Eric Porter (színművész)
| Eric Porter | |
 | |
| Született | Eric Richard Porter 1928. április 8.[1][2][3] Shepherd’s Bush |
| Elhunyt | 1995. május 15. (67 évesen)[1][2][3] London |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Amerikai Könyvdíj (2003) |
| Halál oka | vastagbélrák és végbélrák |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1945–1994 |
| Díjai | |
| BAFTA-díjak | |
| Legjobb férfi főszereplő (televízió) A Forsyte Saga (1968) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eric Porter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eric Richard Porter (London, 1928. április 8. – London, 1995. május 15.) brit színpadi és filmszínész. Az angol színpadokon Shakespeare egyik legkiemelkedőbb tolmácsolója volt. Magyarországon legismertebb televíziós szerepei Soames Forsyte, az 1967-es A Forsyte Saga angol (BBC) tévésorozatban és Moriarty professzor szerepe az 1984–1994 között futó Sherlock Holmes kalandjai tévésorozat utolsó részeiben. Soames-alakításáért megkapta a legjobb televíziós színésznek járó BAFTA-díjat.[4] Magyar szinkronhangját legtöbbször Tomanek Nándor adta.
Élete
[szerkesztés]Származása
[szerkesztés]Egyszerű londoni munkáscsaládban született. Apja autóbuszvezető volt.[5] Tizenhat éves korában kezdett színpadokon játszani anélkül, hogy bármilyen színművészeti képzést kapott volna. 1945-ben, tizenhét évesen egy wimbledoni ifjúsági színpadon való fellépés után jelentkezett a Robert Atkins által vezetett stratford-upon-avoni Shakespeare Memorial Theatre társulatához. Felvették, és egy éven át szerződéssel játszott a stratfordi színháznál.
Színpadon
[szerkesztés]A következő években tekintélyes színházi társulatokban dolgozott, így Sir Lewis Casson és Sir Donald Wolfit keze alatt. Sir Wolfit egyéni felfogása a Shakespeare-művek, elsősorban a Lear király interpretálásának módjáról alapvetően befolyásolta a fiatal Porter színészi játékát, Michael Billington színikritikus szerint hátrányosan.[6] Sir Casson és Sir Wolfit társulatival az ifjú Porter országos színpadi turnéra utazott, sőt egy kanadai turnéra is eljutott. 1948–1950 között a birminghami Repertory Theatre színpadán játszott. A következő években Londonban lépett fel, az angol színházi világ kiemelkedő művészei, Alec Guinness és John Gielgud mellett. Tehetségével fokozatosan nevet szerzett, meghívták a londoni Old Vic és a bristoli Old Vic színházakhoz. Az utóbbiban 28 esztendősen megkapta Lear király szerepét. A színházlátogató közönség nagyrésze azonban továbbra is alig ismerte.
A Royal Shakespeare Company társulatában
[szerkesztés]Porter számára a nagy áttörést az 1959-es év hozta el, amikor a londoni Royal Court Theatre színpadán Peggy Ashcroft mellett ő játszotta Rosmer szerepét Henrik Ibsen: Rosmersholm című színművében. A darabot a londoni West Enden is bemutatták. Porter alakítását az Evening Standard újság kritikusa kiemelkedő színvonalúnak minősítette. Ekkor figyelt fel rá Peter Hall rendező, aki szerződést kínált neki a Royal Shakespeare Company újonnan szervezett társulatában. Porter a társulat nevezetes tagjai, Peggy Ashcroft, Christopher Plummer, Donald Sinden, David Warner és Ian Holm mellett klasszikus Shakespeare-főszerepeket alakított. Játszotta Odüsszeuszt a Troilus és Cressidában, Leontészt a Téli regében; Shylockot A velencei kalmárban; Malvoliót a Vízkereszt, vagy amit akartokban. Címszerepet kapott a IV. Henrik és a Machbeth c. Shakespeare-drámákban. Címszerepeket vitt több kortárs színműben is, így Jean Anouilh Becket c. tragédiájában.
Televíziós szereplései
[szerkesztés]Nemzetközi ismertségét azonban nem színpadi szerepeivel szerezte, hanem brit televíziós filmekben és sorozatokban nyújtott sikeres alakításaival. 1967-ben a BBC Forsyte Saga című 26 részes sorozatának összes epizódjában szerepelt, Soames Forsyte, a paternalista karakterű családtag szerepében, fiatalkorától késő öregkoráig.[7] A sorozat nagy nemzetközi sikert hozott, Soames alakításáért Porter 1968-ban megkapta a legjobb televíziós férfi színésznek járó BAFTA-díjat.[4][8]
A siker előmozdította angliai színházi karrierjét is, parádés színpadi szerepet kapott Christopher Marlowe, George Bernard Shaw és Shakespeare műveiben, köztük több kiemelkedő Lear király-alakításban remekelt.
A szerény és visszahúzódó természetű Portert zavarta a sikersorozat nyomán iránta megnyilvánuló erős sajtóérdeklődés. Hosszú évekre visszavonult, több magas kitüntetést visszautasított, a színpadon kívül keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az 1980-as évek elején visszatért, és ismét rendszeresen játszott színpadon, filmvásznon és a televízióban is. 1981-ben Ferdinand Fairfax rendező Winston Churchill: The Wilderness Years című sorozatában Neville Chamberlain egykori miniszterelnök megformálását a kritika az egekig magasztalta.[8]
Egyik utolsó tévés szerepében, az 1980-as évek közepén Moriarty professzort, a szervezett bűnözés főnökét, a Jeremy Brett által alakított Sherlock Holmes esküdt ellenségét testesítette meg a Sherlock Holmes visszatér tévésorozat több epizódjában. Az 1985-ös Twist Olivér tévésorozatban a gonosz Fagin szerepét játszotta.
Mozifilmes szerepei
[szerkesztés]
Munkássága súlypontjának egész életében a színpadot tekintette. Mozivásznon ritkábban jelent meg, szinte mindig mellékszerepekben. Drámai tehetségét ezekben az apró szerepekben is megmutatta. Játszott A Római Birodalom bukása című monumentális történelmi kalandfilmben (1964); Fred Zinnemann 1973-as politikai thrillerében, A Sakál napjában; megjelent egy 1935-ös Hitchcock-klasszikusnak, a 39 lépcsőfoknak 1978-as remake-jében; a Hennessey című filmdrámában (1975); és a Frances Hodgson Burnett regényeiből készült 1980-as családi filmben, A kis lordban.
Utolsó évei
[szerkesztés]1988-ben Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című drámájában, „Big Daddy” szerepében tért vissza a színpadra. Utolsó éveiben több rendezésben is játszotta Lear királyt, köztük a Jonathan Miller által rendezett előadásban, a londoni Old Vic színházban. 1991-ben újra Malvoliót alakította a Vízkereszt, vagy amit akartok Sir Peter Hall által rendezett változatában, a Playhouse Theatre-ben, majd egy évvel később a londoni National Theatre-ben Csehov Ványa bácsijának Szerebrjakov professzorát játszotta, Sean Mathias rendezésében.
1995. május 15-én, 67 éves korában hunyt el Londonban, vastagbélrák következtében.
Magánélete
[szerkesztés]Porter gondosan elrejtette a nyilvánosság elől homoszexualitását, mely az 1960-as évek Nagy-Britanniájában büntetendő cselekménynek minősült. Susan Engel színésznő (egy Robert Sellersnek adott 2016-os interjúban) elmondta, hogy a Forsyte-sorozat 1967-es kiugró sikere Portert ünnepelt, keresett nemzetközi filmsztárrá emelhette volna. Világszínvonalú szerepeket kellett volna kapnia, de ezek elmaradtak. Porter szenvedett önnön szexualitásától, kerülni akarta a társadalmi konfrontációt, és több sorstársaihoz hasonlóan a visszahúzódást választotta.[9]
2017-ben, a Forsyte Saga sorozat ötvenéves jubileumán a Telegraph arról írt, hogy Portert többen titkos homoszexuálisként tartottak számon, és a színészt nagyon zavarta a feléje irányuló sajtóérdeklődés fellángolása.[10]
Helen Monk, Porter jó barátja és 2017-es életrajzának (Eric Porter: The Life of an Acting Giant) írója azt írta, Porter biszexuális lehetett. A nyilvánosság előtt folyó társasági életben négy évtizeden át látványos viszonyokat folytatott egy sor előkelő és híres asszonnyal, hogy valódi irányultságát rejtve tartsa. Nem akart Hollywoodba menni, visszautasította a Brit Birodalom Rendjét és a lovaggá ütést is.[5][11]
Főbb filmszerepei
[szerkesztés]- 1946: Saint Joan; tévéfilm; Dunois apródja / Szerzetes
- 1959: Foreign Field; tévéfilm; Matthew Hardy
- 1959: Cards with Uncle Tom; tévéfilm; Edward Bradley
- 1964: A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire); Julianus császár
- 1964: Tökmagevő (The Pumpkin Eater); pszichiáter
- 1965: A rózsák háborúja (The Wars of the Roses); tévésorozat; Richmond grófja
- 1965: Telemark hősei (The Heroes of Telemark); Terboven
- 1966: Kaleidoszkóp (Kaleidoscope); Harry Dominion
- 1966: The Last Invasion; tévéfilm; Harold király
- 1967: A Forsyte Saga (The Forsyte Saga); tévésorozat; Soames Forsyte
- 1968: The Lost Continent; Lansen hajóskapitány
- 1970: Solo; irodalmi tévésorozat; Lev Tolsztoj
- 1971: Hands of the Ripper; Mr Pritchard
- 1971: Cárok végnapjai (Nicholas and Alexandra); Sztolipin miniszterelnök
- 1972: Antonius és Kleopátra (Antony and Cleopatra); Enobarbus
- 1973: Hitler: The Last Ten Days; Robert von Greim repülőtábornok
- 1973: A Sakál napja (The Day of the Jackal); Rodin ezredes, OAS-főnök
- 1973: A belstoni fővadász (The Belstone Fox); Asher Smith
- 1974: Callan; Hunter
- 1975: Private Affairs, tévésorozat; Charles Stewart Parnell
- 1975: Hennessey (Hennesy); Sean Tobin
- 1976: The Canal Children; tévé-minisorozat; Russell ezredes
- 1977: Anna Karenina; tévé-minisorozat; Karenin
- 1978: 39 lépcsőfok (The Thirty Nine Steps); Lomas
- 1979: Churchill and the Generals; tévéfilm; Sir Alan Brooke tábornagy
- 1980: Miért nem hívták Evanst? (Why Didn’t They Ask Evans?); tévéfilm; Dr. Nicholson
- 1980: Hamlet; tévéfilm; Polonius
- 1980: Hamlet – BBC Television Shakespeare; tévéfilm-sorozat; Polonius
- 1980: A kis lord (Little Lord Fauntleroy); Mr Havisham ügyvéd
- 1981: The Crucible; tévéfilm Arthur Miller: Salemi boszorkányok c. művéből, Danforth alkormányzó
- 1981: Winston Churchill: The Wilderness Years; tévé-minisorozat; Neville Chamberlain
- 1984: A korona ékköve (The Jewel in the Crown); tévé-minisorozat; Dimitri Bronowsky
- 1984–1985: Sherlock Holmes kalandjai (The Adventures of Sherlock Holmes); tévésorozat; A vöröshajúak klubja (The Red-Headed League) és A végső probléma (The Final Problem) c. részek; Moriarty professzor
- 1985: Twist Olivér (Oliver Twist); tévéfilm; Fagin
- 1986: Sherlock Holmes visszatér (The Return of Sherlock Holmes); tévésorozat; Az üres ház (The Empty House) c. rész; Moriarty professzor
Elismerései, díjai
[szerkesztés]- 1968: BAFTA-díj a legjobb férfi színésznek televíziós filmben / sorozatban, a Forsyte Sagában nyújtott Soames-alakításért.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c BAFTA Awards 1967. awards.bafta.org
- ↑ a b Kathryn Spencer: Tortured love life of Forsyte Saga star Eric Porter (angol nyelven). Express.co.uk, 2017. augusztus 19. „He didn’t want to go to Hollywood, he said he would have hated it, and said, „I just want to lead a simple life.” He turned down an OBE and a knighthood and said, „I don’t live like a Sir. It’s all nonsense”.”
- ↑ Michael Billington (1995. május 17.). „Playing it for the meaning” (angol nyelven). The Guardian.
- ↑ BFI Screenonline: Forsyte Saga, The (1967). www.screenonline.org.uk . (Hozzáférés: 2023. december 22.)
- ↑ a b Walter Goodman (1983. január 15.). „Tv: Churchill’s Wilderness Years” (angol nyelven). The New York Times.
- ↑ Robert Sellers. Peter O’Toole: The Definitive Biography (angol nyelven). Macmillan / St. Martin’s Publishing Group, 40. o. (2016). ISBN 978-125009595-4. Hozzáférés ideje: 2023. december 13. „His memorable BAFTA Best Actor Award-winning performance as Soames in the BBC's 1967 television adaptation of „The Forsyte Saga” should have led to greater things, but it didn't. He couldn’t cope with his own sexuality. (…) You went to prison if you were caught. I think he suffered terribly. He was tortured.”
- ↑ Ben Lawrence (2017. január 4.). „When Edwardian soap met the Swinging Sixties: How the Forsyte Saga made TV drama fashionable” (angol nyelven). The Telegraph. (Hozzáférés: 2023. december 22.) „The series made a star of Porter who, according to some sources, was secretly gay and deeply uncomfortable about the attention which „The Forsyte Saga” foisted on him.”
- ↑ Jane Goddard (2017. szeptember 15.). „Acting great struck up unlikely friendship with Ripley family” (angol nyelven). Derbyshirelive (Derbytelegraph.co.uk). (Hozzáférés: 2023. december 22.)
Források
[szerkesztés]- Michael Billington. Porter, Eric Richard (1928–1995). Oxford Dictionary of National Biography / Oxford University Press of America (2004)
További információ
[szerkesztés]
- Eric Porter a PORT.hu-n (magyarul)
- Eric Porter az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Eric Porter az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Eric Porter a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Eric Porter az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Eric Porter (német nyelven). Filmdienst.de
- Eric Porter Profile (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. december 24.)
