Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov

Nyikolaj Sztepanovics Gumiljov
Gumiljov gimnáziumi éveiben
Élete
Született	1886. április 15. Kronstadt
Elhunyt	1921. augusztus 24. (35 évesen) Szentpétervár mellett (pontos helye nem ismert)
Nemzetiség	orosz
Házastársa	Anna Ahmatova
Gyermekei	Lev Nyikolajevics Gumiljov
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza színdarab elbeszélő költemény verssor
Irodalmi irányzat	akmeizmus
Kitüntetései	Order of Saint Stanislaus, 3rd class Szent György-kereszt Order of Saint Stanislaus (House of Romanov) Cross of St. George 3rd class Cross of St. George 4th class Szent Szaniszló-érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Sztepanovics Gumiljov témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Sztepanovics Gumiljov (oroszul: Николай Степанович Гумилёв; Kronstadt, 1886. április 15. – 1921. augusztus 24.) orosz költő, az akmeista irányzat vezetője. A szovjet kommunista diktatúrának esett áldozatául. Az ő és Anna Ahmatova költőnő fia Lev Nyikolajevics Gumiljov, a neves történész.

Pályája

Sztyepan Jakovlevics Gumiljov (1836–1920) hajóorvos és Anna Ivanovna Lvova (1854–1942) fia. Carszkoje Szelo gimnáziumában tanult, ahol Innokentyij Annyenszkij szimbolista költő is tanította. Az ő hatására fordult a költészet felé.

Első kiadott műve a Városokból erdőbe futok című vers volt (oroszul Я в лес бежал из городов) (1902). Első verseskötete Konkvisztádorok útja címen 1905-ben jelent meg. Olyan egzotikus témákról írt, mint a Csád-tó zsiráfjai, vagy Caracalla császár krokodiljai. Bár ekkor még büszke volt a kötetre, a kritikusok fanyalogtak, és később maga Gumiljov is inasmunkának nevezte a könyvet.

1907-től sokat utazott Európában, nevezetesen Franciaországban és Olaszországban. 1908-ban jelent meg új versgyűjteménye, a Romantikus virágok. Párizsban Sziriusz címen irodalmi folyóiratot is kiadott, de csak három szám jelent meg. Oroszországba visszatérve az Apollon folyóiratot szerkesztette és írta. Ekkor „esett szerelembe” egy csak az Appolonban publikált, levélben küldött verseiből ismert nővel, Cherubina de Gabriak bárónővel, akivel érzelmes levelezésbe kezdtek. Később azonban kiderült, hogy Cherubina de Gabriak nem létezik, a verseket egy beteges költőnő, Jelizaveta Ivanovna Dmitrijeva írta közösen Makszimilian Volosin költővel. Gumiljov úgy feldühödött, hogy párbajra hívta ki Volosint (aki azonban a helyszínen elszabotálta a párbajt).

Mint Flaubert és Rimbaud, Gumiljov is imádta Afrikát, és csaknem minden évben odautazott. Etiópiában oroszlánra vadászott, és afrikai antropológiai és néprajzi gyűjteménnyel ajándékozta meg a szentpétervári múzeumot. A sátor című kötete (1921) afrikai témákról írott legjobb verseit tartalmazta.

Magyarul

• Nyikolaj Gumiljov versei. Baka István fordításában; vál., utószó Szalma Natália; JATE Szláv Filológiai Tanszék, Szeged, 1995

További információk

• Gumiljov versei Baka István fordításában Archiválva 2008. február 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Baka István cikke Gumiljovról
• Gumiljov oroszul és magyarul - Bábelmátrix