Ugrás a tartalomhoz

Amerikai mocsárciprus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amerikai mocsárciprus
T. distichum
T. distichum
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Mocsárciprus (Taxodium)
Faj: T. distichum
Tudományos név
Taxodium distichum
(L.) Rich.
Változatok
Elterjedés
Természetes elterjedése
Természetes elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Amerikai mocsárciprus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai mocsárciprus témájú médiaállományokat és Amerikai mocsárciprus témájú kategóriát.

Az amerikai mocsárciprus vagy más néven fésűs mocsárciprus, virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) a ciprusfélék családjába tartozó fa. Korábban a Taxodiaceae családba sorolták — ebbe 10 nemzetség tartozott, de majdnem mindegyiket átsorolták a ciprusfélék családjába (a kivétel a Sciadopitys nemzetség, amely a nevét viselő család (Sciadopityaceae) egyetlen nemzetsége).

Elterjedése

[szerkesztés]

Őshazája Észak-Amerika délkeleti része. Magyarországon díszfának sokfelé ültetik — szép, légzőgyökeres példányait Vácrátóton és Alcsúton is megtalálhatjuk.[1]

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

30-40 méteresre növő, fiatalon kúpos koronájú, idős korban terebélyes, vízszintes ágú fa. Törzsének átmérője elérheti a 2 m-t.[2]

Gyökereiből mocsaras, nedves talajon cseppkő alakú légzőgyökér ágak emelkednek ki a talaj fölé. Szép légzőgyökereket csak nedves talajon fejleszt.

Tűlevelei körülbelül 2-3 centiméter hosszúak, puhák, a főhajtáson spirálvonalban állnak, az 5-10 centiméteres rövidhajtásokon fésűszerűen.

Tobozai gömbszerűek, 2-3 centiméter hosszúak.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Nagyrészt egylaki, de vannak kétlaki egyedek is. Talajban kevéssé válogat, de leginkább a vizet jól lvezető talajokat kedveli, így megél öntözött homoktalajon is, ahol a természetes vegetációval egyébként nem venné fel a versenyt. Mérsékelttől szubtrópusi éghajlatig sikeresen tartható (bár óceáni éghajlaton, ahol a nyár nem elég meleg, nagyon lassan nő és nem érlel termést.)

Az Észak-Amerika délkeleti részén élő, alig néhány lombhullató tűlevelű faj egyike.[2] Világoszöld lombja ősszel sárgába fordul, majd leveleit a rövidhajtásokkal együtt hullatja le.

Porzós barkái nyár végén jelennek meg, és egész télen a fán csüngenek. A pollenje április-májusban érik. Tobozai egy év alatt érnek be.

Ágain gyakran telepszik meg a zuzmószerű szakállbromélia (Tillandsia spp.).[2]

Európa harmadkori barnaszéntelepei az akkori mocsárcipruserdők hírmondói.

Hasonló faj

[szerkesztés]

A kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) kérge sötétebb vörös és puhább, oldalhajtásai és levelei keresztben átellenesen állnak.

Felhasználása

[szerkesztés]

Díszfaként kedvelt puha, tollszerű hatást keltő lombozata, őszi lombszíne miatt.

Fája a bútor- és általában a faiparban igen keresett, értékes. Szíjácsa keskeny, gesztje világossárgás vagy sárga-vöröses, finom, néha hullámos évgyűrűkkel. Rostjai egyenesek és durvák; fája sávos, gyantás, szagtalan, megfelelően lágy és könnyű, de igen rugalmas, teherbíró és minden körülmények között rendkívül tartós. Részben borítólemezekre vágják, részben úgy használják, mint a magyarországi erdei- és vörösfenyő fáját.

Faanyaga

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]