Ugrás a tartalomhoz

Makedón jegenyefenyő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makedón jegenyefenyő
Idősebb fa (Bulgária, Pirin-hegység)
Idősebb fa (Bulgária, Pirin-hegység)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. borisii-regis
Tudományos név
Abies borisii-regis
Mattf., 1925
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Makedón jegenyefenyő témájú kategóriát.

Széthulló toboza

A makedón jegenyefenyő, avagy tudományos neve szerint Borisz király-jegenyefenyő, (Abies borisii-regis), esetleg Borisz-jegenyefenyő[1] a Balkán-félszigetről származó, Magyarországon dísznövényként szórványosan kapható fenyőféle. Egyes szerzők,[2][3] Tudományos nevét III. Borisz bolgár cárról kapta, mert az ő uralkodása alatt írták le önálló fajként.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

A Balkán-hegységben és a kelet-balkáni hegyvidéken Bulgáriában, Makedóniában és Észak-Görögországban (így az Olümposzon is) 450–1700 m között él; legnyugatabbra a Rigómező környékén (Koszovóban, a Restelicka-folyó mentén) található. Elterjedési területének déli részén a közönséges jegenyefenyővel (Abies alba) és a görög jegenyefenyővel (Abies cephalonica) nő együtt, ezért számos kutazó e két faj természetes kereszteződésének (Abies alba x Abies cephalonica) tartja.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Mintegy 20–40 m magasra növő karcsú koronájú fa. A kérge sokáig sima, majd megszürkül, és nagy, kemény pikkelyekben leválik. Érett termő hajtásai csaknem csontfehérek.

A 2–4,2 cm hosszú tűlevelei az alsó hajtásokon két oldalra hajlanak, felül pedig előre. A levelek csúcsa lekerekedő vagy finoman kicsípett, a fonákuk légzőnyílások közti viaszcseppektől szürkésfehér. A felső ágakon a tűk felhajlók, rövidek, szúrósak; a csúcs közelében a színi oldalon is van egy sor légcserenyílásuk.

A 8–16 cm-es, vékony tobozai hengeresek; felleveleik kiállók, zöldek vagy bordós árnyalatúak, éretten barnák.

Életmódja, élőhelye

[szerkesztés]

Meszes talajon is szépen fejlődik. Nem fagyérzékeny, és a késő tavaszi fagyok sem károsítják, mert későn fakad. A szárazságot jól tűri, de igazán jól csak nedvesebb környezetben gyarapodik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3  
  2. Kožuharov & N. Andreev in Nikolai Andreev, Ančev, M.E., Kožuharov, S.I., Markova, M.L., Peev, D.R. & Petrova, A.V. 1992. Opredelitel na visšite rastenija na Bălgarija [in Bulgarian]. 787 p. Nauka i izkustvo, Sofija.
  3. John Silba. 2005: A monograph of the genus Cupressus L. in the twenty-first century. Journal of the International Conifer Preservation Society 12: 31–103.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Abies borisii-regis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 68–69. o. ISBN 978-963-09-6602-3