Cambará do Sul
| Cambará do Sul | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Nordeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Vacaria | ||
| Alapítás éve | 1965 | ||
| Polgármester | Ivan Do Amaral Borges | ||
| Körzethívószám | 54 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6361 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 1031 m | ||
| Terület | 1212,534 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 02′ 52″, ny. h. 50° 08′ 42″29.047778°S 50.145000°WKoordináták: d. sz. 29° 02′ 52″, ny. h. 50° 08′ 42″29.047778°S 50.145000°W | |||
 | |||
| Cambará do Sul weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cambará do Sul témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Cambará do Sul egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul állam északkeleti határán, a Gaúcho-hegység (Serra Gaúcha) Campos de Cima da Serra vidékén. 2021-ben becsült népessége 6383 fő volt.[2]
Nevének eredete
[szerkesztés]A cambará az őslakosok nyelvén „durva kérgű levelet” jelent, és a Moquiniastrum polymorphum növényfajtát, a régió egyik jellegzetes fáját nevezik így.[3]
Története
[szerkesztés]A térség őslakói déli jê népek (kaingangok és xoklengek) voltak, az ideiglenes nomád települések nyomai máig láthatóak a Morro dos Bugres, Morro do Crespo, Furna da Araucária, Furna do Garrafa területein. A 18. század első évtizedeiben a spanyol jezsuiták szarvasmarhát kezdtek tenyészteni a fennsíkon, és megkezdték a Baquería de los Pinalest São Paulo és Curitiba vidékével összekötő kereskedelmi utak kiépítését. Ekkor kezdtek letelepedni a környéken a délről, délkeletről érkező hajcsárok, és így alakultak ki az első birtokok. 1732 után a területet Joaquim José do Canto e Mello hadnagy kapta meg királyi földadományként, és itt létesültek a Máximo, Santana, São Gonçalo, Lobo sesmariák.[3]
Cambará do Sul településének, a mai községközpontnak születése 1864. április 17-ére tehető, amikor Úrsula Maria da Conceição húsz hektár földet adományozott az egyháznak. A kialakuló település neve kezdetben São José do Campo Bom volt, mivel Úrsula kérésére a felépülő templomot Szent Józsefnek szentelték, és Santo Antônio da Patrulha, majd később az abból kiváló São Francisco de Paula része (de nem kerülete) volt. Az 1930-as években São José do Campo Bom települést kisvárossá (vila) nyilvánították, neve pedig Cambarára változott. 1950-ben São Francisco de Paula kerülete lett. 1963-ban függetlenedett, és 1965-ben önálló községgé alakult Cambará do Sul néven.[3][4]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye Cambará do Sul, további kerületei Bom Retiro és Osvaldo Kroeff.[3] Gazdasága elsősorban a szolgáltatásokra és kereskedelemre összpontosul, de jelen van a mezőgazdaság (burgonya, szarvasmarha) és az ipar is. A lakosok mintegy fele lakik városon.[5]
Hegyvidéki község (a magasságok elérik a 980 métert),[6] a „kanyonok földjének” (Terra dos Cânions) is nevezik.[3] Területén találhatóak az Aparados da Serra Nemzeti Park részeit képező Fortaleza kanyon és Itaimbezinho szurdok; az utóbbi egy 400 méter mély, 4 kilométer hosszú szakadék folyókkal és több vízeséssel, amelyek közül a legmagasabb 200 méteres.[7] Ezen felül a község területén van a Tainhas állami park (Parque Estadual do Tainhas), egy része is, a Tainhas folyó völgyében található délfenyő-erdőket, mezőket és mocsarakat védve.[8] A brazil viszonyokhoz képest időjárása zord; 1979 júniusában -8.8 ºC-t mértek.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Cambará do Sul. IBGE. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
- ↑ a b c d e História. IBGE. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
- ↑ Histórico. cambaradosul.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
- ↑ Perfil das Cidades Gaúchas: Cambará do Sul. Sebrae/RS, 2020. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
- ↑ Dados Gerais. cambaradosul.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
- ↑ Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 34 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 243–244. o. (1959)
- ↑ Parque Estadual do Tainhas. sema.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. március 23.)
- ↑ Curiosidades. cambaradosul.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
