Ugrás a tartalomhoz

Baranyaszentistván

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baranyaszentistván (Petlovac)
A falu nyugati bejárata
A falu nyugati bejárata
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBaranyaszentistván
Jogállásközségközpont
PolgármesterMilan Knežević (HDZ-HSS)
Irányítószám31321
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség1874 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 45′ 30″, k. h. 18° 31′ 41″45.758300°N 18.528100°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 30″, k. h. 18° 31′ 41″45.758300°N 18.528100°E
Baranyaszentistván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyaszentistván témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Baranyaszentistván (horvátul: Petlovac, németül: Blumendorf) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 24, közúton 36 km-re északnyugatra, Pélmonostortól 7 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

Baranyaszentistván, Braidaföld (Širine), Harisnyapuszta (Novo Nevesinje), Lőcs (Luč), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Szudarázs (Sudaraž), Torjánc (Torjanci), Újbezdán (Novi Bezdan), Szentistvánpuszta (Zeleno Polje).

Története

[szerkesztés]

A mai Baranyaszentistván területén a római korban útellenőrzőállomás, lóváltóhely, római villa, vagy kisebb település volt. Már a 18. században felfigyeltek az itt található ókori leletekre. A legismertebb lelet, egy „FIDEM” feliratú római aranygyűrű a 19. század végén került elő itt. A patak északi oldalán fekvő szántóföldön, a „Grobljanska poljana” lelőhelyen[2] jellegzetes római téglák és építőanyagok, szürke és vörös színű, finoman megmunkált római kerámiák kerültek elő. A falu mellett, kissé délkeleti irányban mintegy két méteres magasságú római kori sánc húzódott, mely egy időben a római határvédelmi rendszer, a limes része lehetett. A római települést az 5. században a népvándorlás törölte el a föld színéről.

Az egyházlátogatások iratai szerint a középkorban itt egy Szent István nevű falu volt, melynek temploma Szent István király tiszteletére volt szentelve. Ennek a településnek a létét egyelőre sem régészeti leletekkel, sem korabeli írásos dokumentummal nem sikerült alátámásztani. Valószínűleg az 1526-os török hadjárat során pusztult el és már nem települt újra. 1591-ben a török adókönyvben „Szentkiral” néven pusztaként szerepel.[3] A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, majd a bellyei uradalom részeként hadi érdemei elismeréseként királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapta meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. 1746-ban Elzászból és Lotharingiából katolikus német telepeseket hoztak ide, hogy a környező földeket művelhetővé tegyék, ebben az időben ezt a területet ugyanis sűrű erdő borította. Ennek a kiirtásával hozták létre a mai települést, melynek a német ajkú lakosság a Blumendorf, azaz virágos falu nevet adta. 1757-ben a falunak már 180 lakosa volt, egyházilag pedig a lőcsi plébániához tartozott. A falunak saját tanítója is volt, aki német nyelven oktatott. 1772-ben felépítették templomukat, melynek titulusa Szent Vendel lett. 1782-ben Esterházy püspök eltávolíttatta az oltárról a szent képét és a feltámadt Krisztusét tetette a helyére. Ettől kezdve a templom titulusa a Szent Kereszt Feltalálása lett. 1856-ban a lőcsi plébániáról leválasztva megalapították a baranyaszentistváni plébániát. A faluban uradalmi malom, magtár, ököristálló állt és több kézműves, köztük ácsok, bognárok, takácsok, szabók és kőművesek működtek. Lakóinak többsége a bellyei uradalomban dolgozott. Az erdő közelsége miatt különösen nagymértékben fejlődött a bognármesterség. Az itt készített kocsikat sikeresen adták el Baranyán kívül is. Adatok vannak arra is, hogy az uradalom területén igen jó minőségű faszenet állítottak elő, mellyel nemcsak a környék településeit, de Eszék városát is ellátták. A 20. század elején téglagyár is működött a településen.

Az első katonai felmérés térképén a település „Sz. István”, illetve „St. Ivan” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szent-István” néven szerepel.[4]Fényes Elek szerint „Szent-István, német falu, Baranya vmegyében, 728 kath. lak., s fiók-egyházzal, szép erdővel, termékeny határral. F. u. Károly főherczeg örök. Ut. p. Baranyavár.”[5] 1857-ben 820, 1910-ben 962 lakosa volt. Ebből 28 magyar, 927 német, 4 szerb és 4 egyéb nemzetiségű. A lakosságból 306 fő tudott magyarul.[6] A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

A falu központja 1941-ben útakadállyal

A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a délszláv állam hatósága hivatalos nevét Petlovacra változtatta. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről, főként a Muraközből szállítottak ide elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1012 főnyi lakosságának 83%-a horvát, 5%-a szerb, 4%-a jugoszláv, 2%-a magyar nemzetiségű volt. 1991-ben a függetlenné vált Horvátország része lett. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok és magyarok házaiba szerbek költöztek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza. A településnek 2011-ben 714 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
820 864 846 882 927 962 1.196 1.244 869 906 1.167 1.000 940 1.012 801 714

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Szent Kereszt Feltalálása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A templomot 1772-ben építették. 1856-ban a lőcsi plébániáról leválasztották a baranyaszentistváni plébániát, melyhez Bolmány, Újbolmány és Zöldpuszta tartoztak.

Oktatás

[szerkesztés]

A településen a pélmonostori „Šećerana” Általános Iskola négyosztályos alsó tagozatos területi iskolája működik.

  • Az NK Petlovac labdarúgóklubot 1959-ben alapították „Graničar” néven, később nevét Partizanra változtatták. Mai nevét 1999 óta viseli. A megyei 1. ligában szerepel. A csapat 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben elhódította a „Baranja” kupát.
  • ŠRD „Som” Petlovac sporthorgászklub

Egyesületek

[szerkesztés]
  • DVD Petlovac önkéntes tűzoltó egyesület. Alapítva: 1999.
  • UM „Petlovac” ifjúsági egyesület.
  • UŽ „Fijolice” nőegyesület.
  • UU Općine Petlovac nyugdíjas egyesület
  • „Dom veselja” gyermek és ifjúsági egyesület

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Petlovac
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyaszentistván témájú médiaállományokat.