Ugrás a tartalomhoz

Fairey Fulmar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fairey Fulmar
Fairey Fulmar Mk I leszállás közben 1941-ben, valahol a Földközi-tenger térségében.
Fairey Fulmar Mk I leszállás közben 1941-ben, valahol a Földközi-tenger térségében.

Funkcióvadászrepülő
GyártóFairey Aviation Company
TervezőMarcel Lobelle
Sorozatgyártás1940–1945
Gyártási darabszám600
RendszeresítőkBrit Királyi Haditengerészet

Személyzet2 fő
TípusváltozatokFairey Fulmar Mk I, Fairey Fulmar Mk II
Első felszállás1940. január 4.
Szolgálatba állítás1940. május 10.
Szolgálatból kivonva1945
Méretek
Hossz12,25 m
Fesztáv14,13 m
Magasság4,27 m
Szárnyfelület32 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg3 182 kg
Tömeg üzemanyaggal4 387 kg
Max. felszállótömeg4 627 kg
Hajtómű
Motor1 db Rolls-Royce Merlin VIII.
Teljesítmény970 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség438 km/h
Hatótávolság1255 km
Legnagyobb repülési magasság8300 m
Szárny felületi terhelése127 kg/m2
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
A Wikimédia Commons tartalmaz Fairey Fulmar témájú médiaállományokat.

A Fairey Fulmar egy, a második világháború idején használt, nagyméretű, repülőgép-hordozó bázisú vadászrepülőgép volt, mely a Brit Királyi Haditengerészet légiereje, a Fleet Air Arm kötelékében szolgált. A repülőgépet 1940-ben fejlesztették ki, a Fairey Battle könnyűbombázó leváltására. Habár a Fulmarból a háború alatt mindössze 600 darab épült - és a Fairey Battle helyét sem vette át - a háború egyik sikeres repülőgép-koncepciójának tekinthető, mely számottevő hatótávolsággal és jelentős tűzerővel rendelkezett.

Tervezés és kialakítás

[szerkesztés]

A Fairey Fulmar a Marcel Lobelle által tervezett Fairey P.4/34 könnyűbombázón alapult, melyet egy, a brit hadvezetés által egy zuhanó bombázó létrehozására kiírt pályázat érdekében terveztek meg, 1937-ben. A Fairey P.4/34 azonban alulmaradt a Hawker Henley-el szemben, így mindössze két prototípus épült belőle.

A második világháború kitörését követően azonban a Brit Királyi Haditengerészet megbízta a Fairey céget egy, a haditengerészet számára alkalmas repülőgép kifejlesztésével. A repülőgép kifejlesztése során a nagy hatósugárra és a nagy tűzerőre helyezték a hangsúlyt, a gép jó manőverezőképességét azonban nem tartották szem előtt.

Az első protoípusba egy 810 kW-s Rolls-Royce Merlin III.-as típusú V-12-es motort szereltek be, ez azonban gyengének bizonyult, a repülőgép csak 370 km/h-s sebesség elérésére volt képes. Később a prototípust Rolls-Royce Merlin VIII-as típusú motorral szerelték fel, amely már elégségesnek bizonyult, a repülőgépet képessé téve a 438 km/h-s sebesség elérésére. A sikeres tesztrepülések után megkezdődött a repülőgép sorozatgyártása, 1942-ig a Fulmar első típusából, melyet később az Mk I-es sorszámmal láttak el, 250 darab épült és került a haditengerészet szolgálatába.

1941-ben megkezdődött a Fairey Fulmar Mk II kifejlesztése, mely az Mk I feljavított változata volt. Az Mk II-be nagyobb teljesítménnyel rendelkező Rolls-Royce Merlin XXX-as motort építettek be.

Bevetési története

[szerkesztés]

Az első század amelyet Fairey Fulmarokkal szereltek fel, a 866 Naval Air Squadron volt, mely az HMS Illustrious repülőgép-hordozó fedélzetén teljesített szolgálatot. Az első repülőgépek 1940 júliusában kerültek tényleges szolgálatba, 1941 májusában már részt vettek a Bismarck csatahajó elsüllyesztésében. 1941. július 30-án 18 Fairey Fulmar részt vett a kudarccal végződő kirkenesi és petsamói rajtaütésben is.

A repülőgépek legjelentősebb alkalmazása a Mediterrán-térségben történt, ahol 1940 szeptemberétől Málta környékén vett részt a szövetséges konvojok védelmében és magában a máltai csatában is. 1940 novemberében Fairey Fulmarok és Fairey Swordfishek vettek részt a tarantói csatában.

1942 nyarától megkezdték a Fulmar lecserélését a jobb manőverezőképességgel rendelkező Supermarine Seafire-re és a nagyobb hatósugárral rendelkező, amerikai gyártmányú F4F Wildcat-re. A Fulmar azonban még a háború végéig szolgálatban maradt, részben éjszakai vadászgépként, részben a Fairey Barracuda pilótáinak kiképzésére használták. A Fulmarok egy részét 1942-től Ceylon szigetére telepítették, ahol a japán harci repülőgépekkel került összetűzésbe. A Fulmarok a csendes-óceáni fronton kiválóan teljesítettek, 112 ellenséges repülőgépet megsemmisítve. A Fulmar frontszolgálata 1945. február 8-án fejeződött be, amikor egy Mk II-es típusú éjszakai vadászgép az HMS Campani fedélzetére való leszálláskor balesetet szenvedett, ezért a haditengerészet parancsnoksága elrendelte a repülőgépek kivonását.

Típusváltozatok

[szerkesztés]
  • Fairey Fulmar Mk I - alapváltozat, 250 darab épült belőle.
  • Fairey Fulmar Mk II - továbbfejlesztett változat, 1941-től gyártották, jelentős részüket éjszakai vadászként alkalmazták. 350 darab épült belőle.

Üzemeltetők

[szerkesztés]
 Egyesült Királyság
Vichy-Franciaország

Képgaléria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Brown, David. Fairey Fulmar Mks I & II, Aircraft Number 254. London: Profile Publications, 1973.
  • Brown, Eric, CBE, DCS, AFC, RN., William Green and Gordon Swanborough. "Fairey Fulmar". Wings of the Navy, Flying Allied Carrier Aircraft of World War Two. London: Jane's Publishing Company, 1980.