Jajgató rétisáska

Jajgató rétisáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Stenobothrus;
Tudományos név
	Stenobothrus lineatus; (Panzer, 1796)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jajgató rétisáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jajgató rétisáska témájú médiaállományokat és Jajgató rétisáska témájú kategóriát.

A jajgató rétisáska (Stenobothrus lineatus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése

A jajgató rétisáska testhossza a hím esetében 14-19 mm, a nőstény 20-27 mm. Közepesen nagy méretű. Alapszíne zöld, szürke vagy barna; a nőstényeknél ismert vöröses, kékes, lilás színváltozat is. Szárnyai jól fejlettek, a hímnél túlérnek a térden, a nőstény esetében kb. a térdig érnek. A sötét elülső szárnyon a mediális mező széles és szabályosan erezett (létrafokszerű mintázat), a mediális mező végződésénél egy feltűnő fehéres folt (stigma) látható. A nőstény szárnyának alsó szélén gyakran fehér csík húzódik végig. A térd barnásfekete, a lábszár sárgáspiros. A torpajzs oldalélei kissé befelé íveltek és két feltűnő fehér vonal szegélyezi őket, amelyek elöl a fejtetőn is végighúzódnak (a nőstényeknél gyakran a szárnyélekre is kiterjednek). A hím potrohvége gyakran narancsvörös, ez a színezet kiterjedhet a hátsó lábakra és a potroh középső részére.

Hangja közepesen erős, 5-8 méterre hallatszik el. Éneke nagyon jellegzetes, hullámzóan erősödő és halkuló cirpelés, mely 10-25 másodpercig tart.

Hasonló fajok

A többi Stenobrothus-faj (rövidszárnyú sztyepprétisáska, eurázsiai sztyepprétisáska, Fischer-rétisáska, sztyeppréti sáska, kis rétisáska) hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában honos Spanyolországtól és a Brit-szigetektől egészen Mongóliáig. Skandináviából hiányzik és délen a hegyekbe húzódik. Az Alpokban 3000 méterig megtalálható. Magyarországon gyakori, elsősorban a domb- és hegyvidékeken elterjedt.

Életmódja

Száraz és félszáraz domb- és hegyvidéki kaszálórétek, tisztások, sztyepprétek, sziklagyepek sáskája. Alapvetően növényevő, de az elpusztult rovarokat is megeszi.

Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja petéit. Az áttelelő petékből április-májusban kelnek ki a lárvák, amelyek közül a hímek négyszer, a nőstények 4-5-ször vedlenek.

Magyarországon nem védett.