Barletta
| Barletta | |||
 | |||
| A barlettai kolosszus | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Puglia | ||
| Megye | Barletta-Andria-Trani (BT) | ||
| Frazionék | Montaltino, Fiumara, Canne della Battaglia | ||
| Polgármester | Nicola Maffei | ||
| Védőszent | Roger of Cannae | ||
| Irányítószám | 70051 | ||
| Körzethívószám | 0883 | ||
| Forgalmi rendszám | BT | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 92 427 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 626,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 15 m | ||
| Terület | 146 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 41° 19′, k. h. 16° 17′41.316667°N 16.283333°EKoordináták: é. sz. 41° 19′, k. h. 16° 17′41.316667°N 16.283333°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Barletta-Andria-Trani térképén | |||
| Barletta weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barletta témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Barletta egy város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Barletta-Andria-Trani megyében.
Fekvése
Barletta az Adriai-tenger sziklás partján fekszik, az Ofanto folyó torkolatának vidékén, a Manfredóniai-öböl dél-nyugati felén a Gargano-félsziget előtt. Mezőgazdaságilag termékeny, mediterrán éghajlatú síkságon fekszik,
Történelme
Eredete i. e. 3 századra vezethető vissza, amikor Bardulos név alatt volt ismert. A 16. század elején a franciák és spanyolok között lezajlott barlettai lovagi ütközet színhelye volt (1503. február 13.). A II. világháborúban a város volt az első olasz ellenállási mozgalom színhelye.
Magyar vonatkozások
Barletta városa 1348 tavaszán I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során került első ízben magyar kézbe. Miután Lajos 1348 májusában elhagyta a Nápolyi Királyságot, a várost visszafoglalták a nápolyi seregek.
Nápolyi uralmának visszaállítására a magyar király 1348 késő őszén Itáliába küldte Lackfi István erdélyi vajdát egy expedíció élén. A vajda 1349 tavaszán visszafoglalta a várost, és védelmével Zárai István bízta meg. A várost később nápolyi erők ostromolták sikertelenül, majd miután Lackfi 1349 őszén elhagyta Itáliát, el is foglalták.
1350 tavaszán I. Lajos megindította második nápolyi hadjáratát. A magyar király és serege Manfredonia városában szállt partra Itáliában, jöttének hírére Barletta is megadta magát. Lajos június közepéig Barletta városában rendezte be főhadiszállását, ezen idő alatt főleg hadseregszervezéssel foglalkozott: magyarországi csapattesteket, utánpótlást, pénzszállítmányokat várt be ill. zsoldosok toborzása folyt.
A magyar király hadseregszervező tevékenységének eredményeképpen a város térségében mintegy 30 000 főnyi katonaság koncentrálódott, közöttük sok fegyelmezetlen zsoldoskatona volt, akiknek egy része a hosszúra nyúlt tétlenkedésben belekötött a városi polgárokba. A zsoldosok és a polgárok közötti összetűzés eredményeképpen a zsoldosok elkezdtek rabolni, fosztogatni és gyújtogatni, mire a polgárok félreverték a harangokat.
Az egyre erősödő hangzavar a délutáni nyugalmából verte fel a magyar királyt, aki saját maga akart rendet tenni, de erről alvezérei lebeszélték. Így Lackfi István erdélyi vajda 2000 magyar katonával verte ki a dühöngő zsoldosokat a városból, sokakat megölve közülük. A zsoldosok azonban a városon kívül összeszedték magukat, és újból betörtek a városba. Lajos erre katapultokkal lövetett közéjük, majd újból magyar katonaságot küldött rájuk, akik egy kisebb csatában újból kiverték őket a városból.
A krónikás szerint ha az egyik városkapu nem lett volna a zsoldosok kezén, az utolsó emberig felkoncolták volna őket. A foglyoknak így is nagyon sok könyörgésükbe került, hogy Lajos megbocsátott nekik, és elbocsátotta őket. [2]
Lajos június közepén hagyta el Barlettát, védelmét Pálfia Tamásra és Lőkösfia Miklósra bízta. A vár végül a Magyar és Nápolyi Királyságok között 1352. március 23-án kötött békeszerződés értelmében került vissza a Nápolyi Királysághoz.
Demográfia
A lakosság számának alakulása:
Látnivalók
- a barlettai vár
- a barlettai kolosszus, valószínűleg II. Theodosius római császárt ábrázoló bronzszobor
- a román stílusú San Sepolcro bazilika
- a gótikus és román stílusjegyeket ötvöző katedrális
- a barokk Palazzo Marra
Felhasznált irodalom
- Monos János: Puglia tartomány, Dekameron Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-9331-56-2
- Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 978-1-905131-18-1
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
Hivatkozások
- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 150-153. oldal
 | ||