Leges Liciniae Sextiae
A leges Liciniae Sextiae a Római Köztársaság i. e. 368–366 között meghozott törvényei. Ezek a törvények – Titus Livius elbeszélése alapján[1] – Licinius Stolo és Sextius néptribunusok kezdeményezésére születtek meg, és a következő törvényjavaslatokat foglalták magukba:
- Az adósok helyzetét könnyítették azzal, hogy a már kifizetett kamatokat beszámítják a tőke összegébe.
- 500 iugerumban maximálták az ager publicusból egy pater familias által maximálisan elfoglalható terület nagyságát.
- Lehetővé tették, hogy a két consuli tisztség egyikét plebeius töltse be.
Előzmények
[szerkesztés]- A gall támadás jelentős károkat okozott a kisparaszti gazdaságokban, egyre inkább felszínre hozva az eladósodás problémáját.
- Az eredeti szokásjog az lehetett, hogy minden polgár annyi földet használhatott az ager publicusból, amennyit meg tudott művelni.
- A katonai tribunusok rendszere válságba került i. e. 367-re, a néptribunusok által indított politikai küzdelem anarchiához vezetett.
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- ↑ Osiris – Római tört: Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest: Osiris. 2007. = Osiris tankönyvek, ISBN 978 963 389 908 3
- Molnár Imre, Jakab Éva: Római jog, Leges, Diligens, 2008, ISBN 963-00-8225-X