Ugrás a tartalomhoz

Mihail Alekszandrovics Vrubel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Alekszandrovics Vrubel
Önarcképe (grafika, 1885)
Önarcképe (grafika, 1885)

Született1856. március 17.
Omszk
Meghalt1910. április 14. (54 évesen)
Szentpétervár
SírhelyNovodevichy Cemetery
Nemzetiségeorosz
Stílusaszimbolizmus, szecesszió
IskoláiCári Művészeti Akadémia, Szentpétervár

Mihail Alekszandrovics Vrubel aláírása
Mihail Alekszandrovics Vrubel aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Vrubel témájú médiaállományokat.

Mihail Alekszandrovics Vrubel (oroszul: Михаил Александрович Врубель; Omszk, 1856. március 17.Szentpétervár, 1910. április 14.) orosz festő, grafikus, keramikus és díszítő művész (mai szóhasználattal élve belsőépítész). Az orosz szimbolizmus és szecesszió sajátos képviselője.

Életpályája

[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányokat a szentpétervári egyetemen folytatott jogtudományi szakon, a jog elvégzése után 1880-ban beiratkozott a Cári Művészeti Akadémiára, itt 1884-ben végzett, s Kijevben megbízást kapott 12. századi templomi freskók helyreállítására. A középkori vallásos freskók tanulmányozása céljából Velencébe utazott, 1886-ban tért vissza, s eleget tett freskófestési megbízásainak. Közben Lermontov Démon című művének illusztrálása foglalkoztatta, ebből született 1890-ben Ülő Démon a kertben című allegorikus alkotása, amelyet a műkritikusok vegyes érzelmekkel fogadtak, voltak, akik nagyon dicsérték, de voltak olyanok is, akiknek nem tetszett. Mindenesetre e műtől számítva Vrubel ismert alkotó lett.

1890-ben Moszkvába költözött, több palota dekoratív díszítését végezte. A festés mellett kerámiával, majolikával, üveggel is dolgozott, sőt színházak számára kosztümöket és díszleteket is tervezett. 1896-ban színésznőt vett feleségül, aki 1900-ban játszott Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Mese Szaltán cárról című operájában, mint hattyúhercegnő. E szerep ihlette Vrubel Hattyúhercegnő című festményét.

Az 1900-as években látása egyre romlott, mentális betegség támadta meg, festéssel próbált küzdeni a betegség démonjai ellen, démon-sorozatában igen kiváló alkotások találhatók, köztük a Lilák című 1900-ból.

Emlékezete

[szerkesztés]

Emlékbélyegeket adtak ki tiszteletére önarcképeivel és a Hattyúhercegnő reprodukciójával 1991-ben és 2006-ban. Legtöbb művét az Állami Tretyjakov Galéria és a szentpétervári Orosz Múzeum őrzi.

Galéria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Életrajza, képei (oroszul)

További információk

[szerkesztés]