Falkus

Falkus (Falkušovce)
Falkus zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Nagymihályi
Rang	község
Első írásos említés	1290
Polgármester	Michal Bodnár
Irányítószám	072 05
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	MI
Népesség
Teljes népesség	662 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	103 m
Terület	9,45 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 37′ 52″, k. h. 21° 50′ 31″48.631111, 21.841944
Falkus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Falkus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Falkus (szlovákul: Falkušovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 17 km-re délnyugatra, az Ondava mellett fekszik.

Története

A község területén ősidők óta élnek emberek. A régészeti leletek az újkőkorszakból, a korai bronzkorból, a hallstatti és laténi kultúrából, valamint a római korból származnak.

1290-ben említik először, 1339 óta nemesi birtok, 1411 óta különböző nemesi családok birtoka. 1715-ben 22 elhagyott és 4 lakott ház állt a településen. 1787-ben 55 házában 434 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FALKUS. Falkusovtze. Elegyes tót falu Zemplén Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik a’ Zempléni járásban. Határja gazdag, vagyonnyai jelesek, mint Beretőnek, első Osztálybéli.”

1828-ban 76 házában 570 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, 1831-ben részt vettek a jobbágyfelkelésben. A 19. században a Kazinczy és Lobkovitz család birtoka.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Falkus, orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil. 51 romai, 520 g. kath., 5 ref., 24 zsidó lak. görög szentegyházzal, 554 hold szántófölddel. F. u. Kazinczy.”

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Falkus, tót kisközség 120 házzal és 639 lakossal, kiknek legnagyobb része gör. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Bánócz. Ősrégi község, melynek földjét már 1200-ban, Wyd István, az egri káptalan előtt Harach fia Falkosnak adományozta. Ettől a Falkostól veszi nevét a község is; de 1220-ban a Buttkayak kapnak rá kir. adományt. 1343-ban a községnek Buttkai-Falkus volt a neve. 1411-ben Zsigmond király a Buttkayakat megerősíti birtokukban, de kívülök még a Ráskaiak s a Márkiak is kapnak rá adományt. Egy évvel később az Alcsebbi családot iktatják egyes részeibe; 1437-ben Pozsegai Demeter és a Bessenyő család is kap itt részeket. 1441-ben a butkai vár tartozékaként szerepel s a Buttkay család az ura. 1474-ben Pesthi Bálint, 1551-ben Soós Albert is birtokosa. Az 1598-iki összeírás 9 birtokosát sorolja fel s ezek a következők: Buttkay Péter, Buttkay László özvegye, Csicsery Ferencz és István, Wiczmándy Kristóf, Palocsay György, Ilosvay László, Kiss Ambrus özvegye és Nyárády Albert. 1601-ben Pogány István és Munkácsy János, 1614-ben pedig Zoltay Kata és Buttkay András eszközölnek ki egyes részeire iktató parancsot. Később azután a Szirmayak lesznek az urai, majd az Aiszdorfer, a Székely és a Kazinczy családok és most Kazinczy Arthurnak s özv. Boronkay Györgyné szül. Stépán Idának van itt nagyobb birtoka. A falubeli gör. kath. templomot 1779-ben Kazinczy András és Aiszdorfer Belizár kegyurak építtették. Ide tartozik Blatták-major is.”

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 673, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 635 lakosából 596 szlovák volt.

2011-ben 681 lakosából 546 szlovák volt.

Nevezetességei

• Görögkatolikus temploma 1779-ben épült klasszicizáló barokk stílusban.
• Modern ortodox temploma 1994-ben épült.

További információk

• Hivatalos oldal
• Travelatlas.sk
• Községinfó
• Falkus Szlovákia térképén