Ugrás a tartalomhoz

ÁVT IVd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ÁVT IVd
ÁVT IVd osztály
OMÁV IVd osztály
MÁV TIIIa. osztály
OMÁV 30 sorozat
kkStB 393 sorozat
MÁV 369 sorozat
BBÖ 393 sorozat
ČSD 311.5 sorozat
Pályaszám
ÁVT IVd 621–651, ÁVT 30.01–15
MÁV TIIIa. 3201−3216, 3901–3916, 3961–3976
MÁV 369,001−016
kkStB 393.01–15
BBÖ 393.01–15
ČSD 311.501–502
Általános adatok
GyártóMf. d. StEG, Bécs
Gyártásban18751886
Selejtezés1935
DarabszámStEG: 31
MÁV: 16 (StEG-től)
kkStB: 15 (StEG-től)
BBÖ: 15 (kkStB-től)
ČSD: 2 (MÁV-tól) db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésC n2t
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1100 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség30 km/h
Csatolt kerekek tengelytávolsága2600 mm
Teljes tengelytávolság2600 mm
Üres tömeg21,5 t
Szolgálati tömeg28,5 t
Tapadási tömeg25,0 t
Vonatfűtésgőzfűtés
Gőzvontatás
Hengerek
Száma2
Átmérője400 mm
Dugattyú lökethossza460 mm
Gőznyomás9/10 at
Tűzcsövek
Száma121
Rostélyfelület1,03 m²
Sugárzó fűtőfelület5,6 m²
Csőfűtőfelület68,4 m²
Forrfelület74,0 m²
SablonWikidataSegítség

A IVd osztályú mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (ÁVT/OMÁV) tolató és helyi tehervonati szertartályos gőzmozdonyai voltak.

Az ÁVT tolatási szolgálatra szerezte be ezt a 31 mozdonyt különböző gyártóktól (az elsőt az ÁVT saját simmeringi főműhelyében építtette) 1875 és 1886 között és a IVd osztályba sorozta őket továbbá a 621-651 pályaszámokkal látta el.

Amikor az ÁVT magyar pályarészeit 1891-ben államosították a IVd sorozatból 16 mozdony is MÁV tulajdonba került ahol TIIIa osztályjelzéssel előbb 3201-3216, azután 3901-3916, majd 3961-3976 pályaszámokat kaptak. 1911-től a 369 sorozat 001-016 lett a pályaszámuk. Kettő ezek közül a mozdonyok közül az első világháború után a ČSD-hez került ahol a 311.501–502 pályaszámokat kapták.

Az Ausztriába maradt 15 mozdony 1897 után a 3001–3015 pályaszámokat, majd az államosítás után kkStB 393.01-15 számokat kaptak. A BBÖ az első világháború után átszámozta mind a 15 mozdonyt, majd 1935-ig selejtezték őket. Három mozdonyt eladtak. Egyet a Tulli Cukorgyár, egyet az Alpesi Hegyivasút, egyet pedig a Hohhenaui Cukorgyár vett meg.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 621-651 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8