Ugrás a tartalomhoz

Ruggero Leoncavallo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ruggero Leoncavallo
Életrajzi adatok
Született1857. április 23.
Nápoly
Származás Olaszország
Elhunyt1919. augusztus 9. (62 évesen)
Montecatini Terme
SírhelyMadonna del Ponte Church
Iskolái
Pályafutás
Műfajokopera
Híres dalPagliacci (Bajazzók)
Hangszerzongora
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruggero Leoncavallo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ruggero (Ruggiero) Leoncavallo (Nápoly, 1857. április 23.Montecatini Terme, 1919. augusztus 9.) olasz zeneszerző és zongorista, a Bajazzók komponistája.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Zenei tanulmányait a nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban végezte 1875-ben. Ezután megkezdte első operája, a Chatterton komponálását, amely Thomas Chatterton angol költő életét dolgozza fel. Az elkészült művet egy impresszárió gondjaira bízta, aki végül becsapta őt, így Leoncavallo kávéházi zongoristaként, illetve zenetanárként volt kénytelen fenntartani magát. Zongoristaként fellépett Angliában, Franciaországban és Egyiptomban is. Itt az alkirály testvérének volt a házi muzsikusa, majd az egyiptomi hadsereg zenekarainak inspektora lett. Az 1882-es egyiptomi–angol háború idején csak Lesseps Ferdinánd segítségével tudta elhagyni az országot. Később egy kávéházban ismerkedett meg Victor Maurel világhírű baritonistával, aki felismerve az ifjú tehetségét, Milánóba hívta. Ott a Ricordi zeneműkiadó megígérte, hogy Leoncavallo tervezett operatrilógiájának első részét, az I Medicit megjelenteti, később azonban nem tartotta be az ígéretet. Az opera a bemutatón megbukott.

A zenei világban a Bajazzók (Pagliacci) opera megírása után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt komponálta meg, majd a Sonzogno Kiadóhoz fordult, amely megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban, a Teatro Dal Verme színházban. Ezt a sikert későbbi operáival megközelíteni sem tudta.

1897-ben megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült Zazà című operájával, és a Pagliacci sikerének köszönhetően sikerült színre vinnie korábbi műveit, a Chattertont és a Medicieket. Mindkettő megbukott, azonban II. Vilmos német császár az utóbbi révén felfigyelt a tehetséges szerzőre, és anyagilag támogatta A berlini Roland megírásában. Az opera mérsékelt sikert aratott Németországban. Az elkövetkező években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.

Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat, a „verismo” alapművének tekinti a zenetörténet.

Operák

[szerkesztés]
  • La jeunesse de Figaro (1906, USA)
  • Malbrouck (1910. január 19. Teatro Nazionale, Róma)
  • La reginetta delle rose (1912. június 24. Teatro Costanzi, Róma)
  • Are You There? (1913. november 1. Theatre Prince of Wales, London)
  • La candidata (1915. február 6. Teatro Nazionale, Róma)
  • Prestami tua moglie (1916. szeptember 2. Casino delle Terme, Montecatini) NB: A cím magyar fordítása = „Add nekem kölcsön a feleséged
  • Goffredo Mameli (1916. április 27. Teatro Carlo Felice, Genova) Mj. A Fondazione Leoncavallo inkább operának minősíti a művet, mint operettnek.
  • A chi la giarrettiera? (1919. október 16. Teatro Adriano, Róma) Magyar fordítás = „Kié ez a harisnyakötő?
  • Il primo bacio (1923. április 29. Salone di cura, Montecatini) a szerző halála után lett csak bemutatva
  • La maschera nuda (1925. június 26. Teatro Politeama, Nápoly)a szerző halála után lett bemutatva

Magyarul

[szerkesztés]
  • Bajazzók; szöveg, zene Ruggero Leoncavallo, ford. Radó Antal; Müller Ny., Bp., 1893
  • Bohémek. Opera; zene, szöveg Murger nyomán Leoncavallo, ford. Radó Antal; Operaház, Bp., 1897
  • Bajazzók. Dráma; ford. Radó Antal, bev. Cserna Andor; Rózsavölgyi, Bp., 192?

Hanganyag

[szerkesztés]

Vesti La Giubba – Részlet a Bajazzókból, Enrico Caruso előadásában, a felvétel 1907. március 17-én készült. No Pagliaccio non son – Részlet a Bajazzókból, előadó: Enrico Caruso.

Források

[szerkesztés]
  • Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1973

További információk

[szerkesztés]