Nagycirkáló

Nagycirkáló (Großer Kreuzer) volt a megnevezése a Német Császári Haditengerészet azon cirkálóinak, melyek vízkiszorítása meghaladta az 5500 tonnát. A fogalmat a német flottatörvények határozták meg. Az 1898-as első flottatörvény 12 nagycirkáló megépítését írta elő, melyek közül háromnak kellett külhoni szolgálatot teljesítenie, hármat pedig tartalékban kellett tartani. Az építendő nagycirkálók száma a flottatörvény utolsó háború előtti 1912-es módosításával húszra nőtt.

A Császári Haditengerészetnek a meglévő hajóit ennek megfelelően kellett kategorizálni. Kezdetben nagyon eltérő hajók tartoztak ide. Az 1865-ben a Thames Iron Works által Angliában Törökország számára építeni kezdett, de még elkészülte előtt, 1867-ben Poroszország által megvásárolt König Wilhelm páncélos fregatt is nagycirkálóként lett kategorizálva az utolsó, 1897-es átépítése után. Emellett a szintén Angliában megépített két Kaiser-osztályú páncélos fregatt, a Kaiser és a Deutschland is nagycirkálóvá lett.

A kategóriához végül hozzátartoztak a védett cirkálók, mint a Kaiserin Augusta és a Victoria-Louise-osztály öt egysége (Victoria Louise, Hertha, Hansa, Freya, Vineta), valamint a kilenc német páncélos cirkáló, melyek közül a Prinz Heinrich épült meg elsőként a flottatörvények által leírt követelményeknek megfelelően:

Név	Vízrebocsátás	Hajógyár	Vízkiszorítás (konstrukciós)	Építési jelölés
Fürst Bismarck	1897	K.W. Kiel	10 690 t	Ersatz Leipzig
Prinz Heinrich	1900	K.W. Kiel	8887 t	Neubau A
Prinz Adalbert	1901	K.W. Kiel	9087 t	Neubau B
Friedrich Carl	1902	Blohm & Voss	9087 t	Ersatz König Wilhelm
Roon	1903	K.W. Kiel	9533 t	Ersatz Kaiser
Yorck	1904	Blohm & Voss	9533 t	Ersatz Deutschland
Scharnhorst	1906	Blohm & Voss	11 616 t	Neubau D
Gneisenau	1906	AG Weser	11 616 t	Neubau C
Blücher	1908	K.W. Kiel	15 842 t	Neubau E

A Blücher volt az utolsóként megépített páncélos cirkáló, az utána megépített von der Tann pedig az első teljes értékű csatacirkáló. Ennek ellenére a Császári Haditengerészet ezt a hajót is, mint ahogy a hat további hasonló típusú elkészült hajóját is hivatalosan nagycirkálóként jelölte.

Név	Vízrebocsátás	Hajógyár	Vízkiszorítás ( (konstrukciós)	Építési jelölés
von der Tann	1909	Blohm & Voss	19 370 t	Neubau F
Moltke	1910	Blohm & Voss	22 979 t	Neubau G
Goeben	1911	Blohm & Voss	22 979 t	Neubau H
Seydlitz	1912	Blohm & Voss	24 988 t	Neubau J
Derfflinger	1913	Blohm & Voss	26 600 t	Neubau K
Lützow	1913	Schichau	26 741 t	Ersatz Kaiserin Augusta
Hindenburg	1915	K.W. Wilhelmshaven	26 947 t	Ersatz Hertha
Mackensen	1917	Blohm & Voss	31 000 t	Ersatz Victoria Luise
Graf Spee	1917	Schichau	31 000 t	Ersatz Blücher

A hajótípus ilyen megnevezése költségvetési okokra vezethető vissza, mivel a haditengerészet így a flottatörvényben a cirkálók számára előírt keretszámból építhetett kapitális hadihajókat. Ezzel felléphetett egyes pártok azon törekvése ellen is, hogy a sorhajók (csatahajók) és a csatacirkálók egységesítésével és egyben kevesebb darabszám megépítésével spóroljanak a költségeken.

Az első világháború alatt nem hivatalosan használták a csatacirkáló (Schlachtkreuzer) megjelölést is, mivel ennek megfelelően kerültek bevetésre: az I. felderítőcsoportba összevonva képezték a gyors felderítőegységet és szárnyát a csatahajóflottának.

Az Egyesült Államok haditengerészete szintén a nagycirkáló (Large Cruiser; CB) besorolással illette a második világháború végén megépült – csatacirkálókhoz hasonlatos – két Alaska-osztályú egységét (Alaska, Guam).

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Großer Kreuzer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

Hans H. Hildebrand, Albert Röhr, Hans-Otto Steinmetz: Die deutschen Kriegsschiffe: Biographien – ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart. Koehlers Verlagsgesellschaft, Herford.
N. J. M. Campbell, Battlecruisers. Conway Maritime Press, London 1978.