Ugrás a tartalomhoz

Hercegmárok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hercegmárok (Gajić)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
Jogállásfalu
Irányítószám31305
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség232 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság87 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 50′ 20″, k. h. 18° 46′ 23″45.839000°N 18.773000°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 20″, k. h. 18° 46′ 23″45.839000°N 18.773000°E
SablonWikidataSegítség

Hercegmárok (horvátul: Gajić) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Darázshoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 31, közúton 52 km-re északra, községközpontjától 1 km-re nyugatra a Drávaszög északi részén, a Karasica bal partján, közel a magyar-szerb-horvát hármashatárhoz, Darázs és Izsép között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település nevét „Mark” alakban találjuk először a pécsváradi konvent 1301. november 18-án kelt oklevelében, melyben a konvent előtt Csúzai Pál, Csuza, Sepse és Márok Baranya vármegyei birtokokat, nővérének és sógorának örökül átadja.[2] 1330-ban, 1357-ben és 1360-ban „Mark”, 1399-ben „Marok”, 1424-ben „Alsomark” alakban szerepel a korabeli oklevelekben. 1497-ben „Marky” néven bukkan fel a szekcsői Herczeg család birtokában.[3] 1526-ban a közelgő háborús veszély hatására elnéptelenedett, majd újratelepült. 1543-ban a Mohácsi szandzsákon belül a Baranyavári náhije része lett. Az 1591-es török adókönyvben a falu „Marok” néven 26 adózóval szerepel, a nevek alapján tiszta magyar lakossággal.[4]

A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából jelentős számú sokác lakosság települt ide. A felszabadítás után a bellyei uradalom része lett, melyet hadi érdemeiért királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapott meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. Mária Terézia 1780. május 5-én leányának, Mária Krisztina ausztriai főhercegnőnek és férjének, Szász-Tescheni Albert hercegnek adományozta. Miután ők is gyermektelenek voltak, a birtokot Károly Lajos főherceg örökölte. Károly örököse fia, Albrecht lett, majd halála után Albrecht testvérének fia, Frigyes lett a következő ura, egészen az első világháborúig.

Az 1910-es népszámláláskor 1086 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. Az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Nevét a délszláv hatóságok Hercegmárokról Gajićra szlávosították. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 79%-a horvát, 15%-a magyar, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvátországi háború elején szerb megszállás alá került, ekkor a horvátok menekültek el, majd a horvát erők győzelme után a szerbek költöztek el Szerbiába. A településnek 2011-ben 294 lakosa volt.

Gazdaság

[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.086 1.203 1.179 1.304 1.310 1.266 0 1.058 917 842 837 720 586 517 354 294

(1921-ben lakosságát Darázshoz számították.)

Nevezetességei

[szerkesztés]

Munkás Szent József tiszteletére szentelt haranglába.

Kultúra

[szerkesztés]

A Darázs–Hercegmárok Magyar Hagyományőrző Egyesület 2013-ban alakult. Az egyesület Darázs község magyarjait hivatott közösségbe tömöríteni. 2015-ben rendezték meg először a magyar hagyományok szemléjét, melynek keretében tárlatot nyitottak a helyi asszonyok által készített kézimunkákból, a kultúrműsorban pedig magyar tánccsoportok és kórusok léptek színpadra. Ennek a rendezvénynek az utódja a Darázsi Magyar Est.[7]

Oktatás

[szerkesztés]

Darázsnak Hercegmárokkal közösen már 1738-ban volt iskolája, de tanterem hiányában a tanítás még a tanító szobájában történt. Az egytantermes iskola 1846-ban épült fel. Az 1864/65-ös tanévben a római katolikus elemi altanoda már két tanteremmel rendelkezett és a két település közös tulajdonát képezte. Az épület állapota meglehetősen rossz volt. Az épületet az 1876-os árvíz annyira megrongálta, hogy 1878-ban újjá kellett építeni. Időközben Hercegmárok saját iskolát épített és különvált a darázsi iskolától. Ma a mároki tanulók ismét a szomszédos Darázsra járnak iskolába.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]