Ugrás a tartalomhoz

Eblai nyelv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eblai
Beszélikholt nyelv
TerületKözel-Kelet, az egykori Ebla (a mai Nyugat-Szíria területén
Beszélők száma0 fő
NyelvcsaládAfroázsiai nyelvcsalád
   sémi ág
    keleti sémi nyelvek
     eblai nyelv
Írásrendszerékírás
Hivatalos állapot
Hivatalossehol nem hivatalos
Gondozzanincs szabályozva
Nyelvkódok
ISO 639-1nincs
ISO 639-2sem
ISO 639-3xeb
A Wikimédia Commons tartalmaz Eblai nyelv témájú médiaállományokat.

Az eblai nyelv az ókori Ebla városállam területén és befolyási övezetében, az i. e. 3-2. évezredben beszélt ékírásos, az akkád után a második legrégebbi fennmaradt sémi nyelv.

Felfedezés, megfejtés

[szerkesztés]

A nyelv felfedezése viszonylag újnak tekinthető, mivel Tell Mardíhban csak 1964-től folytak ásatások, Paolo Matthiae vezetésével. A nyelv egy a 70-es évek elején feltárt palota romjai közt talált, körülbelül 20 ezer tábláról, illetve töredékről ismert, megfejtése 1973 és 76 között történt, Giovanni Pettinato és Mitchell Dahood által.[1]

A táblák nagyobb része a környéken és korban szokásos sumér logogrammokkal és fonetikai jelekkel készült,[2] kisebb részük azonban egy letisztult, tisztán fonetikus sumer ékírással készült, addig még nem ismert, eblainak nevezett sémi nyelvet tartalmazott.

A szövegek túlnyomó többsége adminisztratív szöveg, egybefüggő vallási vagy irodalmi szövegek – melyek a nyelv pontosabb behatárolását segítenék – ritkák. A megfejtést a helyszínen talált kétnyelvű sumér-eblai szótárlisták segítették.

Besorolás

[szerkesztés]

Az eblai az akkáddal együtt a sémi nyelvek keleti ágát alkotja, félúton az akkád és nyugati sémi nyelvek (amorita, ugariti, arám és a kánaáni nyelvek: föníciai, héber, ...) között. Pettinato és Dahood véleménye szerint a nyelv inkább nyugati sémi, míg Gelb és mások egy az akkádhoz közel álló keleti sémi dialektusnak tekintik inkább.[3] A pontos megítélést az ékírásos lejegyzés nehezíti, mely egyértelműen a keleti sémi jegyeket erősíti.

Cyrus H. Gordon szerint[4] az eblai nyelv nem elsősorban beszélt nyelv volt, hanem egyfajta írásbeli közvetítő nyelv.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A szakirodalomban a Pettinato, 1973 dátum az elterjedt.
  2. Cole, Stephen D.: Eblaite in Sumerian Script, in: The Biblical Archaeologist 40.2 (May 1977:49) - a szövegek nem sumérek, hanem sumér jelekkel írt eblai szövegek.
  3. Pettinato, Giovanni: The Archives of Ebla; Gelb, I. J.: Thoughts about Ibla: A Preliminary Evaluation in: Monographic Journals of the Near East, Syro-Mesopotamian Studies 1/1 (May 1977) pp.3-30
  4. Cyrus H. Gordon (1997) Amorite and Eblaite. In: Robert Hetzron (ed.) The Semitic Languages. New York: Routledge. 101.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Eblaitica: Essays on the Ebla Archives and Eblaite Language. eds.: Gordon, Cyrus - Rendsburg, Gary, Publications of the Center for Ebla Research at New York University / Eisenbrauns, in 4 vols. 1987, 1990, 1992, 2002
  • Beld, Scott G. - Hallo, William W. - Michalowski, Piotr: The Tablets of Ebla: Concordance and Bibliography. Eisenbrauns, 1984
  • Matthiae, Paolo: Aux origines de la Syrie: Ebla retrouvée. Gallimard, Paris 1996, ISBN 2-07-053350-6
  • Matthiae, Paolo: The Royal Archives of Ebla. Skira, 2008
  • Pettinato, Giovanni: The Archives of Ebla: An Empire Inscribed in Clay. Doubleday, 1981
  • Huehnergard, John – Woods, Christopher: Akkadian and Eblaite. In: R. Woodard (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World’s Ancient Languages. Cambridge, 2004. ISBN 0-521-56256-2
  • Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 95-102.

További információk

[szerkesztés]