Ugrás a tartalomhoz

Szent György-bazilika (Prága)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 a bazilika a Prága történelmi központja
világörökségi helyszín része
Szent György-bazilika
a Cseh Köztársaság nemzeti örökségének része
Valláskatolikus
Felekezetrómai
EgyházmegyePrágai főegyházmegye
VédőszentSzent György
Építési adatok
Építése920
Rekonstrukciók évei
  • 973
  • 1142 (után)
  • 1541 után
  • 17. század vége
  • 1888–1912
  • 1962
  • 1969–1975
Bezárása1782, 1947 után
Stílusromán építészet
Felszentelés920(?), 1908(?)
Alapadatok
Torony2
Építőanyagterméskő, mészkő (tornyok)
Elérhetőség
Település
  • Prága 1
  • Hradzsin
  • HelySzent György tér
    Elhelyezkedése
    Szent György-bazilika (Prága)
    Szent György-bazilika
    Szent György-bazilika
    Pozíció Prága térképén
    é. sz. 50° 05′ 28″, k. h. 14° 24′ 08″50.091110°N 14.402220°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 28″, k. h. 14° 24′ 08″50.091110°N 14.402220°E
    Térkép
    A Wikimédia Commons tartalmaz Szent György-bazilika témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség
    A főhajó
    Látképe a szentély felől
    Látképe a szentély felől
    Vratiszláv szarkofágja

    A Szent György-bazilika (csehül: Bazilika sv. Jiří) a prágai várnegyed legrégibb, Prága 2. legrégibb és egyben legjobb állapotú román stílusú temploma a Szent György tér keleti oldalán. Közvetlenül csatlakozik hozzá a Szent György-kolostor.[1]

    Története

    [szerkesztés]

    920-ban alapította I. Vratiszláv fejedelem; eredetileg egyhajós volt. Háromhajóssá 973-ban bővítették, amikor bencések egy női kolostort építettek mellé; ez volt Prága első apácakolostora. A többszöri újjá-, illetve átépítés miatt külseje nem utal arra, hogy már több mint 1000 éves, ez csak belül látható. 1055-ig ez a bazilika volt a Přemysl-ház hivatalos temetkezőhelye, ezután a Szent Vitus-székesegyház.

    Először 1142-ben égett le, ezután Berta apátnő építtette újjá a maihoz meglehetősen hasonló külsővel (román stílusban). Ekkor épült a két fehér mészkőtorony és a keleti oldal két román ablaksora. A 13. század első felében építették meg a Szent Ludmilla-kápolnát. Szent Vencel nagyanyjának csontmaradványait az 1380 körül épített síremlékben helyezték el. Ekkor épült a nyugati oldal portikusza is

    Az 1541-es tűzvész után reneszánsz stílben építették át, a 17. század végén barokkossá alakították. 1718–1722 közt délnyugati sarkához František Maxmilián Kaňka hozzátoldotta Nepomuki Szent János-kápolnáját, hogy abban tarthassák meg a későbbi szent boldoggá avatását ünneplő misét.

    Miután II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostort és a bazilikát is a hadsereg használta; az épületek állapota leromlott.

    A templom 1142-es, román külsejét az 1888–1912 (1887–1908)[2] közötti, František Mach tervei alapján végzett restaurálással próbálták visszaadni, homlokzatán azonban továbbra is a barokkos jegyek dominálnak. A reneszánsz elemek közül a kapuzatot hagyták meg; ezt szent György gótikus domborművének másolatával.

    Régészeti feltárására 1958–1964 között került sor.

    1962-ben nemzeti kulturális emlékhellyé nyilvánították és hangversenyteremmé alakították. 1969–1975 között újabb rekonstrukcióval kiállítóhellyé alakították és itt helyezték el a Prágai Nemzeti Galéria gyűjteményének egy részét (kiállítás és raktár). A galéria kiköltözése óta időszakos kiállításokat tartanak benne.

    Az épület

    [szerkesztés]

    Ez a vár legrégibb épen maradt épülete.[3] Fehér ikertornyai egész Prágából látszanak.[4] Közelebbről szemlélve feltűnő jellegzetessége fehér sávokkal tagolt a vörös homlokzat.[5]

    A Nepomuki Szent János-kápolna homlokzatát szentek domborművei díszítik; ezeket Ferdinand Maxmilián Brokoff faragta.

    A Szent György utcára nyíló, régi bejárat reneszánsz kapuját a sárkányt legyőző Szent György gótikus domborművének másolata díszíti.[3] A bronz kaput Benedikt Ried műhelyében öntötték 1520 körül; ennek a legfőbb dísze is egy sárkánnyal hadakozó lovag. Az új bejáratot a 14. században nyitották a templom nyugati oldalán, majd a 17. században kora barokk stílusban építették át a korra jellemző terrakotta figurákkal.

    A homlokzatot díszítő homokkő szobrokat:

    valószínűleg Jan Jiří Bendl faragta.

    Berendezése

    [szerkesztés]

    Háromhajós,[3] román stílusú belső tere egyszerű. Az egykori mennyezetfreskókból a sorozatos felújítások eredményeként csak egy relief néhány töredéke maradt fenn:[5]

    • az angyalok megkoronázzák Szűz Máriát;
    • Mlada és Berta apátnők térdelő alakjai;
    • II. Ottokár és nővére, Ágnes (Anežka) apátnő

    a karzaton és a szent Ludmilla-kápolna mellett.

    A templom Szent kereszt oltárát a 15. század elejétől a 19. század közepéig egy 1410 és 1420 között faragott, a keresztre feszített Krisztust ábrázoló faszobor díszítette. A 19. század közepén a bazilikát felújították, a szobrot pedig máshová helyezték, majd 1989-től elveszettnek tekintették. 2009-ben a Mindenszentek kápolnájának villanyvezetékeit javító munkások találták meg egy halom öreg szék mögött.[6]

    A kriptába egy barokk stílusú lépcsőn juthatunk le. A helyiségben egy allegorikus Brigitta-szobor (fekvő, halott szűz) az emberi állhatatlanságra és esendőségre emlékeztet.

    A templomban két fejedelem sírja bizonyos, kettőé valószínű. Biztosan itt nyugszik:

    Valószínűleg itt nyugszik:

    A királyi ház további tagjai közül kiemelendő Szent Ludmilla fejedelemné, az ország egyik védőszentje.[5]

    A Nepomuki szent János-kápolna falait Václav Vavřinec Reiner festményei díszítik.

    A főhajó déli falán Hans Burgkmair képei örökítik meg a 4. században élt Szent Orsolya és a 11 000 keresztény szűz vértanúságát. Az északi oldalhajó Krisztus-szobra Otto Herbert Hájek műve (1947–1948), amit a művész a templom újraszentelése alkalmából ajándékozott a cseh népnek és személyesen Václav Havel elnöknek.

    Látogatása

    [szerkesztés]

    Nyitva minden nap.[5]

    • április–október: 9:00–17:00.
    • november–március: 9:00–16:00.

    Jegyzetek

    [szerkesztés]

    Források

    [szerkesztés]