Alsóporumbák
| Alsóporumbák (Porumbacu de Jos) | |||
 | |||
| Az Olt Alsóporumbák mellett | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Község | Alsóporumbák | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 557190 | ||
| SIRUTA-kód | 145300 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 982 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] | ||
| Népsűrűség | 17,48 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 184,87 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 45′ 29″, k. h. 24° 27′ 25″45.758056°N 24.456944°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 29″, k. h. 24° 27′ 25″45.758056°N 24.456944°E | |||
 | |||
| Alsóporumbák weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóporumbák témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.JPG)
Alsóporumbák (románul Porumbacu de Jos, németül Unter-Bornbach) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve valószínűleg patakjának nyelvjárási német *Porrembich (‘pisztrángos patak’) nevéből ered, a román porumb ('kukorica') szó népetimológiás hatására. Először 1466-ban Porombak, majd 1546-ban Warembach, 1550-ben Warmbach, 1589-ben Also Porumbak alakban említették.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyszebentől 34 km-re keletre, az Olt bal partján fekszik.
Népessége
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Népessége a 19. század közepétől a két világháború közöttig valamivel 1500 fő alatt mozgott, azóta fogy.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1880-ban 1415 lakosából 1250 volt román, 64 német, 22 magyar és 78 egyéb (cigány) anyanyelvű; 948 ortodox, 378 görögkatolikus, 38 római katolikus, 26 zsidó és 22 evangélikus vallású.
- 2002-ben 1102 lakosából 925 volt román és 169 cigány nemzetiségű; 927 ortodox, 121 görögkatolikus, 28 adventista és 13 római katolikus vallású.
Története
[szerkesztés]Fogaras vidéki román falu volt. 1632-ben nyolcvan jobbágy-, három szabados- és két darabontcsalád lakta. A fejedelemnek 1648-ban négy helyiségből álló, tornácos udvarháza állt benne.[2] I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fejlesztette uradalmi központtá. Apafi Mihály gyakran tartózkodott itt, uralkodása idején országos tanácskozások színhelye lett.
1705. november végén Rabutin itt verte meg a Szappanyos Mihály vezette kurucokat.[3] 1722-ben 42 boér, három jobbágy családfőt és hat sörházat írtak benne össze. 1742-ben római katolikus plébániát alapítottak benne, melyet 1902-ig a ferencesek gondoztak.[4] Az addig német és magyar nyelvű plébániát 1888 és 1904 között magyar nyelvűvé tették, és körlelkészségként működött.[5]
1748 előtt alapították ortodox szerzetesközösségét, amelyben 1748-ban egy pap, három szerzetes és egy apáca élt, és 1765-ben még működött.[6] 1764 és 1851 között az orláti román határőrezred területéhez tartozott, de csak a lakosok kisebb része teljesített határőrszolgálatot. 1786-ban 1009 lakosának 67%-a volt jobbágy és 27%-a zsellér. Görögkatolikus temploma 1845 és 51 között,[7] míg az ortodox 1850 és 54 között épült.[8] 1900-ban megalapították benne a Porumbăceana népbankot. A környék román falvai között vagyonosnak számított. Termékeny földjének köszönhetően az 1900-as években itt folyt a legintenzívebb szántóföldi gazdálkodás Fogaras vármegyében, és a környék kallózó központja is volt.
Látnivalók
[szerkesztés]- A tündérvölgyi (Valea Zânelor) „agyagkastély”.[9]
- 1756-ban épült postahivatal, ahol az Erdély és Olténia között közlekedő postakocsi-szolgálat a postalovakat váltotta.[10]
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt töltötték mézesheteiket 1643 tavaszán II. Rákóczi György és Báthory Zsófia.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 1970
- ↑ Cserei Mihály: Erdély históriája. Bp., 1983, 365. o.
- ↑ Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927, 196. o.
- ↑ Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 240. o.
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ www.biserici.org (románul)
- ↑ írás a templomról (románul)
- ↑ www.valeazanelor.ro (románul)
- ↑ www.welcometoromania.ro (magyarul)
Források
[szerkesztés]- Weboldal a községről (románul)
További információk
[szerkesztés]- Vörösmustrás üvegbokály (18. század), Magyar Néprajzi Múzeum [2][halott link]
- Elkészült a mesebeli erdélyi agyagkastély
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
