Ugrás a tartalomhoz

Csábóc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csábóc
Csábóc zászlaja
Csábóc zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásVarannói
Rangközség
PolgármesterViliam Popaďák
Irányítószám094 14 (pošta Sečovská Polianka)
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámVT
Népesség
Teljes népesség383 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság217 m
Terület15,69 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 48′ 20″, k. h. 21° 38′ 02″48.805556°N 21.633889°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 20″, k. h. 21° 38′ 02″48.805556°N 21.633889°E
Csábóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csábóc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csábóc (szlovákul: Cabov, ukránul: Csabovec) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Varannótól 15 km-re délre, az Eperjes-Tokaji-hegység keleti oldalán fekszik.

Története

[szerkesztés]

1405-ben Zsigmond király oklevele említi először, egy Báthory István és a csábi Medgyesi család közti birtokvita kapcsán. A Medgyesi család leszármazottjai ma is élnek a községben. 1410-ben csicsva uradalmához tartozott. 1412-ben a szécsmezői Csapi család birtokos a településen. 1495-ben a Strithey család birtoka, 1545-ben Strithey Gábort említi itt oklevél. A 1617. században a Strithey, Bocskay és Csapi család birtoka. 1670-ben 16 jobbágycsalád mellett 2 molnár és 2 szűcs él a faluban. 1688-ban pusztaként említik a községet. Lakói részt vettek a Bocskai- és a Rákóczi-szabadságharcban is.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSABINA. Czabótz. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Urai Báró Fischer, és Gróf Barkótzy Urak, fekszik Polyánkához tsak fél órányi járó földre, a’ hegy mellett, melly elválasztya Abaúj Vármegyét, meredek oldalakon; földgye kemény, nehéz mivelésű, és tsak zabbal, ’s árpával bővelkedik, kivévén valamelly részét, a’ hol gabonával is fizet, tsekély vagyonnyaihoz képest, harmadik Osztálybéli.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csabócz, orosz falu, Zemplén vgyében, Gálszécshez északra 2 órányira: 83 r., 306 g. kath., 17 zsidó lak., g. kath. paroch. templommal. Van malma, 495 hold szántóföld, erdeje, hegyes határja. F. u. gr. Barkóczy, Szemere, Kálnásy, Fáy, s m. Ut. p. Vecse.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Czábócz, tót kisközség 91 házzal és 439, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája Szacsur, távírója és vasúti állomása Szécspolyánka. Legrégibb okleveles említése 1412-ben történik, a mikor Csabócs néven a Csapyak birtoka. 1492-ben Csapy Ambrus az ura, 1495-ben meg már a Sztrithey családé. Ez időben Zabolcz alakban szerepel, egy évvel később pedig Szabolcz alias Csabolcz néven a váczi püspökségnek is van itt birtoka. 1545-ben Sztrithey Gábor is birtokosául említtetik, 1569-ben pedig Deregnyey Pált, Rákóczy Györgyöt és Kálnássy Ferenczet iktatják a birtokába s ekkor Csabolcs alakban szerepel. Az 1598-iki összeírás nyolcz birtokosát említi; ezek: Soós István, Szürtey Miklós özvegye, Farkas András, Csapy Ferencz, Bégányi Ferencz, Nyárády Albert, Ketzer István és Bocskay Miklós. 1600-ban a Daróczyaknak is van itt részük. 1754-ig a Bocskayak, Csapyak és Soósok az urai, de ugyanekkor földesúri joggal birnak itt Kálnássy Ádám s Ferencz és Kácsándy László. Azután a Barkóczy grófok, a Fischer bárók, a Máriássy bárók, a Szemere, a Kálnássy, Fáy és Medgyesy családok birtokolják. Jelenleg a gróf Barkóczy család az egyedüli földesura. 1663-ban a pestis pusztította lakosait, 1904 július 24-én pedig nagy tűzvész okozott sok kárt a faluban, melynek gör. kath. temploma 1772-ben épült.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 437-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar és német kisebbséggel.

2001-ben 422 szlovák lakosa volt.

2011-ben 410 lakosából 401 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Szentcsalád tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma 1772-ben épült barokk-klasszicista stílusban.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, 2011. május 30. (Hozzáférés: 2018. november 9.)

További információk

[szerkesztés]