Csíkoshasú tonhal

Csíkoshasú tonhal
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Scombroidei;
Család:	Makrélafélék (Scombridae);
Alcsalád:	Scombrinae;
Nemzetség:	Thunnini;
Nem:	Katsuwonus; Kishinouye, 1915
Faj:	K. pelamis;
Tudományos név
	Katsuwonus pelamis; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Euthynnus pelamis (Linnaeus, 1758); Euthynnus pelamys (Linnaeus, 1758); Gymnosarda pelamis (Linnaeus, 1758); Gymnosarda pelamys (Linnaeus, 1758); Katsowonus pelamis (Linnaeus, 1758); Katsuwinus pelamis (Linnaeus, 1758); Katsuwonis pelamis (Linnaeus, 1758); Katsuwonnus pelamis (Linnaeus, 1758); Katsuwonus pelamsi (Linnaeus, 1758); Katsuwonus pelamys (Linnaeus, 1758); Katuswonis pelamis (Linnaeus, 1758); Orcynus pelamis (Linnaeus, 1758); Orcynus pelamys (Linnaeus, 1758); Scomber pelamides Lacepède, 1801; Scomber pelamis Linnaeus, 1758; Scomber pelamys Linnaeus, 1758; Thinnus pelamis (Linnaeus, 1758); Thynnus pelamis (Linnaeus, 1758); Thynnus pelamys (Linnaeus, 1758); Thynnus vagans Lesson, 1829;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csíkoshasú tonhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkoshasú tonhal témájú médiaállományokat és Csíkoshasú tonhal témájú kategóriát.

A csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

Ez a tonhal az összes trópusi és mérsékelt övi óceánban és tengerben megtalálható; kivételt képez a Fekete-tenger. Gyorsaságára jellemző, hogy egy megjelölt tonhal száztizenkilenc nap alatt kelt át az Atlanti-óceánon a Vizcayai-öböl és Új-Anglia között, ami naponta 40 mérföld, azaz 64,4 kilométer megtételét jelentené akkor is, ha egyenesen, megszakítás nélkül haladt volna.^[1]

Megjelenése

A csíkoshasú tonhal általában 80-100 centiméter hosszú, de 40-45 centiméteresen már felnőttnek számít; a legnagyobb kifogott példány 110 centiméteres és 34,5 kilogrammos volt. 14-16 hátúszótüskéje, 14-15 hátúszósugara és 14-15 farok alatti úszósugara van; a farok alatti úszóján nincsen tüske. 41 csigolyája van. Az úszóhólyagja is hiányzik. Háti része sötét lilás-kék, míg hasi ezüstös 4-6 sötét, hosszanti csíkkal. Testének nagy részén nincsenek pikkelyek, kivéve az oldalvonal mentén és a testközepének tájékán.

Életmódja

A 15-30 Celsius-fokos vízhőmérsékleteket kedveli. Gyors úszó, nyílt vízi hal, amely 50 000 fős csapatokban is megfigyelhető. 0-260 méteres mélységek között lelhető fel. Kisebb halakkal, rákokkal, fejlábúakkal és puhatestűekkel táplálkozik. A csíkoshasú tonhal a nagyobb halak és cápák áldozatául eshet, legfőbb ellensége azonban az ember, amely nagy hálókkal és horgászbotokkal fogja ki a halat. A hal húsát frissen, fagyasztva, konzervdobozban tárolva, szárítva, sózva és füstölve árulják.

Az eddigi megfigyelések szerint 12 évig él. Néha ciguatera-mérgezést okozhat.

Szaporodása

A tonhalak között a csíkoshasú tonhal a legtermékenyebb, emiatt nem veszélyeztetett, habár az ember ipari mértékben halássza is.^[2]^[3]

Képek

Rajban úszva
A mai fogás
Halászok Afrikában
Száradnak a napon
Különböző ételek e halból

Jegyzetek

↑ Attenborough, David, ford. Sárközy Elga. Az első édenkert. Budapest: Park, 22. o. (1989). ISBN 9630267217
↑ „FishWatch: Atlantic Skipjack Tuna (Katsuwonus pelamis)”, NOAA - National Oceanic and Atmospheric Adminsitration, 2009. november 3. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
↑ „Skipjack tuna, purse seine caught”, Blue Ocean Institute, 2009. november 11.. [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. november 12.)

Források

Katsuwonus pelamis (Linnaeus, 1758) FishBase
Katsuwonus FishBase
Clover, Charles. 2004. The End of the Line: How overfishing is changing the world and what we eat. Ebury Press, London. ISBN 0-09-189780-7
Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben Skipjack tuna című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 297.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Attenborough, David, ford. Sárközy Elga. Az első édenkert. Budapest: Park, 22. o. (1989). ISBN 9630267217

[NOAA-2] „FishWatch: Atlantic Skipjack Tuna (Katsuwonus pelamis)”, NOAA - National Oceanic and Atmospheric Adminsitration, 2009. november 3. (Hozzáférés: 2009. november 12.)

[BOI-3] „Skipjack tuna, purse seine caught”, Blue Ocean Institute, 2009. november 11.. [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. november 12.)

[1]

[2]

[3]