Say Say Say
Paul McCartney és Michael Jackson Say Say Say | ||||
kislemez a Pipes of Peace (McCartney) albumról | ||||
B-oldal | Ode to a Koala Bear (McCartney) | |||
Megjelent | 1983. október 3. | |||
Formátum | 7" kislemez | |||
Felvételek | 1981 | |||
Stílus | pop | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 3:55 | |||
Kiadó | Parlophone (UK), Columbia (US) | |||
Szerző | Paul McCartney, Michael Jackson | |||
Producer | George Martin | |||
Paul McCartney-kronológia | ||||
| ||||
Michael Jackson-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Say Say Say Paul McCartney és Michael Jackson duettje. 1983. október 3-án jelent meg McCartney ötödik szólóalbuma, a Pipes of Peace kislemezeként. Ez lett Jackson hetedik top 10 slágere egy éven belül, és számos országban listavezető lett, az Egyesült Államokban platinalemez. Videóklipjét Bob Giraldi rendezte, és a kaliforniai Santa Ynez Valleyben forgatták, Jackson és McCartney két szélhámost alakít benne, vendégszereplőként feltűnik Linda McCartney és La Toya Jackson. Ez a videóklip hozta divatba, hogy a klipeknek története legyen és párbeszéd is szerepeljen bennük.
A dal 1987-ben szerepelt McCartney All the Best! című albumán is.
Felvételek
[szerkesztés]McCartney már dolgozott együtt Jacksonnal korábban is: Girlfriend című számát eredetileg neki írta (később mindketten felénekelték), első duettjük pedig a The Girl Is Mine volt, Jackson Thriller című albumán.[1][2] McCartney életrajzírója, Ray Coleman szerint a szöveg nagy részét Jackson írta és csak másnap adta oda McCartneynak.[3] A dalt az Abbey Road Studiosban vették fel 1981 májusa és szeptembere közt, eredetileg McCartney Tug of War című albumára, ami első szólóalbuma volt Wings nevű együttese feloszlása után.[4][5] Jackson a McCartney-házaspárnál lakott a dal felvételeinek hónapjaiban, és mindkettejükkel összebarátkozott.[6] Egy este vacsoránál Paul McCartney megmutatta Jacksonnak azoknak a daloknak a listáját, aminek a kiadási joga az övé. „Így lehet sok pénzt keresni” – mondta. „Valahányszor valaki feldolgozza ezeket a dalokat, pénzt kapok. Valahányszor valaki lejátssza őket a rádióban vagy előadja koncerten, pénzt kapok.” Jackson ennek hatására vásárolta fel a Northern Songs zenei katalógust 1985-ben.[6]
McCartney számos hangszeren játszik a Say Say Sayben: ütősökön, szintetizátoron, gitáron és basszusgitáron is. A harmonikán Chris Smith, a ritmusgitáron David Williams játszott, a hangmérnök Geoff Emerick volt.[7] A dal 1983 februárjában készült el teljesen, a kaliforniai Cherokee Studiosban zajlott utómunkálatok után. A korábban a The Beatlesszel is dolgozó George Martin volt a producere. Ő később így emlékezett vissza Jacksonra: „Van egyfajta kisugárzása, ami rögtön látszik, amint belép a stúdióba. Nem zenész abban az értelemben, mint Paul, de tudja, mit akar a zenében, és nagyon határozott elképzelései vannak.”[3][4] Jackson is visszaemlékezett az együttműködésre Moonwalk című önéletrajzi könyvében, azt írta, növelte az önbizalmát, mert Quincy Jones, a Thriller producere nem volt jelen, hogy kijavítsa a hibáit. Azt is megjegyezte, hogy McCartney és ő egyenlő felekként dolgoztak.[8]
A dal négynegyedes ütemű, tempója 116 BPM.[9] B-mollban íródott, hangterjedelme F4 és B♭5 közötti.[9] Dalszövege könyörgés egy lány szerelméért.[9][10]
Megjelentetése és fogadtatása
[szerkesztés]A Say Say Sayt a Thriller album és legtöbb kislemeze megjelenése után jelentette meg 1983. október 3-án az Egyesült Királyságban a Parlophone Records, az Egyesült Államokban pedig a Columbia Records.[11][12][13] A dal hat héten át vezette az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistát, ezzel Jackson hetedik top 10 dala lett 1983-ban – ezzel megdöntött egy rekordot, amelyet eddig holtversenyben tartott a The Beatles és Elvis Presley.[14][15][16] A Billboard R&B-slágerlista 2., a Hot Adult Contemporary Tracks lista 3. helyét érte el.[17] Az Egyesült Királyságban először a 10. helyig jutott a slágerlistán, majd csúszni kezdett lefelé. McCartney ekkor egy tévés interjúban a dal videóklipjéről beszélt. Részben ennek köszönhetően, részben annak, hogy a klipet játszani kezdte a Top of the Pops (ami többnyire csak a slágerlistán felfelé tartó dalokat játszotta), részben pedig a dal szereplése a The Tube tévésorozatban és Noel Edmonds The Late, Late Breakfast Show című műsorában, a dal feljutott a brit kislemezlista 2. helyére.[18][19] A Say Say Say listavezető lett Norvégiában és Svédországban, és a top 10-be került Ausztriában, Ausztráliában, Hollandiában, Svájcban és Új-Zélandon.[18][20] Az egymillió példányban elkelt kislemez az Egyesült Államokban aranylemez lett.[21]
A dal vegyes kritikát kapott a kritikusoktól. Anthony Violanti a The Buffalo Newstól a szöveget 1983 legrosszabb dalszövegének tartotta.[22] A Lexington Herald-Leader a Pipes of Peace albumról írt kritikájában azt írta, hogy a két Jacksonnal közös számot, a Say Say Sayt és a The Mant leszámítva McCartney az album nagy részét „elpazarolta”.[23] A Los Angeles Times munkatársa, Paul Grein szerint McCartney minden eddigi bűnét jóvá tette a belevaló dallal, de utána az album ismét érzelgős lett a No More Lonely Nightsszal.[24] Whitney Pastorek újságíró a dalt McCartney és Stevie Wonder 1982-es duettjével, az Ebony and Ivoryval összehasonlítva kijelentette, hogy a Say Say Say jobb dal, és videóklipje is jobb, „bár kicsivel értelmetlenebb”, és a dalnak „nincs komolyabb társadalmi tudatossága”.[25] A The Daily Collegian szerint a dal jó, annak ellenére, hogy orrba-szájba játsszák a rádiók.[26]
A Deseret News szerint az „esdeklő szerelmes dal” refrénje „mesteri és fülbemászó”.[10] A Rolling Stone kritikája szerint a dal „szerethető, bár felületes táncdallam”, a kritikus, Parke Puterbaugh hozzátette, hogy „azonnali slágerré válásra predesztinált dal, ami banalitásba hajlik”.[27] Nelson George szerint a dal „Michael Jackson nélkül nem érdemelte volna ki, hogy ennyiszer játsszák”.[28] A Salon.com érzelgős duettnek nevezte.[29] A Billboard magazin 1984 legjobb dalai közt a 3. helyre sorolta.[30] Egy 2007-es cikkében a Vibe magazin egy munkatársa minden idők 22. legjobb duettjének nevezte.[31] 2005-ben a Hi Tack holland együttes felhasznált a dalból egy részletet első kislemezén, a Say Say Say (Waiting 4 U)-n, benne Jackson énekével.[32]
Videóklip
[szerkesztés]A dal videóklipjét (vagy „rövidfilmjét”) Bob Giraldi rendezte, aki korábban Jackson Beat It című számának klipjét is. A klipben szerepelt McCartney felesége, Linda, és Jackson egyik nővére, La Toya.[33][34] Hogy a forgatást be tudják illeszteni Jackson számtalan elfoglaltsága közé, a klipet a kaliforniai Santa Barbarához közeli Los Alamosban forgatták. McCartney külön a forgatás kedvéért repült oda.[35][36] The video cost $500,000 to produce.[18]
A filmben a két énekes egy „Mac és Jack” nevű szélhámosduót alakít. (A becenevek a valódi nevükből jönnek). Egy vadnyugati kisvárosban kezdődik a klip, ahol Mac (McCartney) egy „csodaszert” árul, amiről azt ígéri, bivalyerőssé teszi azt, aki megissza. A közönségből előlép Jack (Jackson), vesz egy adaggal a csodaszerből, megissza, és kihív szkanderpárbajra egy megtermett férfit, akit le is győz. A közönség nem tudja, hogy Jack és a nagydarab férfi Mac társai és mind csalók. Miután sikerül rengeteget eladni a „csodaszerből”, Mac és Jack az összes pénzt egy árvaháznak adományozzák.[36] Később Jack bemegy Mac hotelbeli fürdőszobájába, miközben Mac borotválkozik; Mac őt is összekeni borotvahabbal. A következő jelenetben mindketten egy bárban lépnek fel vaudeville-előadóként.[37] Egy jelenetben bohócnak maszkírozva láthatóak.[38] Jack flörtöl egy lánnyal, akit La Toya alakít.[39] A klip végén Paul, Linda és Michael lovaskocsin elhajtanak, La Toya pedig, aki kapott tőlük egy csokor virágot, néz utánuk az út széléről.[37]
Giraldi, a rendező azt mondta, „Michael nem táncolta le a színről Pault, és Paul se Michaelt”, de hozzátette, hogy nem volt könnyű dolga velük, mert „az egójuk megtöltötte a szobát”.[40] A klipnek története is volt és párbeszéd is elhangzott benne, ez jellemezte később Jackson Thriller c.[41] Egy 1984-es tanulmányban, melyet a National Coalition on Television Violence készített a videóklipekben látható erőszakról, a the Jacksons klipjeit „nagyon erőszakosnak” minősítették, és példaként Michael Jackson Billie Jean, Thriller és Say Say Say, valamint Jermaine Jackson Dynamite és a The Jacksons Torture című klipjét hozták fel.[42] A Billboard által 1984 végén összeállított listában a Say Say Say klipjét az év negyedik legjobb videóklipjének nyilvánították. Az első három helyen is Jackson klipjei szerepeltek.[43]
A The Manchester Evening News Emir Kusturica-filmhez hasonlította a klipet,[44] a PopMatters pedig kijelentette, hogy a Say Say Say és a Goodnight Tonight klipje érdekessé tette az egyébként felejthető dallamokat.[45] Steven Greenlee, a The Boston Globe munkatársa szerint a klip „borzasztó és lenyűgöző” egyszerre, és nevetségesnek tartotta már az ötletét is, hogy egy csodaszer segíthetne Jacksonnak, hogy legyőzzön valakit szkanderban.[46] A videóklip később felkerült a The McCartney Years és a Michael Jackson’s Vision című klipgyűjtemény-DVD-kre.[47]
James M. Curtis író szerint a klipben két központi téma szerepel: az egyik a kisfiú és a felnőtt férfi szembeállítása Jackson alakjában – a fürdőszobai borotválkozós jelenet arra emlékeztet, amikor a kisfiú utánozza az apját, a csodaszeres jelenet szintén a felnőtt/gyerek témát hangsúlyozza. Ezenkívül Paul és Linda McCartney úgy viselkednek, mintha Jackson szülei lennének. A jelenet, ahol Jackson egy csokor virágot kap egy lánytól, egy 1931-es Charlie Chaplin-film jelenetének a fordítottja. Jackson nagy tisztelője volt Chaplinnek.[37]
A klip másik nagy témája az afroamerikaiak történelme és kultúrája. A vaudeville-jelenetek némelyike emlékeztet az ún. blackface-jelenetekre (a régi színházi előadásokban nevezték így azt, amikor fekete szereplőt fehér alakít elmaszkírozva; a feketék gyakran sértőnek érzik).[38] W. T. Lhamon megjegyzi, hogy bár a klip Kaliforniában játszódik a nagy gazdasági világválság idején, McCartney és Jackson interakciója nem tükrözi a korabeli társadalmi viszonyokat, mert a fehér énekes számtalan alkalommal segíti a feketét (egy alkalommal ő segíti fel a kocsira), és abban a korban ez fordítva lett volna.[38]
Helyezések
[szerkesztés]Slágerlista | Legmagasabb helyezés |
---|---|
Ausztrál kislemezlista[20] | 4 |
Brit kislemezlista[17] | 2 |
Holland kislemezlista[20] | 8 |
Norvég kislemezlista[20] | 1 |
Osztrák kislemezlista[20] | 10 |
Svájci kislemezlista[20] | 2 |
Svéd kislemezlista[20] | 1 |
USA Billboard Hot 100[17] | 1 |
USA Billboard R&B Singles Chart[17] | 2 |
Új-zélandi kislemezlista[20] | 10 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stephen Thomas Erlewine & William Ruhlmann. "Paul McCartney biography" Archiválva 2010. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. MTV. Elérés: 2009. március 3.
- ↑ Romanowski, p. 626
- ↑ a b Coleman, p. 129
- ↑ a b Halstead, p. 268
- ↑ Andersen, p. 99
- ↑ a b Taraborrelli, p. 333
- ↑ A Pipes of Peace album borítószövege
- ↑ Jackson, p. 188
- ↑ a b c „Say Say Say – Paul McCartney Digital Sheet Music (Digital Download)”, MusicNotes.com, Alfred Publishing Co. Inc (Hozzáférés: 2010. március 13.)
- ↑ a b McCartney, Jackson together again. Deseret News, 1993. november 18. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
- ↑ Grant, p. 68
- ↑ Harry, p. 171
- ↑ Hill, p. 381
- ↑ Everett, p. 282
- ↑ Campbell, p. 68
- ↑ Lewis, p. 6
- ↑ a b c d George, p. 39
- ↑ a b c Barrow, p. 92
- ↑ Herynato, p. 92
- ↑ a b c d e f g h Austrian Singles Chart Archives. austriancharts.at. Hung Medien. (Hozzáférés: 2009. március 3.)
- ↑ RIAA database. Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége. (Hozzáférés: 2009. április 30.)
- ↑ Violanti, Anthony (1996. augusztus 18.) "Schlock: An Unusually Confused and Nasal Dylan". The Buffalo News. Elérés: 2009. március 19.
- ↑ "Paul McCartney's New Album Is Just 'Embarrassing Fluff'". Lexington Herald-Leader (1983. január 15.) Elérés: 2009. március 19.
- ↑ Grein, Paul (1988. január 3.) "Hits That Hurt In Some Cases, That Top 10 Smash Can Smash an Artist's Image". Los Angeles Times. Elérés: 2009. március 19.
- ↑ Pastorek, Whitney: This Week in '82. Entertainment Weekly, 2007. május 3. [2012. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- ↑ Yeany, Ron: McCartney and Simon. The Daily Collegian, 1990. november 22. [2012. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 2.)
- ↑ Puterbaugh, Parke: Pipes of Peace review. Rolling Stone, 1984. január 19. [2008. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
- ↑ George, Nelson (1984. december 22.). „Black '84” 96 (51). ISSN 0006-2510. (Hozzáférés: 2010. február 11.)
- ↑ Garcia, Gilbert: The ballad of Paul and Yoko. Salon.com, 2003. január 27. [2007. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
- ↑ Campbell, p. 65
- ↑ Caramanica, Jon. The 50 greatest duets of all time. Vibe (2007. február 1.). Hozzáférés ideje: 2010. február 11.[halott link]
- ↑ (2006. január 7.) „Upfront” 118 (1). ISSN 0006-2510. (Hozzáférés: 2010. február 24.)
- ↑ Grant, p. 270
- ↑ Linda McCartney Dies Of Cancer. MTV, 1998. április 20. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Reba, Bonnie Churchill: You (Payment required to access full article.). Los Angeles Times, 1984. március 1. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 19.)
- ↑ a b Campbell, p. 69
- ↑ a b c Curtis, p. 323
- ↑ a b c Lhamon, p. 219
- ↑ Morris, Davina: Happy birthday MJ. The Voice, 2008. augusztus 24. [2013. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Garcia, Guy: People: Nov. 14, 1983. Time, 1983. november 18. [2012. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Sklar, Ron: Thriller című dalának klipjét isvideo. The Daily Collegian, 1990. november 23. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Bishop, Pete. "Group on TV Violence Looks at Music Videos and Is Not Amused" Chicago Tribune, 1985. január 25.
- ↑ Campbell, p. 105
- ↑ Gilliver, Stephen: DVD review: Paul McCartney – The McCartney Years (Warner). The Manchester Evening News, 2007. november 20. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Lawson, Terry: Old rockers go on a DVD roll. PopMatters, 2007. november 20. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
- ↑ Greenlee, Steven: Back when MTV had videos. The Boston Globe. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
- ↑ Paul McCartney The McCartney Years DVD
Források
[szerkesztés]- Andersen, Christopher P.. Michael Jackson: unauthorized. Simon & Schuster (1994). ISBN 0671892398
- Barrow, Tony. Inside the Music Business. Routledge (1994). ISBN 0415136601
- Campbell, Lisa. Michael Jackson: The King of Pop. Branden (1993). ISBN 082831957X
- Coleman, Ray. McCartney: Yesterday and Today. Dove Books (1996). ISBN 0787110388
- Curtis, James M.. Rock Eras. Popular Press (1987). ISBN 0879723696
- Everett, Walter. The Beatles as musicians: Revolver through the Anthology. Oxford University Press (1999). ISBN 0195129415
- George, Nelson (2004). Michael Jackson: The Ultimate Collection booklet. Sony BMG.
- Grant, Adrian. Michael Jackson: The Visual Documentary. Omnibus Press (2009). ISBN 9781849382618
- Halstead, Craig. Michael Jackson: For the Record. Authors OnLine (2007). ISBN 9780755202676
- Harry, Bill. The Paul McCartney Encyclopedia. Virgin (2002). ISBN 0753507161
- Heryanto, Ariel. Challenging Authoritarianism in Southeast Asia: Comparing Indonesia and Malaysia. CRC Press (2004). ISBN 0203208005
- Hill, Tim. The Beatles: unseen archives. Parragon (2000). ISBN 0752540807
- Jackson, Michael. Moonwalk. Random House Inc (2009). ISBN 0307716988
- Jones, Jel. Michael Jackson, the King of Pop: The Big Picture: the Music! the Man! the Legend! the Interviews!. Amber Books Publishing (2005). ISBN 0-974977-90-X
- Lhamon, W.H.. Raising Cain. Harvard University Press (1998). ISBN 0674747119
- Romanowski, Patricia. The New Rolling Stone encyclopedia of rock & roll. Fireside (1995). ISBN 0-684-81044-1
- Taraborrelli, J. Randy. The Magic and the Madness. Headline (2004). ISBN 0330420054