Boethius
| Boëthius | |
 | |
| Boethius diákokat tanít, miniatúra De Consolatione Philosophiae cvm Commento | |
| Született | Anicius Manlius Severinus Boethius kb. 480 Róma |
| Elhunyt | 524. október 25. (kb. 44 évesen) Milánó környéke |
| Állampolgársága | Keleti Gót Királyság |
| Házastársa | Elpis |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Manlius Boethius |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Halál oka | lefejezés |
| Sírhelye | San Pietro in Ciel d'Oro |
| Filozófusi pályafutása | |
| Iskola/Irányzat | késő antik filozófia, újplatonizmus |
| Érdeklődés | Etika |
| Akikre hatott | középkori filozófia |
| Akik hatottak rá | Platón, Arisztotelész, Marcus Tullius Cicero, Porphüriosz |
| Fontosabb művei | De Consolatione Philosophiae |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boëthius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524. október 25.[1]) római író, filozófus, államférfi. Egyesek az ókori, mások a középkori irodalomhoz sorolják munkásságát.
Élete
[szerkesztés]Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt.[2] 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte.[3] Később árulással vádolták meg és kivégezték.
Munkássága
[szerkesztés]Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel, termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára.[4] Antik fordításai és tanulmányai általánosan elterjedtek voltak a középkori oktatásban a trivium és quadrivium, azaz a hét szabad művészet tárgyaiban.
Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény – hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre vonatkoztatta. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.[5]
Isten tudása halandó emberek számára nem értelmezhető filozófiai nézete szerint. Elmélete szerint Isten nem a mi időfelfogásunkban él, hanem azon kívül. Nem értelmezhető számára a múlt, a jelen és a jövő, hanem csak az örök jelen. Az örök jelenben ez a három fogalom (múlt, jelen és jövő) egy egész, olyan, mint ahogy mi a jelent érzékeljük. Ezáltal látja az Isten, hogy mit fogunk tenni a jövőben vagy mit tehetünk de akadálya nem lehet, így létezhet szabad akarat.
Művei
[szerkesztés]
- De Consolatione Philosophiae cvm Commento (A filozófia vígasztaló voltáról)
- De topicis differentiis (Bizonyításelméleti különbségekről)
- De arithmetica (A számtanról)
- De musica (A zenéről)
- De divisione (A felosztásról)
- De syllogismo categorico (A kategorikus szillogizmusról)
- De fide catholica (A katolikus hitről)
- De Trinitate (A Szentháromságról)
Hatása, utóélete
[szerkesztés]A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják.
Sírja a hagyomány szerint Paviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Paviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.
Jegyzetek
[szerkesztés]
- ↑ cs:Boëthius
- ↑ Vanyó L., 1988. 879.
- ↑ Katolikus lexikon
- ↑ Szántó K. 1987. 239.
- ↑ Vanyó L. 1988. 881-885.
Magyarul
[szerkesztés]- Boetzius, Anitzius Manulis Torkvátus Szeveriusnak 5 könyvei filosofiának, vagy-is Böltseségnek vígasztalásáról; ford. Illei János; Akadémiai Ny., Kassa, 1766
- A' bölcseség vigasztalásai; ford. Horváth Dániel; Számmer Ny., Székesfehérvár, 1838
- A filozófia vigasztalása; ford., jegyz. Hegyi György, utószó Szepessy Tibor; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1970
- A zenéről; in: Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez; vál., szerk., előszó, bev., jegyz. Redl Károly; Gondolat, Bp., 1989, ISBN 963-281-843-1, 142–152. o.
- Tanítás a zenéről; szerk., tan., jegyz. Kárpáti András, ford. Kárpáti András, Vikárius László, Vadas Réka; Gondolat, Bp., 2023
Források és irodalom
[szerkesztés]- James J. O’Donnell kommentárja a Consolatióhoz (angol + latin): https://web.archive.org/web/20090601030206/http://ccat.sas.upenn.edu/jod/boethius/boethius.html
- Falus Róbert: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. 696-697. ISBN 963-280-851-7
- Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. Zeneműkiadó ISBN 9633306345
- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 999. o.
- Katolikus lexikon
- Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 209–210. o.
- Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987
- Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Szent István Társulat, Budapest, 1988 ISBN 963-360-355-2
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Elődei: Flavius Importunus és – |
Utódai: Felix és Flavius Secundinus |
