Ossiach
Ossiach | |||
A Seewirt fogadó az Ossiachi-tó partján | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Karintia | ||
Járás | Feldkircheni járás | ||
Irányítószám | 9570 | ||
Körzethívószám | 04243 | ||
Forgalmi rendszám | FE | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 785 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 510 m | ||
Terület | 17,37 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 40′ 30″, k. h. 13° 58′ 56″46.675000°N 13.982222°EKoordináták: é. sz. 46° 40′ 30″, k. h. 13° 58′ 56″46.675000°N 13.982222°E | |||
Ossiach weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ossiach témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ossiach (szlovénül Osoje) osztrák község Karintia Feldkircheni járásában. 2016 januárjában 777 lakosa volt.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]Ossiach Karintia középső részén fekszik, az Ossiachi-tó déli partján, az Ossiachi-Tauern hegység lábánál. Az önkormányzat hat falut és településrészt fog össze: Alt-Ossiach (226 lakos), Ossiach (112), Ostriach (187), Rappitsch (184), Tauern (10), Untertauern (0).
A környező települések: északra Steindorf am Ossiacher See, keletre Feldkirchen in Kärnten, délkeletre Velden am Wörther See, délre Wernberg, délnyugatra Villach, nyugatra Treffen am Ossiacher See.
Története
[szerkesztés]A település történetét évszázadokon át a helybeli bencés kolostor határozta meg. Az apátság alapításának pontos ideje nem ismert, de 1028-ban, amikor először említik a dokumentumok, már állt. Az ossiachi kolostor mindig is a régió egyik fontos kulturális és vallási központjaként funkcionált; virágkorát a 17-18. században élte. Fontossága jól tükröződik épületeinek kidolgozottságában is. A mellé települt falu soha nem növekedett akkorára, hogy mezővárossá válhasson. Az apátságot II. József császár rendelete alapján 1783-ban bezárták.
Amikor 1850-ben megalakultak az osztrák települési önkormányzatok, Ossiachot a szomszédos Steindorfhoz csatolták. 1894-ben négy katasztrális község Glandorf néven különvált tőle, majd a következő évben felvette az Ossiach nevet. 1912-ben területét jelentősen lecsökkentették a mai méretére.
Lakossága
[szerkesztés]Az ossiachi önkormányzat területén 2016 januárjában 777 fő élt, ami némi növekedést jelent a 2001-es 749 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 94,9%-a volt osztrák, 2,1% német állampolgár. 78,8% római katolikusnak, 12,1% evangélikusnak, 5,7% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát.
Látnivalók
[szerkesztés]- az ossiachi kolostor temploma eredetileg 1000 körül épült román stílusban. 1028-as első említése alapján egész Karintia legrégebbi bencés apátsági temploma. 1484-ben leégett és gótikus stílusban építették újjá. 1737 és 1746 között barokk stílusban szinte teljesen átépült. Stukkói a felső-bajorországi Wessobrunn kolostoráról elnevezett művészeti iskola szerint készültek, freskóit a karintiai Josef Ferdinand Fromiller festette, barokk orgonája 1680-ból származik. A 15. század végén a kolostort fallal vették körül a török betörések miatt. Bezárása után az apátság egyre romosabbá vált, míg végül 1965-1975 között az egész épületkomplexumot helyreállították. Ma kulturális események színteréül szolgál.
- Az apátság 1979 óta minden évben a "Karintiai nyár" komolyzenei fesztivál egyik helyszínéül szolgál.
- a kolostorban található II. Boleszláv lengyel király (feltételezett) sírja.
- Tauern Szt. Antal-temploma
- minden év augusztusában megtartják a nemzetközi kézműves vásárt, ahová Ausztrián kívül elsősorban Németországból érkeznek fazekasok, üvegfúvók, takácsok és egyéb kézművesek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
Források
[szerkesztés]- A település honlapja
- 21006 – Ossiach Statistik Austria
- A Wikimédia Commons tartalmaz Ossiach témájú kategóriát.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ossiach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.