Ugrás a tartalomhoz

Ludwig Erhard

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludwig Erhard
A Német Szövetségi Köztársaság 2. kancellárja
Hivatali idő
1963. október 16. – 1966. december 1.
ElődKonrad Adenauer
UtódKurt Georg Kiesinger
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

Született1897. február 4.
Fürth
Elhunyt1977. május 5. (80 évesen)
Bonn
SírhelyGmund am Tegernsee
PártCDU

HázastársaLuise Erhard
Foglalkozásüzletember
Iskolái
Halál okaszívelégtelenség
Valláslutheránus

Díjak
  • Bajor Érdemrend (1959)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1961)
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1960)
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1953)
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1955. február 27.)
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword (1961. május 29.)
  • a Berlini Műszaki Egyetem díszdoktora
  • Bonn díszpolgára
  • Order of Merit for National Foundation
  • honorary citizen of Ulm (1977)

Ludwig Erhard aláírása
Ludwig Erhard aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Erhard témájú médiaállományokat.

Ludwig Wilhelm Erhard (Fürth, 1897. február 4.Bonn, 1977. május 5.) német politikus, közgazdász, 1963 és 1966 között Németország kancellárja. Konrad Adenauer kormányában gazdasági miniszterként nagyban hozzájárult Nyugat-Németország gazdasági fellendüléséhez a második világháború utáni években.

Életpályája

[szerkesztés]

Apja textilkereskedő volt. Szülővárosában járt iskolába, majd kereskedőtanonc lett egy fehérneműboltban. 1916 tavaszán textil-kiskereskedőként szabadult fel. A Bajor Hadsereg katonájaként részt vett az első világháborúban. 1916/17-ben a 22. tüzérezreddel Romániában harcolt, 1918-ban a nyugati fronton vetették be. Szeptemberben az Ypres-nél gránátszilánkok súlyosan megsebesítették. Többször megműtötték, és a kereskedői szakmáról le kellett mondania, mert a pult mögötti álldogálást nem bírták a lábai. Az éppen megnyílt Felsőfokú Kereskedelmi Iskolába iratkozott be Nürnbergben. Diplomamunkáját a készpénznélküli fizetési forgalomról írta. Ezt követően szociológiát kezdett tanulni a Frankfurti Egyetemen Franz Oppenheimernél, aki az elméleti nemzetgazdaság professzora is volt. Erhard tőle tanulta meg a tudományos gondolkodást. 1925-ben doktorált. Disszertációjában az értékmérő egységgel, az értékelméletet tárgyaló különböző közgazdasági irányzatokról és az Oppenheimer által kidolgozott munkaérték-elmélettel foglalkozott. 1928-ban a nürnbergi Gazdasági Figyelő Intézet munkatársa lett Wilhelm Vershofen kiváló piackutató mellett.

1942-ben létrejött az Iparkutató Intézet. Erhard behatóan tanulmányozta a birodalmi kormány valuta- és gazdaságpolitikájával. 1945 októberében a megszálló amerikai katonai kormányzat Bajorország kereskedelmi és iparügyi miniszterévé nevezte ki. 1947-ben az egyesült brit–francia és amerikai megszállási területen (bizóna) annak a szakértői bizottságnak az élén állt, amely a bizóna pénzügyeivel foglalkozott. Erhard valutareformot kért, és megbízták az előkészítésével. 1947-ben a müncheni Lajos–Miksa Egyetem tiszteletbeli professzora lett.

A második világháború után Erhard a szociális piacgazdaságot és a szociálliberális politikát támogatta. A valutareformmal és a késztermékek rögzített árrendszerének megszüntetésével utat nyitott a szociális piacgazdaság felé, amely számára versenyt és a szociális egyensúly megteremtését jelentette. A gazdasági keretfeltételek létrehozásával kezdődött az ún. gazdasági csoda, a jólét mindenki számára. A német gazdaság stabilizálódott. A jólét mindenesetre nem jelentett korlátlan társadalmi juttatásokat. A társadalmi igazságosság alapját a piaci verseny, a pénz értékének stabilitása és a jól működő jogrendszer teremtették meg.

Az Erhard által fontosnak tartott négy tényező a következő: piaci verseny, olyan mértékű gazdasági növekedés biztosítása, amely a jólét fenntartásához szükséges, szociális piacgazdaság=juttatásokat biztosító állam, egyesült Európa.

1949-ben Konrad Adenauer rábeszélte, hogy induljon a parlamenti választásokon a CDU színeiben. A Bundestagban az ulmi választókerület képviselője lett, pedig nem volt tagja a pártnak, sőt a későbbiekben sem csatlakozott a CDU-hoz.[1] Szeptember 20-án Adenauer a gazdasági és energiaügyi tárcát bízta rá. 1950-ben a Bonni Egyetemen kezdett tanítani. 1957-től kancellár-helyettes, 1963 októberétől 1966 decemberéig kancellár volt.

Írásai

[szerkesztés]
  • Wesen und Inhalt der Werteinheit Dissertation, 1925
  • Kriegsfinanzierung und Schuldenkonsolidierung Denkschrift, 1944
  • Deutschlands Rückkehr zum Weltmarkt, 1953
  • Wohlstand für Alle, 1957
  • Deutsche Wirtschaftspolitik, 1962
  • Grenzen der Demokratie?, Düsseldorf, 1973

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • Jólétet mindenkinek; ford. Zalán Péter; Konrad Adenauer Alapítvány Budapesti Képviselete, Bp., 1993 (Alapítványi kiadványok)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sven Felix Kellerhoff: Der Kanzler, der nie Mitlied seiner Partei war (német nyelven). Die Welt, 25-04-2007. (Hozzáférés: 2016. június 14.)

Források

[szerkesztés]


Elődje:
Konrad Adenauer
Utódja:
Kurt Kiesinger