Péter János (külügyminiszter)

	Péter János
	Péter János 1970. április 26-án
	Magyarország külügyminisztere
	Hivatali idő; 1961. szeptember 13. – 1973. december 14.
Előd	Sík Endre
Utód	Puja Frigyes
Született	1910. október 28.; Alsónyék
Elhunyt	1999. február 26. (88 évesen); Budapest
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt
Gyermekei	Péter Katalin; Péter Ágnes;
Foglalkozás	politikus; diplomata;
Vallás	kálvinizmus
Díjak	Népek Közötti Barátságért Érdemrend; a Magyar Népköztársaság Állami Díja;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Péter János témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a református püspökről és külügyminiszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Péter János (egyértelműsítő lap).

Péter János (Alsónyék, 1910. október 28. – Budapest, 1999. február 26.) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1949-től 1956-ig, Magyarország külügyminisztere 1961-től 1973-ig.^[1]

Élete és munkássága

Munkáscsaládban született, apja a vasútnál dolgozott. Mezőtúron és Baján járt gimnáziumba. Tanulmányait a budapesti Református Teológiai Akadémián folytatta 1931–1932-ben, majd Párizsban (1934–1935-ben), később Glasgowban is tanult. 1935-ben Budapesten református lelkészi oklevelet szerzett. 1936-tól 1945-ig a budapesti Bethesda kórház lelkésze volt.

A második világháború után, 1945-ben állami szolgálatba lépett, nyelvtudását a Külügyminisztériumban hasznosította, a béke-előkészítő osztály munkatársa lett. 1945–1946-ban, a párizsi békekonferencián a magyar delegáció tagja volt. Ezután a köztársasági elnöki titkárság vezetője lett Tildy Zoltán, majd Szakasits Árpád köztársasági elnökök idején, 1949-ig.

1949. novembertől 1956. októberig a Tiszántúli református egyházkerület püspöke volt. Az 1950-ben, a varsói II. Béke Világkongresszuson megalakított Béke Világtanácsban Magyarország egyik képviselője lett. Az 1956-os forradalom idején, október 31-én lemondott püspöki méltóságáról.

1956. decembertől a Kulturális Kapcsolatok Intézete kormánymegbízottja, 1957-től elnöke volt. A külügyminiszter első helyettese lett 1958. február 19-én, majd külügyminiszter 1961. szeptember 13-tól 1973. december 14-ig.

Külügyminiszteri hivatali ideje alatt került sor az Amerikai Egyesült Államokkal 1956 után alacsony szinten befagyott diplomáciai kapcsolatok rendezésére 1968–69-ben.

A vietnámi háború idején közvetítőként keresett kapcsolatot az Egyesült Államok vezető képviselőivel a béke megteremtése érdekében, de fokozatosan kiderült, hogy kezdeményezése nem rendelkezett megfelelő támogatással Vietnám és szövetségesei részéről, hanem – a korszakban meglehetősen szokatlan módon – tulajdonképpen egyéni kezdeményezése volt, ami így kudarcra volt ítélve. Erről végül Radványi János, az 1967-ben átállt amerikai magyar nagykövet tájékoztatta az Egyesült Államok illetékeseit.^[2] Péter János megfogalmazott egy dunai konföderációs tervet is, ami kiváltotta a Szovjetunió ellenérzéseit. Ezek a lépései hozzájárultak a külügyminiszteri székből történt későbbi eltávolításához.

Országgyűlési képviselő volt 1953. május 17. és 1990. március 16. között; előbb a Magyar Függetlenségi Népfront illetve a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei, 1963. február 24-étől budapesti listájáról, 1967. március 19-étől Budapest 45. számú, 1971. április 25-étől Tolna megye 1. számú, 1980. június 8-án Budapest 30. számú, majd 1985. június 8-án az országos listáról jutott be a törvényhozásba. Az Országgyűlés alelnöke volt 1973. december 19-étől 1988. októberig, az Elnöki Tanács tagja 1957. május 9-étől 1961. szeptember 13-ig. 1961-től az MSZMP tagja, a Központi Bizottságban 1966. december 3. és 1988. május 22. között volt tag.

1982–1987 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt.

Főbb művei

Az európai béke és biztonság időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1969 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
A magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok történetéből. 1939–1941; Kossuth, Bp., 1979

Jegyzetek

↑ Péter János - Történelmi tár. [2014. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
↑ D. Rusk, LBJ Oral History Collection, Interview II, p. 14

Források

↑ Szobolevszki: Szobolevszki (szerk), Sándor. Magyar-kínai kapcsolatok 1956-1959 – Dokumentumok. Budapest: MTA Jelenkor-kutató Bizottság, 344. o. (2001). ISBN 963 8312 72 6

További információk

Uszta Gyula és Péter János a belgrádi konferencián, 1977 (osztrák újságcikk, német nyelven)

Elődje:
Sík Endre

Magyarország külügyminisztere
1961. szeptember 13. – 1973. december 14.

Utódja:
Puja Frigyes

Politikaportál
Vallásportál

[1] Péter János - Történelmi tár. [2014. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)

[2] D. Rusk, LBJ Oral History Collection, Interview II, p. 14

[1]

[2]

Péter János

Péter János 1970. április 26-án
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő 1961. szeptember 13. – 1973. december 14.
Előd	Sík Endre
Utód	Puja Frigyes

Született	1910. október 28. Alsónyék
Elhunyt	1999. február 26. (88 évesen) Budapest
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt

Gyermekei	Péter Katalin Péter Ágnes
Foglalkozás	politikus diplomata
Vallás	kálvinizmus

Díjak	Népek Közötti Barátságért Érdemrend a Magyar Népköztársaság Állami Díja

A Wikimédia Commons tartalmaz Péter János témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország külügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Esterházy Pál Antal 1848–1849: Pulszky Ferenc 1849: Batthyány Kázmér
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterei	1867–1871: Friedrich Ferdinand von Beust 1871–1879: id. Andrássy Gyula 1879–1881: Heinrich Haymerle 1881: Szlávy József 1881–1895: Kálnoky Gusztáv 1895–1906: Agenor Gołuchowski 1906–1912: Alois Lexa von Aehrenthal 1912–1915: Leopold von Berchtold 1915–1916: Burián István 1916–1918: Ottokar Czernin 1918: Burián István Ifj. Andrássy Gyula Ludwig von Flotow
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918–1919: Károlyi Mihály 1919: Berinkey Dénes Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Kun Béla Pogány József Kun Béla Ágoston Péter
A Horthy-korszak alatt	1919: Tánczos Gábor Lovászy Márton 1919–1920: Somssich József 1920: Simonyi-Semadam Sándor Teleki Pál Csáky Imre 1920–1921: Teleki Pál 1921: Gratz Gusztáv Teleki Pál 1921–1922: Bánffy Miklós 1922–1924: Daruváry Géza 1924: Bethlen István 1924–1925: Scitovszky Tibor 1925–1930: Walko Lajos 1930–1931: Károlyi Gyula 1931–1932: Walko Lajos 1932–1933: Puky Endre 1933: Gömbös Gyula 1933–1938: Kánya Kálmán 1938: Imrédy Béla 1938–1941: Csáky István 1940–1942: Teleki Pál 1941–1942: Bárdossy László 1942: Keresztes-Fischer Ferenc 1942–1943: Kállay Miklós 1943–1944: Ghyczy Jenő 1944: Sztójay Döme Hennyey Gusztáv
A nyilas uralom alatt	1944-1945: Kemény Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1947: Gyöngyösi János 1947: Mihályfi Ernő 1947–1948: Molnár Erik
A Rákosi-korszakban	1948–1949: Rajk László 1949–1951: Kállai Gyula 1951–1952: Kiss Károly 1952–1953: Molnár Erik 1953–1956: Boldóczki János 1956: Horváth Imre
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Horváth Imre Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1956–1958: Horváth Imre 1958–1961: Sík Endre 1961–1973: Péter János 1973–1983: Puja Frigyes 1983–1989: Várkonyi Péter 1989–1990: Horn Gyula
A rendszerváltás után	1990–1994: Jeszenszky Géza 1994-1998: Kovács László 1998–2002: Martonyi János 2002–2004: Kovács László 2004–2006: Somogyi Ferenc 2006–2009: Göncz Kinga 2009–2010: Balázs Péter 2010–2014: Martonyi János 2014: Navracsics Tibor 2014-től: Szijjártó Péter