Ugrás a tartalomhoz

Szávay Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szávay Gyula
Élete
Született1861. augusztus 29.
Zenta
Elhunyt1935. május 1. (73 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
HázastársaKovács Gabriella
(h. ?–1929)
GyermekeiSzávay Zoltán
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Szávay Gyula témájú médiaállományokat.

Szávay Gyula (Zenta, 1861. augusztus 29.Budapest, 1935. május 2.)[1][2] költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság (1910) és a Petőfi Társaság (1902) tagja, utóbbinak 1920–1925 között főtitkára.

Pályája

[szerkesztés]

Szávay Pál és Szabadfi Etelka fia. Középiskoláit Szegeden végezte, utána Győrött jogot tanult. 1883-ban Győr városánál lett közigazgatási gyakornok, majd rendőrfogalmazó, alkapitány, községbíró, aljegyző, tiszteletbeli főjegyző. Az 1890-ben alakult győri kereskedelmi és iparkamara titkárává választotta, ekkor a városi közszolgálattól megvált. 1899 őszén a győri kereskedelmi és iparkamara küldötteként részt vett a philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszuson és kiállításon, Amerikában. 1905-ben a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára lett, 1920-tól a budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára volt. Huszonöt éven át a Vidéki Hírlapírók Szövetségének elnöki tisztségét is viselte. Tiszteletbeli tagja volt a soproni irodalmi és művészeti körnek, rendes tagja a szegedi Dugonics Társaságnak.

Több verseskötete és verses drámája, valamint néhány tanulmánya jelent meg. Szerkesztette a Grabonciás Diákot (1883–1887), a Győri Híradót (1884), megalapította és szerkesztette a Győri Hírlapot, később szerkesztette a Debreceni Nagyújságot.

Költői munkássága

[szerkesztés]

Gyorsan, könnyen írt, a hagyományos verselés híve volt. Kerülte a mélyebb gondolatiságot, a szimbolista kifejezésmódot. Témáinak egy részét aktuális események sugallták. Írásaiból derűs életérzés sugárzik, költeményeit humor, könnyed hang jellemzi. Lírai munkásságát 1924-ben a Petőfi Társaság Petőfi nagydíjával tüntették ki.

Drámai munkáit több helyen játszották. Dózsa Györgyről szóló, továbbá a Martinovicsok című tragédiája akadémiai pályadíjat nyert: az előbbit Verő Györggyel, az utóbbit Géczy Istvánnal együtt írta.

Munkáiból

[szerkesztés]
Sírja a Farkasréti temetőben. Istók János alkotása
  • Költemények Első kötet. Győr, 1884
  • Költemények Budapest, 1892
  • Ujabb verses könyve Győr, 1897
  • A győri első takarékpénztár ötvenéves története 1844–1894; Győr, 1894
  • Győr Monográfia a város jelenkorából, a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.
  • Az első lépés Verses színjáték egy felvonásban. A Magyar Színház megnyitására. (1897. október 16). Kézirat, Győr, év n.
  • Dramolettek I. A munka Drámai költemény. II. Parnasszus pusztulása Komédia. Győr, év n.
  • Amerikáról A philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszus és kiállítás alkalmából. Győr, 1900
  • Túl a tengeren Tanulmányok, karcolatok Amerikáról. Budapest, 1900
  • Ujabb versek. Jucikától a lobogóig Győr, 1902
  • Ünnepi versek, apró színjátékok Győr, 1902
  • Vitézi énekek és más újabb versek Debrecen, 1905
  • A Boszporusz Színmű 1 felvonásban
  • Csokonai köszöntése és 12 más beszéd Debrecen, 1905
  • A regéci kis harang. (Jön a fejedelem!) Ünnepi színjáték két képben. Debrecen, 1906
  • Szép Ilonka Daljáték 3 felvonásban. Vörösmarty költeménye nyomán írta Sz. Gy., zenéje Vágó Gézától. Debrecen, 1906. (Bemutatója a budapesti Király Színházban 1906. október 10-én.)
  • Az ezüst pohár és más újabb versek Budapest, 1908
  • Világosság Mesejáték. Debrecen, 1908 (Géczy Istvánnal)
  • A két leander Versek. Debrecen, 1910
  • Dózsa György Tragédia. Budapest, 1914
  • Petőfi Ünnepi színjáték. Budapest, 1923 (Géczy Istvánnal)
  • Lavotta Színmű. Fővárosi Nyári Színház: 1923 (Géczy Istvánnal).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]