Ugrás a tartalomhoz

Éticsiga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Éticsiga
4 centiméter átmérőjű belgiumi példány
4 centiméter átmérőjű belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata)
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Főcsigák (Helicidae)
Alcsalád: Helicinae
Nemzetség: Helicini
Nem: Helix
Faj: H. pomatia
Tudományos név
Helix pomatia
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az európai előfordulása (zöld: ahol eddig észrevették; sárga: nincs bebizonyított előfordulása)
Az európai előfordulása (zöld: ahol eddig észrevették; sárga: nincs bebizonyított előfordulása)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Éticsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Éticsiga témájú médiaállományokat és Éticsiga témájú kategóriát.

Az éticsiga (Helix pomatia) a csigák (Gastropoda) osztályának tüdőscsigák (Pulmonata) rendjébe, ezen belül a főcsigák (Helicidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Őshonos a következő területeken: Ausztria, Belgium, Csehország, Kelet-Franciaország, Észak-Olaszország, Németország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Nyugat-Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Románia és a délkelet-európai országokban.

Betelepített faj a következő országokban: Svédország, Norvégia és Finnország középső és déli részei, ahová a középkorban a szerzetesek telepítették be ezt a csigát. Angliába a rómaiak vitték be, de csak a déli meszes vidékeken tudott megmaradni; manapság védett a szigetországban.[1]

Sok ember fogyasztja ezt a csigafajt, emiatt farmokon is tenyésztik. Gyűjtés után kosárban éheztetik őket néhány napig, hogy a mérgező anyagoktól megtisztuljanak. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt – ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették.[2] Az éticsiga hazánkban védett állat.

Életmódja

[szerkesztés]

Az éticsiga télen és a forró nyári napokon dermedt állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga köré.

Szaporodása

[szerkesztés]

A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. Az egymásra talált csigák ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig a párzótasakban tárolódik. A párzás közben mindkét állat megtermékenyül. Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek és járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. A párzás május–augusztus hónapokban megy végbe, melyet követően mindkét csiga a talajba ássa magát és lerakja petéit. Peterakáskor a spermiumok a petecsövön áthaladó petesejteket megtermékenyítik. A pete nagysága 8,6 × 7,2 milliméter.[3] Néhány hét alatt a kis csigák kikelnek, ezt követően 3-4 év elteltével válnak ivaréretté. Akár 6 éves korukig is élhetnek.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 10.)
  3. Heller J.: Life History Strategies. in Barker G. M. (ed.): The biology of terrestrial molluscs. CABI Publishing, Oxon, UK, 2001, ISBN 0-85199-318-4. 1-146, cited page: 428.

Források

[szerkesztés]