12 majom (film)
| 12 majom (Twelve Monkeys) | |
| 1995-ös amerikai film | |
 | |
| Rendező | Terry Gilliam |
| Producer | Charles Roven |
| Vezető producer | Robert Cavallo Robert Kosberg Gary Levinsohn |
| Alapmű | A kilátóterasz |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | David Webb Peoples Janet Peoples |
| Főszerepben | Bruce Willis Madeleine Stowe Brad Pitt |
| Zene | Paul Buckmaster |
| Operatőr | Roger Pratt |
| Vágó | Mick Audsley |
| Jelmeztervező | Julie Weiss |
| Díszlettervező | Jeffrey Beecroft |
| Gyártás | |
| Gyártó | Universal Pictures Atlas Entertainment |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín |
|
| Játékidő | 129 perc |
| Költségvetés | 29 000 000 dollár[1] |
| Képarány | 1,85:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Universal Pictures InterCom (mozi, 1996) Universal (DVD, 2005) |
| Bemutató | 1995. december 27. 1. szinkron 1996. május 9.2. szinkron 2005. november 8. (DVD) |
| Eredeti magyar adó | 1. szinkronnal HBO TV2 Film+ Cool TV 2. szinkronnal Story4 RTL+ |
| Korhatár | .svg){kind=icon} III. kategória (F/1622/J) |
| Bevétel | 5 714 459 $[2] 168 839 459 $[2] |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 12 majom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 12 majom (eredeti cím: Twelve Monkeys) 1995-ben bemutatott amerikai sci-fi film Terry Gilliam rendezésében. Az időutazásos történetet Chris Marker A kilátóterasz (1962) című fénykép-regénye inspirálta.[3] Az idő és az emlékezés problémái köré szerveződő történetben a főszerepeket Bruce Willis, Madeleine Stowe és Brad Pitt játszották.
A jövő már a múlté
Cselekmény
[szerkesztés]James Cole (Bruce Willis) börtönbüntetését töltő elítélt. 1996–1997-ben a Föld felszínét halálos vírusfertőzés szennyezte be, az emberiség 99%-a meghalt, a túlélők egy kietlen földalatti világba kényszerültek. Cole-nak kegyelmet ígérnek, ha vállalkozik egy veszélyes küldetésre: tudósok visszaküldik a múltba, hogy biológiai mintákat, illetve információkat gyűjtsön a vírusról, melyek segítségével úrrá lehetnének a járványon. Küldetéséből visszatérve Cole azt állítja, az apokalipszist egy rejtélyes, a „12 Majom Hadserege” nevet viselő társaság idézte elő. Második küldetése szerint, mivel megakadályozni ezt nem tudja, információt kell gyűjtenie arról, hogy milyen események vezettek az apokalipszishez.
Azonban váratlan helyzetbe kerül, mert kiderül, hogy az időgép meghibásodása miatt nem a tervezett 1996-ba, hanem 1990-be érkezik. Letartóztatják és elmegyógyintézetbe zárják, ahol megismerkedik egy neves víruskutató őrült fiával, a szintén ott ápolt Jeffrey Goines-szal (Brad Pitt) és a jövőbelátással kapcsolatos elmebetegségek szakértőjével, dr. Kathryn Raillyvel (Madeleine Stowe).
Újra visszaküldik, de az időgép bizonytalan működése miatt, az első világháború egy lövészárkában találja magát. Innen azonnal 1996-ba kerül, ahol a pszichiáternővel a „12 Majom Hadsereg”-ének nyomába erednek. Fokozatosan megismerve a tényeket Goines és a társaság, valamint Goines kutatóbiológus apjának tevékenységéről, Railly kezd hinni neki, Cole pedig kezd kételkedni jövőről szerzett ismeretei valóságtartalmában és megbízói létezésében. Cole megszabadul nyomkövetőitől és megpróbál a nővel elszökni, azonban a „12 Majom Hadserege” és az 5 milliárd ember feltételezett halálát okozó vírus is útnak indul.
Szereposztás
[szerkesztés]Idővonal
[szerkesztés]Fontos megfigyelni, hogy az idővonal a filmben a távoli jövőből és múltból származó képsoroktól függetlenül is lineáris és az események alakulását semmi nem változtatja meg. Ha több dolog történik egyszerre, az idő akkor is lineáris marad. Az 1990-ben zajló történések megelőzik 1996 történéseit és közöttük éppen hat év telik el.
Az idődimenzió egyedül James Cole fejében jelenik meg, akinek homályos emlékei vannak valamiről, amit tízévesen látott, viszonylag friss valóságérzékelése a jövőbeli börtönről, ahol raboskodik és új tapasztalatait (a rövid első világháborús jelenetet leszámítva) a jelenben szerzi. Ennek köszönhetően, ahogy a film cselekménye egyenesen halad előre, és ahogy elérkezünk a befejezésig, a néző fejében fokozatosan tisztul a kép James Cole életéről.
Elemzés
[szerkesztés]Egyértelmű, hogy a jövőbeli tudósok nem spórolnak az emberélettel: az önkéntesek sose jönnek vissza a cellákba, ha egy programban részt vettek, és Cole-t is könnyedén ültetik a megbízhatatlan időgépbe. Cole mégis teljesíteni akarja küldetését, meg akarja találni az eredeti, mutáción még át nem esett vírust, amivel ki lehet fejleszteni az ellenszert. Motivációja küldetése kezdetekor a parancsok teljesítése szintjén volt, de fokozatosan felülkerekednek benne a belső tényezők, a 20. század vírusmentes, tiszta levegője és zenéje gyerekkorára emlékezteti, immár ez hajtja előre az emberiség megmentése felé vezető úton.
Miután a vírusról és a 12 Majomról az összes lehetséges információt összegyűjti, megpróbál megszabadulni üldözőitől, akik a repülőtéren a fejében megszólaló hangok, José, a régi cellatárs és egy őr formájában újra felbukkannak. José a mozgólépcsőn kezébe nyom egy pisztolyt és azt követeli tőle, hogy lője le a barátnőjét. Ennek az érdekes párbeszédnek a lényegét Cole így foglalja össze: „Itt már nem is a vírus a lényeg. Teljesíteni a parancsot, azt tenni, amit mondanak.” A helyzet abszurditását mutatja, hogy amikor Cole leszáll a mozgólépcsőről, visszafordulva megkérdezi: „Hé, szóval kit kell lelőnöm?”
A őrült vírusbiológus a repülőgépen az egyik jövendőbeli tudós mellé ül le, akiről kiderül, hogy biztosításban utazik. Jelezve ezzel, hogy a "tudósok" valójában nem kutatók, hanem olyan emberek, akik a hatalmat a felszínre való visszatérés reményével kecsegtetve szerezték meg. Elsődleges céljuk maga a hatalom, a Föld visszahódítása csak másodlagos, talán érdekeikkel ellentétes dolog.
A 12 majom, mely a kitalációt, a szürreálist ötvözi megdöbbentő valóságközelséggel, mesterien keltett feszültséggel, szövevényes fordulatokkal, nagyszerű színészi teljesítményekkel, örök érvényű sci-fi romantikát teremtve vált kultuszfilmmé.
Én valójában nem az űrből jöttem. Ez egy kóros elmeállapot. Az Ogo bolygón találom magam, ahol tagja vagyok a szellemi elitnek. A Plútó bolygón élő barbárokat készülünk leigázni. És bár számomra ez a kétséget kizáró realitás, tudom nem más, mint elmém szüleménye. Én ugyanis elmeháborodott vagyok. Menekülök bizonyos meg nem nevezett realitások elől, amelyek megfertőzik az életemet. Ha majd nem fogok Ogora járni, meggyógyultam. Te is elmeháborodott vagy, barátom?
Irodalmi feldolgozás
[szerkesztés]- 12 majom; Elizabeth Hand regénye, David és Janet Peoples forgatókönyve alapján, ford. Németh Attila; N & N, Budapest, 1996 (Möbius)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ IMDb – Twelve Monkeys – box office/business
- ↑ a b Box Office Mojo – 12 Monkeys
- ↑ Twelve Monkeys (angol nyelven). Movie connections. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 26.)
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- 12 majom a PORT.hu-n (magyarul)
- 12 majom az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- 12 majom az Internet Movie Database-ben (angolul)
- 12 majom a Rotten Tomatoeson (angolul)
- 12 majom a Box Office Mojón (angolul)
- A 12 majom a Cinematrixon
