Ugrás a tartalomhoz

Nagycirkáló

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Hertha nagycirkáló, a Császári Haditengerészet iskolahajójaként

Nagycirkáló (Großer Kreuzer) volt a megnevezése a Német Császári Haditengerészet azon cirkálóinak, melyek vízkiszorítása meghaladta az 5500 tonnát. A fogalmat a német flottatörvények határozták meg. Az 1898-as első flottatörvény 12 nagycirkáló megépítését írta elő, melyek közül háromnak kellett külhoni szolgálatot teljesítenie, hármat pedig tartalékban kellett tartani. Az építendő nagycirkálók száma a flottatörvény utolsó háború előtti 1912-es módosításával húszra nőtt.

A Császári Haditengerészetnek a meglévő hajóit ennek megfelelően kellett kategorizálni. Kezdetben nagyon eltérő hajók tartoztak ide. Az 1865-ben a Thames Iron Works által Angliában Törökország számára építeni kezdett, de még elkészülte előtt, 1867-ben Poroszország által megvásárolt König Wilhelm páncélos fregatt is nagycirkálóként lett kategorizálva az utolsó, 1897-es átépítése után. Emellett a szintén Angliában megépített két Kaiser-osztályú páncélos fregatt, a Kaiser és a Deutschland is nagycirkálóvá lett.

A kategóriához végül hozzátartoztak a védett cirkálók, mint a Kaiserin Augusta és a Victoria-Louise-osztály öt egysége (Victoria Louise, Hertha, Hansa, Freya, Vineta), valamint a kilenc német páncélos cirkáló, melyek közül a Prinz Heinrich épült meg elsőként a flottatörvények által leírt követelményeknek megfelelően:

SMS Fürst Bismarck
Név Vízrebocsátás Hajógyár Vízkiszorítás
(konstrukciós)
Építési jelölés
Fürst Bismarck 1897 K.W. Kiel 10 690 t Ersatz Leipzig
Prinz Heinrich 1900 K.W. Kiel 8887 t Neubau A
Prinz Adalbert 1901 K.W. Kiel 9087 t Neubau B
Friedrich Carl 1902 Blohm & Voss 9087 t Ersatz König Wilhelm
Roon 1903 K.W. Kiel 9533 t Ersatz Kaiser
Yorck 1904 Blohm & Voss 9533 t Ersatz Deutschland
Scharnhorst 1906 Blohm & Voss 11 616 t Neubau D
Gneisenau 1906 AG Weser 11 616 t Neubau C
Blücher 1908 K.W. Kiel 15 842 t Neubau E

A Blücher volt az utolsóként megépített páncélos cirkáló, az utána megépített von der Tann pedig az első teljes értékű csatacirkáló. Ennek ellenére a Császári Haditengerészet ezt a hajót is, mint ahogy a hat további hasonló típusú elkészült hajóját is hivatalosan nagycirkálóként jelölte.

SMS von der Tann
Név Vízrebocsátás Hajógyár Vízkiszorítás
( (konstrukciós)
Építési jelölés
von der Tann 1909 Blohm & Voss 19 370 t Neubau F
Moltke 1910 Blohm & Voss 22 979 t Neubau G
Goeben 1911 Blohm & Voss 22 979 t Neubau H
Seydlitz 1912 Blohm & Voss 24 988 t Neubau J
Derfflinger 1913 Blohm & Voss 26 600 t Neubau K
Lützow 1913 Schichau 26 741 t Ersatz Kaiserin Augusta
Hindenburg 1915 K.W. Wilhelmshaven 26 947 t Ersatz Hertha
Mackensen 1917 Blohm & Voss 31 000 t Ersatz Victoria Luise
Graf Spee 1917 Schichau 31 000 t Ersatz Blücher

A hajótípus ilyen megnevezése költségvetési okokra vezethető vissza, mivel a haditengerészet így a flottatörvényben a cirkálók számára előírt keretszámból építhetett kapitális hadihajókat. Ezzel felléphetett egyes pártok azon törekvése ellen is, hogy a sorhajók (csatahajók) és a csatacirkálók egységesítésével és egyben kevesebb darabszám megépítésével spóroljanak a költségeken.

Az első világháború alatt nem hivatalosan használták a csatacirkáló (Schlachtkreuzer) megjelölést is, mivel ennek megfelelően kerültek bevetésre: az I. felderítőcsoportba összevonva képezték a gyors felderítőegységet és szárnyát a csatahajóflottának.

Az Egyesült Államok haditengerészete szintén a nagycirkáló (Large Cruiser; CB) besorolással illette a második világháború végén megépült – csatacirkálókhoz hasonlatos – két Alaska-osztályú egységét (Alaska, Guam).

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Großer Kreuzer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Hans H. Hildebrand, Albert Röhr, Hans-Otto Steinmetz: Die deutschen Kriegsschiffe: Biographien – ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart. Koehlers Verlagsgesellschaft, Herford.
  • N. J. M. Campbell, Battlecruisers. Conway Maritime Press, London 1978.