Ugrás a tartalomhoz

Renault RE50

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Renault RE50
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóRenault
TervezőBernard Dudot
ElőzőRenault RE40
KövetkezőRenault RE60
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas monocoque
MotorRenault Gordini EF4 1,5L V6 turbó
VáltóHewland 5 sebességes manuális
Tömeg540 kg
ÜzemanyagElf
GumikMichelin
Versenyeredmények
Csapat(ok)Equipe Renault Elf
Pilóták15. FRA Patrick Tambay
16. GBR Derek Warwick
33. FRA Philippe Streiff
Első versenyBrazília 1984-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyPortugália 1984-es Formula–1 portugál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések5
Edzéselsőségek1
Leggyorsabb körök2

A Renaulr RE50 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Renault csapat versenyzett az 1984-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Patrick Tambay és Derek Warwick voltak, illetve egy versenyen egy harmadik autóval Philippe Streiff is indult.

Áttekintés

[szerkesztés]

A csapat sikeres idényre számított, hiszen Tambay kétszeres futamgyőztes volt, Warwick pedig egy ígéretes tehetség. Az autó elődjével, az RE40-nel Alain Prost négy futamot is tudott nyerni az előző idényben. Valóban volt potenciál az autóban, hiszen a motorja erős volt, körülbelül 800 lóerő volt a teljesítménye[1]. Nagyon fogyasztotta azonban az üzemanyagot, ami problémát jelentett, ha a győzelemért akartak harcolni. Ugyanezzel a gonddal küzdött a szintén Renault-motort használó Lotus 95T is. Ebben az idényben 220 literben maximalizálták a versenyen felhasználható üzemanyagot, és verseny közben nem lehetett tankolni sem - hiába fejlesztett ki a Renault egy vadonatúj üzemanyagszint-figyelő elektronikát, ezen a problémán sosem tudtak igazán túllenni. A másik gondot az okozta, hogy az autó váza túlságosan törékeny volt, bár szénszálból készült és nem alumíniumból. A francia és a monacói nagydíjakon ezért sérült meg balesetekben Warwick lába, az utóbbi versenyen pedig Tambay bal lába is eltörött, miután beleütközött csapattársa széttört autójába. Mindkettejük sérüléseit az okozta, hogy a felfüggesztés áttörte magát a szénszálas kasztnin[2]. Tambay nem is tudott rajthoz állni Kanadában.

Warwick végül ötször szerzett pontot az idényben, ebből két második és két harmadik hely volt. Tambay egyszer lett második, és még háromszor szerzett pontokat. A Renault konstruktőri ötödik lett a világbajnokságban. Mindkét pilóta futott egy-egy leggyorsabb kört, Tambay pedig Franciaországban pole pozíciót szerzett.

Eredmények

[szerkesztés]

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1984 Equipe Renault Elf Renault Gordini EF4 M BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN DET DAL GBR GER AUT NED ITA EUR POR 34 5.
Patrick Tambay 5 KI 7 KI 2 KI VL KI KI 8 5 KI 6 KI KI 7
Derek Warwick KI 3 2 4 KI KI KI KI KI 2 3 KI KI KI 11 KI
Philippe Streiff KI

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. https://books.google.com/books?id=646PVGF2Bd8C&q=renault+re50&pg=PA206
  2. In the hot seat -- Derek Warwick (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. december 9.)