Begecs
| Begecs (Бегеч / Begeč) | |||
 | |||
| A görögkeleti templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bácskai | ||
| Község | Újvidék | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 21411 | ||
| Körzethívószám | +381 21 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3335 fő (2002)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 76 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 88 m | ||
| Terület | 43,8 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 14′ 12″, k. h. 19° 37′ 23″45.236700°N 19.623100°EKoordináták: é. sz. 45° 14′ 12″, k. h. 19° 37′ 23″45.236700°N 19.623100°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Begecs témájú médiaállományokat. | |||
Begecs (szerbül Бегеч / Begeč) Újvidék községhez tartozó falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben. A település szerb többségű, de mindig is jelentős szlovák kisebbség élt itt.
Fekvése
[szerkesztés]A Duna bal partján, Újvidéktől 17 km-re nyugatra, Futak mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]Begecs és környéke már az ókorban is lakott hely volt. Határában szarmata és római korból származó telep nyomait tárták fel. Az egyik ilyen Kúva vagy Kúva-vára, egy szántóföldnek használt dűlő neve Begecstől dél felé, Bánmonostorral szemben.
Krisztus után a 3. században itt volt az Onagrinum nevű római táborhely, mely még Diokletianus idejében épült.
Nevét 1543-ban említették először a kalocsai dézsmajegyzékben, de neve előfordult a török defterekben is, a bácsi nahijéban.
1553-ban Iloka és Futak közt Bekincs, 1561-ben Bekecse néven volt említve.
Az 1699. évi Bács vármegyei összeírásban csak mint szegény kis telepet említették, öt parasztcsaláddal, mellette volt Kúva öt gazdával, fölötte pedig Kerta 30 gazdával.
1703-ban a futaki uradalomhoz tartozott, és ekkor már faluként volt említve.
Az 1800-as évek elején gróf Brunszvik család birtoka volt.
Az 1900. évi népszámláláskor 2244 lakosa volt, 410 házban, anyanyelv szerint 12 magyar, 35 német, 168 tót, 2012 szerb, vallás szerint 27 római katolikus, 175 evangélikus, 2024 görögkeleti ortodox.
A 20. század elején Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2277 | 2329 | 2392 | 2608 | 2717 | 2827 | 3335[2] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2378 | 71,30 |
| Szlovákok | 439 | 13,16 |
| Cigányok | 76 | 2,27 |
| Jugoszlávok | 68 | 2,03 |
| Magyarok | 61 | 1,82 |
| Horvátok | 44 | 1,31 |
| Montenegróiak | 19 | 0,18 |
| Ruszinok | 13 | 0,38 |
| Macedónok | 10 | 0,29 |
| Románok | 8 | 0,23 |
| Ukránok | 7 | 0,20 |
| Szlovének | 4 | 0,11 |
| Oroszok | 2 | 0,05 |
| Csehek | 1 | 0,02 |
| Németek | 1 | 0,02 |
| Bolgárok | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Határában fekszenek Onagrinum egykori római táborhely rommaradványai, Diokletianus császár idejéből
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
