Patayi csata
| Patayi csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Százéves háború | ||
| Időpont | 1429. június 18. | ||
| Helyszín | Patay, Franciaország | ||
| Eredmény | Francia győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| Veszteségek | |||
| Térkép | |||
 Patayi csata
Pozíció Franciaország térképén
| |||
 é. sz. 48° 02′ 54″, k. h. 1° 41′ 45″48.048300°N 1.695830°EKoordináták: é. sz. 48° 02′ 54″, k. h. 1° 41′ 45″48.048300°N 1.695830°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Patayi csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
A patayi csatát 1429. június 18-án vívták a franciák és az angolok a százéves háborúban. Az ütközetet a franciák nyerték.
Előzmények
[szerkesztés]1421 júniusában V. Henrik angol király négyezer katonával partra szállt Calais-nál, majd folytatta útját Párizs felé, amelyet három Armagnac-erősség, Dreux, Meaux és Joigny fenyegetett. Henrik elfoglalta Dreux-t, Vendôme-ot majd októberben megkezdte Meaux ostromát.[1] December 6-án Windsorban megszületett Henrik fia, a későbbi VI. Henrik. 1422. május 10-én, nyolc hónapnyi ostrom után a város elesett.[2]
Az ostrom alatt a király megbetegedett, és augusztus 31-én Vincennes-ben elhunyt.[3] Hat héttel később VI. Károly francia király is meghalt. A csecsemő VI. Henrik angol uralkodót így, II. Henrik néven, Franciaország királyává is koronázták.[4] Uralkodását a Loire-tól északra, néhány enklávét leszámítva, mindenki elfogadta.[5]
Az V. Henrik halálát követő hét esztendő a százéves háború legsikeresebb időszaka volt az angolok számára. A megszállók a Loire völgyében ereszkedtek dél felé. Az angol erőket Lancaster János, Bedford hercege, Thomas Montagu, Salisbury grófja és Richard Beauchamp, Warwick grófja vezette.[6]
Ebben az időszakban angol kézen volt Normandia, Maine, Anjou, Párizs, Île-de-France, Champagne egy része, Pikárdia, Gascogne és Pas-de-Calais. Burgundiát és Champagne többi részét az angolok szövetségese, a burgundi herceg ellenőrizte. Bretagne önállóságot élvezett V. János breton herceg vezetésével. Franciaország többi részét a trónörökös és a mellette kitartó armagnacok birtokolták, székhelyük Poitiers-ben és Bourges-ban volt.[7]
1429 elején az angolok megkezdték Orléans ostromát, de május 8-án William de la Pole, Suffolk hercege kénytelen volt feladni állásait, miután a Jeanne d’Arc által feltüzelt francia katonák lerohanták a város körül kiépített erősségeit.[8][9] II. János, Alençon hercegének hadserege a Loire menti angol városok ellen indult. Június 12-én elfoglalta Jargeau helyőrségét és foglyul ejtette Suffolkot. Három nappal később elfoglalta a Meung-folyó felett átívelő hidat Beaugencynél, majd megadta magát a helyőrség is.[9]
Az ütközet
[szerkesztés]Az orléans-i fiaskó után angol erősítés indult Párizsból Sir John Fastolf vezetésével északra, hogy felszabadítsa Beaugencyt. Janville-nél csatlakozott hozzá John Talbot, Shrewsbury grófja. Egyesített csapatuk kevéssel több mint háromezer emberből állt. A francia sereg nyolcezer embert számlált. Fastolf nem bízott a párizsi milíciában, és be akarta várni az újabb erősítést, de Talbot a továbbvonulás mellett kardoskodott. Június 18-án kapták a hírt, hogy Beaugency megadta magát.[9][10]
Johanna az angolok üldözését sürgette, és azzal biztatta a franciákat, hogy nagy győzelmet aratnak majd, és azzal ösztökélte őket, hogy „azért vannak a sarkantyúitok, hogy használjátok őket”.[9]
Az angol sereg Patay falu közelében állapodott meg. Az íjászok egy része üldözőbe vett egy szarvast, és kiáltozásaik elárulták hollétüket, így a franciák még azelőtt megérkeztek, hogy leverhették volna az állásaikat védő kihegyezett karókat. Váratlanul La Hire és Jean Poton de Xaintrailles vezetésével ezerötszáz francia lovas rontott az íjászokra. A csata hamar mészárlássá alakult, mert a páncél nélküli íjászok nem állhattak ellen kézitusában a nehézlovasoknak. Az angolok menekülni kezdtek. A franciák foglyul ejtették John Talbotot és Lord Scalest.[9][11]
Falstoff másnap személyesen jelentette a vereséget Lancaster János bedfordi hercegnek. A régens annyira feldühödött, hogy letépte Falstoffról a Térdszalagrendet. Talbot később azzal vádolta Fastolfot, hogy elmenekült a csatából, amit az érintett sikeresen cáfolt, és hamarosan visszakapta kitüntetését, valamint Caen parancsnokává nevezték ki.[10][11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Desmond Seward 186. oldal
- ↑ Desmond Seward 187. oldal
- ↑ Desmond Seward 188. oldal
- ↑ Desmond Seward 189. oldal
- ↑ Desmond Seward 192. oldal
- ↑ Desmond Seward 189-191. oldal
- ↑ Desmond Seward 192-193. oldal
- ↑ Desmond Seward 216. oldal
- ↑ a b c d e Desmond Seward 217. oldal
- ↑ a b JDI
- ↑ a b Desmond Seward 218. oldal
Források
[szerkesztés]- ↑ Desmond Seward: Desmond Seward. The Hundred Years War: The English in France, 1337-1453. Atheneum (1978). ISBN 01402 83617. Hozzáférés ideje: 2019. március 26.
- ↑ JDI: The Battle of Patay 1429. Jeanne d’Arc Info. Hozzáférés ideje: 2019. április 28.
