Mezei pocok

Mezei pocok
Rágcsáló mezei pocok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Muroidea Család: Hörcsögfélék (Cricetidae) Alcsalád: Pocokformák (Arvicolinae) Nemzetség: Arvicolini Nem: Microtus Schrank, 1798 Alnem: Microtus Faj: M. arvalis
Tudományos név
Microtus arvalis Pallas, 1778
Szinonimák
Szinonimák Mus arvalis Pallas, 1778 Microtus albus (Bechstein, 1801) Microtus arvensis (Schinz, 1840) Microtus angularis Miller, 1908 Microtus assimilis (Rörig & Börner, 1905) Microtus assimilis Miller, 1912 Microtus asturianus Miller, 1908 Microtus ater (de Sélys Longchamps, 1845) Microtus brevirostris Ognev, 1924 Microtus calypsus Montagu, 1923 Microtus campestris (Blasius, 1853) Microtus caucasicus Satunin, 1896 Microtus cimbricus Stein, 1931 Microtus contigua (Rörig & Börner, 1905) Microtus corneri Hinton, 1910 Microtus cunicularius (Ray, 1847) Microtus depressa (Rörig & Börig, 1905) Microtus depressa Miller, 1912 Microtus duplicatus Rörig & Börner, 1905 Microtus duplicatus Miller, 1912 Microtus flava (Fatio, 1905) Microtus fulva (Fatio, 1869) Microtus fulvus Geoffroy, 1803 Microtus fulvus (Miller, 1912) Microtus galliardi (Fatio, 1905) Microtus ghalgai (Krassovsky, 1929) Microtus grandis Martino & Martino, 1948 Microtus gudauricus Ognev, 1929 Microtus hawelkae Bolkay, 1925 Microtus heptneri Hamar, 1963 Microtus hyrcania Goodwin, 1940 Microtus igmanensis Bolkay, 1919 Microtus incertus (de Sélys Longchamps, 1841) Microtus incognitus Stein, 1931 Microtus iphigeniae Heptner, 1946 Microtus khorkoutensis Goodwin, 1940 Microtus macrocranius Ognev, 1924 Microtus meldensis Delost, 1955 Microtus meridianus Miller, 1908 Microtus mystacinus (de Filippi, 1865) Microtus obscurus (Eversmann, 1841) Microtus orcadensis Millais, 1904 Microtus oyaensis Heim de Balsac, 1940 Microtus principalis (Rörig & Börig, 1905) Microtus principalis Miller, 1912 Microtus rhodopensis Heinrich, 1936 Microtus ronaldshaiensis Hinton, 1913 Microtus rousiensis Hinton, 1913 Microtus rufescentefuscus (Schinz, 1845) Microtus ruthenus Ognev, 1950 Microtus sandayensis Millais, 1905 Microtus sarnius Miller, 1909 Microtus simplex (Rörig & Börig, 1905) Microtus simplex Miller, 1912 Microtus terrestris (Schrank, 1798) Microtus transcaucasicus Ognev, 1924 Microtus transuralensis Serebrennikov, 1929 Microtus variabilis (Rörig & Börner, 1905) Microtus variabilis Miller, 1912 Microtus vulgaris (Desmarest, 1822) Microtus westrae Miller, 1908
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei pocok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei pocok témájú médiaállományokat és Mezei pocok témájú kategóriát.

A mezei pocok (Microtus arvalis) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó faj.

Az állat a Microtus emlősnem típusfaja.

Előfordulása

A mezei pocok hazája Közép- és Észak-Európa, valamint Közép- és Észak-Ázsia nyugati része. Magyarországon a zárt erdők kivételével szinte mindenütt megtalálható.

Megjelenés

Nagyon kicsi rágcsáló, hossza mindössze 8-10 centiméter, a farka 3-4 centiméter, testtömege 20-30 gramm. Háta, oldala barnásszürke a hasa fölött sárgásbarna csík, hasa piszkosfehér. Lábai fehérek.

Életmódja

Fátlan, nyílt területek, szántók, rétek lakója. Nemcsak száraz, hanem mocsaras réteken is előfordulhat. Leggyakrabban mezőgazdaságilag megművelt területeken él. Ősszel a gúlákba rakott kukoricaszárak, illetve a gabonakeresztek, bálarakások, szalmakazlak alatt sok pockot lehet találni. Télen behúzódhat a házakba, istállókba is.

A föld alatt kb. 20–30 cm mélységben járatokat ás. Járatai egy központi kamrából és sugáralakban elhelyezkedő kijáratokból állnak. A központi lakrészt száraz fűvel, szalmával, levelekkel béleli ki.

Téli álmot nem alszik. Télen a hótakaró alatt ás hosszú folyosókat, melyeket fűvel bélel ki.

Gradáció

Kedvező időjárási körülmények között, ha enyhe a tél, kevés a csapadék és sok a táplálék, a mezei pockok nagymértékben elszaporodhatnak. Ilyen években néha vándorösztönük is feltámad, és a lemmingekhez hasonlóan tömegesen kelnek útra. A gradáció később magától összeomlik, mert a nagy egyedsűrűség olyan stresszhatást vált ki, melynek hatására viselkedésük megváltozik, és tömegesen pusztulnak el.

Ellenségei

A mezei pocok természetes ellenségei: farkas, róka, borz, vadmacska, hermelin, menyét, ölyvek, baglyok, görény.

Táplálkozása

A mezei pocok nagyon falánk mezőgazdasági kártevő. Mindenféle növényi anyagot megeszik: magok, füvek, gyökerek, levelek, gyümölcsök, bogyók, makk és dió is szerepel az étlapján. Szinte minden szántóföldi növényben kárt tesz, a kalászosoktól kezdve a lucernán és a kukoricán át a répáig és a burgonyáig.

Szaporodása

A mezei pocok nagyon szapora állat egy évben akár 10-szer is fial. Kora tavasszal, márciusban-áprilisban elkezd szaporodni. A nőstények 21 napig vemhesek, egyszerre 8-12 kölykük van. Az újszülöttek 1-3 g súllyal jönnek a világra, csupaszok és vakok. Öt napos korukra már egész testüket finom szőr borítja és 7 naposan a szemük is kinyílik. 18-20 napos korukig szopnak, ekkor a nőstény elválasztja őket. Mivel fialás után azonnal újra párzanak, ekkor már kell a hely a következő nemzedéknek. A mezei pocok nagyon korán, 2 hetes korban válik ivaréretté. Élettartama 0,5-2 év.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Berze-nagy.sulinet.hu
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).