Anizol
| Anizol | |||
 |
| ||
| IUPAC-név | metoxibenzol | ||
| Más nevek | fenoximetán fenil-metil-éter | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 100-66-3 | ||
| ChemSpider | 7238 | ||
| KEGG | C01403 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | RDOXTESZEPMUJZ-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | B3W693GAZH | ||
| ChEMBL | 278024 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C7H8O | ||
| Moláris tömeg | 108,14 g/mol | ||
| Sűrűség | 0,995 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | −37 °C | ||
| Forráspont | 154 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az anizol színtelen, az ánizsra emlékeztető illatú folyadék (fp. 156 °C). Innen a neve: a görög άνισον szó ánizst jelent.[1] Származékai számos természetes és mesterséges illatanyagban megtalálhatók. A cserebogár feromonja.[2]
Túlnyomórészt mesterségesen állítják elő, és illatanyagok, feromonok és gyógyszerek szintézisére használják.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 18. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Imrei Zoltán: Kártevő rovarok kémiai kommunikációja[halott link]. PhD értekezés.
Források
[szerkesztés]Furka Árpád: Szerves kémia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. ISBN 963-19-2784-9 563. oldal.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Anisole című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.