Ugrás a tartalomhoz

Jomo Kenyatta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jomo Kenyatta
(Kamau wa Muigai)
1966-ban
1966-ban
 Kenya 1. elnöke
Hivatali idő
1964. december 12. – 1978. augusztus 22.
Alelnök(ök)Jaramogi Oginga Odinga
Joseph Zuzarte Murumbi
Daniel arap Moi
UralkodóII. Erzsébet
ElődMalcolm MacDonald
(Kenyai brit alkirály)
UtódDaniel arap Moi
 Kenya 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1963. június 1. – 1964. december 12.
Utódönmaga (elnökként)

Született1891. október 20.
Gatundu, Brit Kelet-Afrika
Elhunyt1978. augusztus 22. (86 évesen)
Mombasa,  Kenya
PártKANU

HázastársaGrace Wahu (1919–?)
Edna Clarke (1942–1946)
Grace Wanjiku (1948 körül)
Ngina Muhoho (1951–1978)
Gyermekei
  • Margaret Kenyatta
  • Uhuru Kenyatta
  • Nyokabi Kenyatta
  • Muhoho Kenyatta
Foglalkozás
Iskolái
Halál okaszívinfarktus
Valláskeresztény (1914-től)

DíjakOrder of Merit for National Foundation
A Wikimédia Commons tartalmaz Jomo Kenyatta
(Kamau wa Muigai)
témájú médiaállományokat.

Jomo Kenyatta, születési neve Kamau wa Muigai, keresztény neve 1914-től John Peter, majd Johnstone Kamau Ngengi, 1938-tól Mzee Jomo Kenyatta (Ichaweri, Gatundu körzet, Thika kerület, Brit Kelet-Afrika, 1891. október 20.Mombasa, 1978. augusztus 22.) kenyai politikus, író, aki munkáit angol nyelven alkotta; a kenyai nemzet alapító atyjaként tartják számon.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúsága

[szerkesztés]

A kikuyu törzsből származó Kenyatta tanulmányait skót missziós iskolában végezte, majd Nairobiban vállalt munkát. 1920-tól vett részt a kelet-afrikai felszabadító mozgalomban. 1928-tól a Kikuyu Központi Szövetség főtitkára, a „Muigwithania” című lap szerkesztője. 1931 és 1946 közt jobbára Angliában élt – fonetikai, antropológiai valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott – és dolgozott. Tanult a moszkvai egyetemen is.

A politikában

[szerkesztés]

1946-ban tért vissza hazájába, 1947-ben a Kenyai Afrikai Unió (KAU) elnöke lett. 1952-ben letartóztatták, évekig fogságban, majd száműzetésben élt.[1] 1962 januárjában átvette a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) vezetését és a Törvényhozó Tanács választott tagja lett. A Londonban összehívott alkotmányozó konferencián (1962. február) kompromisszumos megoldás született. Központi kormányt állítottak fel, amely a kereskedelmi, a pénzügyi és a külügyi teendőket látta el. Koalíciós kormány alakult a KANU és a KADU részvételével, hogy a rendszerváltás alkotmányos útját felügyelje (1962. április 6.). A kétpárti átmeneti kormány azonban sikertelen volt. A területen sztrájkokra, felforgató cselekményekre került sor. Kenyatta minden erejét arra összpontosította, hogy a rend helyreálljon. Elérte, hogy riválisai is a függetlenség mielőbbi elérését tekintsék elsődlegesnek. Így az 1963. májusi választásokon a KANU ismét győzelmet aratott (az alsóházba 75%-ban Kenyatta híveit választották be); júniustól miniszterelnök. Az újabb londoni konferencián rögzítették a függetlenség dátumát.

Kenya vezetőjeként

[szerkesztés]

Kenya 1963. december 12-én vált független királysággá. Kenyatta kidolgozta az ország alkotmányát, s a kormányzati politika egyik fő kérdésévé a Nagy-Britanniával való békés viszony kialakítását és fenntartását tette.[2] Ennek eredményeként kiáltották ki a köztársaságot 1964. december 12-én, melynek első államelnöke lett,[3] s mint az első független kenyai vezető gondot fordított a kiegyensúlyozott külpolitikára. A belpolitikában pedig végrehajtotta az ígért földreformot, amely a földtulajdon újraosztásával földeket juttatott vissza az afrikaiaknak a fehérek birtokainak részleges kisajátításával. Mint kikuyu származású vezető, nem törekedett népcsoportja kizárólagos uralmának a kiépítésére, ahogyan azt Obote vagy Amin tette Ugandában.[2] Mint elnök szembefordult a baloldallal, s felszámolta Kenyában a baloldali ellenzéket.

Írói munkássága

[szerkesztés]

Legfontosabb műve a Facing Mount Kenya: The Tribal Life of Gikuyu (Kenya heggyel szemben: a kikuyu törzsi élet, 1938). Az önéletrajzi ihletésű mű értéke, hogy ötvöződnek benne a népi hagyományok, szokások leírásai vannak benne, az ország aktuális gazdasági és politikai problémáinak leírásával. Egyéb ismertebb munkái: My people of Kikuyu, and The Life of Chief Wangombe (Kuju népem és Wangombe főnök élete, 1942); Kenya-Land of Conflict (Kenya, a konfliktusok földje, 1945).

További információk

[szerkesztés]
  • Farkas Lajos: Kenyatta; Athenaeum Ny., Bp., 1953 (Békebizottságok kiskönyvtára)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 172–173. o. ISBN 963-05-1803-1  
  2. a b Diószegi István-Harsányi Iván-Németh István: 20. századi egyetemes történet. 3. köt., Korona Kiadó, Budapest, 1997. 248. p. (ISBN 963-8153-90-3)
  3. Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 168. p. (ISBN 963-547-849-6)


Elődje:

(Brit Birodalom)
Utódja:
Daniel arap Moi