Ugrás a tartalomhoz

George Sanders

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Sanders
SzületettGeorge Henry Sanders
1906. július 3.[1][2][3][4][5]
Szentpétervár[6]
Elhunyt1972. április 25. (65 évesen)[1][7][2][3][4]
Castelldefels
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
Házastársa
ÉlettársaLorraine Chanel (1970–1972)
Foglalkozása
Iskolái
  • University of Manchester Institute of Science and Technology
  • Bedales School
Kitüntetései
Halál okakábítószer-túladagolás

Magassága189 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1929–1972
Híres szerepeiMindent Éváról (1950)
Az aranyfej (1964)
Tevékenységszínész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Mindent Éváról (1951)

A Wikimédia Commons tartalmaz George Sanders témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

George Henry Sanders (Szentpétervár, Orosz Birodalom, 1906. július 3.Castelldefels, Barcelona, Spanyolország, 1972. április 25.) Oscar-díjas brit filmszínész, televíziós színész, énekes-dalszerző, zeneszerző, író. Jelentős karakterszerepeket játszott az 1930-as évektől haláláig. Felső osztálybeli, kifinomult, de gyakran nyugtalanító hátterű karaktereket alakított. 1950-ben Joseph L. Mankiewicz rendező Mindent Éváról című filmjében nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Egyik főszereplője volt 1964-es Az aranyfej című magyar–amerikai ifjúsági filmnek, melyet 1963-ban Budapesten forgattak.

Élete

[szerkesztés]

Származása, tanulmányai

[szerkesztés]

Szentpéterváron született, az Orosz Birodalomban, brit állampolgárságú szülőktől. Édesapja Henry Peter Ernest Sanders (1868–1960) volt.[9] Édesanyja Margarethe Jenny Bertha Kolbe (1883–1967) volt, észt és skót felmenőkkel rendelkező szentpétervári német család leánya. George bátyja, Thomas Charles Sanders (1904–1967), öccséhez hasonlóan színész lett, Tom Conway álnéven. Volt még egy húguk, Margaret Sanders (1912–?). George Sanders egyik, 1991-ben megjelent életrajzában az szerepel, hogy Sanders apja egy Oldenburg-házi hercegnek, a cár sógorának és egy orosz nemes hölgynek házasságon kívüli kapcsolatából származott.[10]

Az 1917-es orosz forradalom kitörésekor George tizenegy éves volt. A család visszatért Angliába. A két fivért, Thomast és George-ot a Bedales School-ba, majd a Brighton College magániskolába küldték. George ezután elvégezte a Manchesteri Műszaki Egyetemet, és a textilipari kutatásban kezdett dolgozni. Később Dél-Amerikába utazott, ahol egy dohányültetvényes vállalkozásba fogott. Az 1929-es nagy gazdasági világválság miatt tönkrement, hazatért Angliába, és egy reklámügynökségnél dolgozott. Itt az egyik titkárnő, Greer Garson, aki később, az 1930-as évek második felében maga is neves színésznő lett, biztatta Sanderst, próbálkozzon színészi pályán.

Színészi pályája

[szerkesztés]

Sanders megtanult énekelni, felvették egy kis színpadi szerepre. Felfigyeltek rá, többször szerepelt brit színpadokon Edna Besttel és Dennis Kinggel együtt. 1934-ben megkapta első filmszerepét a Love, Life and Laughter c. zenés filmben, ahol bárénekest alakított. Ugyanebben az évben New Yorkba utazott, Noël Coward egyik broadway-i produkciójában (Conversation Piece) szerepelt, de a darab nem volt sikeres, levették a műsorról. Sanders visszatért Angliába, ahol 1936-ben kisebb angol filmszerepben dolgozott, pl. a Mi lesz holnap?-ban és A csodalátos ember-ben.

A filmek forgalmazója, az amerikai 20th Century Fox szerződtette Sanderst a Lord Nelson győzelme (Lloyd’s of London) című, Hollywoodban forgatott filmre, ahol Tyrone Power ellenlábasaként szerepelt. A brit úri osztályra jellemző beszédstílusa és kiejtése hitelessé tette alakítását. A film sikere nyomán 1936 novemberében Sanders hét évre szóló szerződést kapott a Fox-tól. Választékos, behízelgő, úri viselkedésű, de nyugtalanító vonásokat sejtető szerepeket kapott kalandfilmekben és krimikben. 1939-ben egy időre visszatért Angliába, néhány brit filmben is szerepelt, majd 1938-tól ismét Hollywoodba ment, ahol megkapta Az Angyal (The Saint) szerepét, amelyet addig Louis Hayward alakított (The Saint Strikes Back, A szentek visszavágnak, 1939). További 1939-es szerepeiben Sanders nemzetközi gazembereket alakított (Confessions of a Nazi Spy; Nurse Edith Cavell; Az utolsó lázadó). A háborús években Angliában, Hollywoodben és Los Angelesben filmezett, felváltva játszott pozitív angol hősöket és gonosz nácikat.

1941-ben a producerek konfliktusba kerültek Leslie Charterissel, Az Angyal írójával, a sorozat átmenetileg leállt, helyette Sanders megkapta az új Falcon-sorozat főszerepét, Gay Lawrence, a Sólyom nyomozót. Sanders azonban egy idő után beleunt a szerepbe, átpasszolta bátyjának, Tom Conwaynek: az 1942-es The Falcon’s Brother filmben az egymásra erősen hasonlító két fivér együtt szerepelt, George-ot a történet szerint kilőtték, a további filmekben bátyja vitte tovább a szerepet. (A két fivér még egyszer, az 1956-es Death of a Scoundrel című film noir-ban, ahol két fivért alakítottak). Az 1940-es években sorozatban kapta a Fox-tól a drámai és kalandfilmek főszerepeit. A konfliktus rendezésével Sanders ismét Angyal-filmeket forgatott.

1944-ben hároméves szerződést kötött az RKO Pictures filmgyártó és forgalmazó céggel. Szerepelt az Action in Arabia kalandfilmben, a Dorian Gray képe c. Oscar Wilde-adaptációban, majd ismét a Fox-nak dolgozott, így pl a Forever Amber című drága, kosztümös történelmi filmben II. Károly angol királyt alakította.

Addison DeWitt szerepében, a Mindent Éváról-ban (1950)
Az 1952-es Oscar-díjosztón, b→j: Bette Davis, George Sanders, Karl Malden, Greer Garson és Humphrey Bogart

1950-ben Joseph L. Mankiewicz rendező Mindent Éváról című filmjében Sanders játszotta Addison DeWittet, egy fanyar és érzéketlen színházi kritikust, aki belegázol a színésznők (Bette Davis, Anne Baxter) életébe. Alakításáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

1951-ben főszerepet játszott a Black Jack csempész-kalandfilmben, aztán visszatért a rosszfiús mellékszerepekhez. 1952-ben az MGM-hez szerződött, szerepelt a The Light Touch-ban (1952), az Ivanhoe-ban (1952), itt Sir Brian de Bois-Guilbert templomos lovagot játszotta, aki megvív az Ivanhoe-t alakító Robert Taylorral a zsidó Rebeca (Elizabeth Taylor) szerelméért. 1954-ben Olaszországban forgatott Ingrid Bergmannal, az Itáliai utazás-ban. Az 1950-es és 1960-as években számos drámai és kalandfilm karakteres mellékszerepeiben jelent meg.

Az 1950-es és 1960-as években számos drámai és kalandfilm karakteres mellékszerepeiben jelent meg. 1967-ben a Walt Disney-féle A dzsungel könyve rajzfilmben ő adta Sir Kán tigris hangját. Szerepelt Az aranyfej című, 1964-ben bemutatott magyar–amerikai (MafilmMGM) koprodukciós ifjúsági kalandfilmben, amelyet 1963-ban Budapesten forgattak.

1969-ben főszerepet játszott John Huston rendező Levél a Kremlbe című kémfilmjében (1970). 1969-ben bejelentette, hogy visszavonul a showbizniszből.[11] Ennek ellenére további szerepeket vállalt és egészen haláláig, 1972-ig. Az utolsó két film, ahol megjelent, a Végtelen éjszaka (1972) és Psychomania (1973).[10]

A stróman

[szerkesztés]

Az 1940-es években Sanders neve alatt két bűnügyi regény jelent meg, egyiket sem ő írta, hanem amerikai női szerzők, akik a háborús filmek brit sztárjának neve alatt nagyobb bevételhez jutottak. Az 1944-es Crime on My Hands valódi szerzője a Craig Rice álnéven működő Georgiana Ann Randolph Walker Craig (1908–1957) írónő.[12] Az 1946-ban megjelent Stranger at Home valódi szerzője Leigh Brackett (1915–1978) írónő, aki science-fiction novelláiról lett ismert.

Magánélete

[szerkesztés]
Második menyasszonyával, Gábor Zsazsával (1949)

1940-ben Sanders feleségül vette a Susan Larson álnéven szereplő Elsie Poole-t (1910-1981), 1949-ben elváltak. 1949–1954 között Gábor Zsazsával (1917–2016) élt házasságában, aki Sanders miatt vált el Conrad Hiltontól. 1956-ban Sanders és Gábor Zsazsa együtt játszottak a Death of a Scoundrel filmben. Sanders 1954-ben tőle is elvált, és 1959-ben feleségül vette Benita Hume angol színésznőt (1907–1967), Ronald Colman amerikai színész özvegyét.

1966-ban Sanders pénzügyi megtakarításai egy rossz befektetési döntés miatt elúsztak, magáncsődöt jelentett be.[13] 1967-ben harmadik felesége, Benita Hume meghalt. Ugyanebben az évben halt meg májrákban Sanders bátyja, Thomas, és édesanyjuk, Margarethe Jenny Bertha Sanders is. A megözvegyült George Sanders 1970. december 1-jén negyedszer is megnősült, ezúttal második feleségének két évvel idősebb nővérét, Gábor Magdát (1915–1997) vette feleségül, de a frigy egyetlen hónap után válással végződött.[10]

Utolsó évei

[szerkesztés]

Sanders ekkor kezdett erősen inni. Családi tragédiái, vagyonának elvesztése és házasságainak kudarca erősen megviselték. 1970-től felületes kapcsolata volt utolsó barátnőjével, Lorraine Chanellel, aki rávette, hogy adja el utolsó ingatlanát, egy mallorcai házat, ahol nagyon szeretett tartózkodni, és döntését nagyon megbánta.[10] Kezdődő demenciát is diagnosztizáltak nála. 1972. április 25-én Barcelona tartományban, egy castelldefelsi tengerparti szállodában bevett több üveg barbiturátot és meghalt. Búcsúlevelet hagyott hátra.[14]

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  8. a b c d p69181.htm#i691803, 2020. augusztus 7.
  9. Henry Peter Ernest Sanders. geni.com
  10. a b c d Richard van der Beets. George Sanders: An Exhausted Life (angol nyelven). Robson Books Ltd (1991). ISBN 978-0860517498 
  11. Betty Flynn (1969. szeptember 6.). „George Sanders’ Sneer Mellows”. Los Angeles Times, 6. o. 
  12. Hollywood Authors. The Sydney Morning Herald (National Library of Australia), 1944. november 4. (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  13. The Guardian, 1972. április 26.
  14. „George Sanders Dies in Spain of Drug Overdose, Leaves Note”, Los Angeles Times, 1972. április 25., 2.o.

További információ

[szerkesztés]