Ugrás a tartalomhoz

Hiperkockagráf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hiperkockagráf
Q4 hiperkockagráf
Q4 hiperkockagráf

Csúcsok száma2n
Élek száma2n−1n
Átmérőn
Derékbőség4, ha n ≥ 2
Kromatikus szám2
Automorfizmusokn! 2n
Spektrum
JelölésQn

A hiperkockagráfok hiperkockák csúcsai és élei alkotta gráfok. Sokrétűen alkalmazzák őket a műszaki életben, az elektronikai áramkörök elméletében és a matematikai logikában is.

Definíció

[szerkesztés]

Mivel a magasabb dimenziós hiperkockákat kettőzéssel és eltolással kapjuk, ezért a hiperkockagráfok az alábbi definícióval határozhatók meg, a dimenzióra történő (matematikai) indukcióval:

Definíció: A 0 dimenziós kockagráf egyetlen csúcs, él nélkül, jele . Ha már , az n dimenziós kockagráf elkészült, akkor , a következő dimenziós kockagráf a következő: vegyünk két példány -et, csúcsaik és éleik mellé még új éleket rajzolunk: a két azonos csúcsait kössük össze egy-egy új éllel.

Vagyis -nek kétszer annyi csúcsa van, mint -nek, továbbá éleinek száma = kétszer éleinek száma + az új élek száma: és , ahol és jelöli csúcsainak és éleinek számát, valamint és .

A továbbiakban hasznos lesz csúcsaihoz címkéket írnunk:

Definíció: A gráf minden csúcsához egy n hosszú, 0 és 1 számjegyekből álló sorozatot, a csúcs standard címkéjét írjuk. egyetlen csúcsához az üres sorozatot („semmit”) írjuk. Mivel csúcsai két példány csúcsaiból állnak, ezért az egyik példány csúcsainak címkéi elé a 0 számjegyet, a másik példány csúcsainak címkéi elé az 1 számjegyet írjuk.

Az alábbi ábrán néhány kisebb dimenziós kockagráfot mutatunk be, standard címkéikkel együtt:

Alacsony dimenziójú (hiper)kockagráfok standard címkékkel
Alacsony dimenziójú (hiper)kockagráfok standard címkékkel
A 7 dimenziós (hiper)kockagráf

Magasabb dimenziós kockagráfokat Szalkai István honlapján[1] találhatunk. A kockagráfok egy másik érdekes ábrázolását találhatjuk Juhász Máté tette közzé.[2]

Tulajdonságaik

[szerkesztés]

Az alábbi állításokat általában indukcióval igazolhatjuk tetszőleges n természetes számra (n≥0):

1) -nek 2ⁿ csúcsa van (), és a címkék az összes n hosszúságú 0-1 sorozatok.

2) minden csúcsának fokszáma n , vagyis n-reguláris gráf.

3) -nek éle van.

4) -ben bármely két csúcs pontosan akkor van éllel összekötve, ha standard címkéjük pontosan egy helyiértékben különbözik.

(Bizonyítás: n=0 esetén -ban nincs két szomszédos csúcs. Ha -ben a két csúcs ugyanabban a példányban van, akkor az indukciós feltevés miatt az állítás igaz. Ha pedig két különböző példányban vannak, akkor a konstrukció miatt pontosan akkor vannak összekötve, ha eredeti címkéjük megegyezett, de most egyikük címkéjét 0-val, míg a másikat 1-gyel bővítettük.)

5) -ben bármely két csúcs távolsága (közöttük levő legrövidebb út hossza) éppen annyi, mint ahány helyiértéken a (standard) címkéjük eltér egymástól.

6)  minden köre páros hosszúságú. (Bizonyítás: következik 4)-ből.)

7) n≥2 esetén -ben van Hamilton-kör.

(Bizonyítás: n=2 esetén H₂=C₄ (négyzet). Mivel két példány -ből áll, és mindkét példányban az indukciós feltétel szerint van egy-egy Hamilton-kör, ezért ezt a két Hamilton-kört azonos helyen megszakítjuk, és a szakítások helyén a megfelelő végpontokat összekötő új élekkel e két megszakított összekötjük.)

A 4 dimenziós (hiper)kockagráf Hamilton-körének indukciós szerkesztése

Például n=4 esetén az alábbi Hamilton-kört kapjuk:

8) Minden h≤2ⁿ páros szám esetén -ben van h hosszúságú kör.

9) minden körében a csúcsok standard címkéi Gray-kódot alkotnak. (Bizonyítás: következik 4)-ből.)

10) derékbősége (legrövidebb körének hossza) 4.

11) páros gráf (kétpólusú gráf).

(Bizonyítás: következik 6)-ból, vagy közvetlenül: a páros illetve a páratlan sok 1 számjegyet tartalmazó címkéjű csúcsok alkotják a két pólust (osztályt).)

12) átmérője (leghosszabb egyszerű útjának hossza) n.

13) Egységtávolsággráf.

14) A d dimenziós Hd hiperkocka χs csillagkromatikus számára igaz, hogy [3]

A 7) és 9) tulajdonságok alapján tehát könnyen felírhatunk bármilyen (páros) hosszúságú Gray-kódsorozatot, ami a kockagráfok egyik legfontosabb felhasználási területe. Például H₇ Hamilton-körének megszerkesztését és a kapott Gray-kódot Szalkai István könyvében megtalálhatjuk.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szalkai István: Diszkrét matematika és algoritmuselmélet alapjai, Pannon Egyetemi Kiadó, 2000.
  • Szalkai István: Diszkrét matematika feladatgyűjtemény, Pannon Egyetemi Kiadó, 1997.