Kéktorkú hegyikolibri
Kéktorkú hegyikolibri | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Lampornis clemenciae (Lesson, 1829) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kéktorkú hegyikolibri témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kéktorkú hegyikolibri témájú kategóriát. |
A kéktorkú hegyikolibri (Lampornis clemenciae) a madarak (Aves) osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt René Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1829-ben, az Oreopyra nembe Ornismya Clemenciae néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Lampornis clemenciae bessophilus (Oberholser, 1918)
- Lampornis clemenciae clemenciae (Lesson, 1829)
- Lampornis clemenciae phasmorus Oberholser, 1974[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Az Amerikai Egyesült Államok déli részén és Mexikóban fészkel, telelni délebbre vonul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 13 centiméter,[5] testtömege 6-10 gramm. Nevét a hím irizáló kék torokfoltjáról kapta, a tojóé sima szürke.
Életmódja
[szerkesztés]Főleg nektárral táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 17.)