Kuvik
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A kuvik hangjelzései | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Athene noctua (Scopoli, 1769) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kuvik témájú médiaállományokat és Kuvik témájú kategóriát. |
A kuvik (Athene noctua) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.
A kuvikok Európa és Ázsia mérsékelt égövi vidékein, a Földközi tenger vidékén, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Kínával bezárólag Ázsiában élnek. Behurcolták Új-Zélandra és Nagy-Britanniába, ahol Angliában és Walesben elterjedt madárfajjá vált. A nyílt térségek jellemző madárfaja. Tömzsi, nagy fejű, hosszú lábú, döntően barnásszürke tollazatú madár, melyet fehér pöttyök és csíkozások tarkítanak, míg a fiatalok némileg halványabb tollazattal rendelkeznek. Táplálékát kisebb méretű gerincesek, ezen belül madarak, kisemlősök alkotják, illetve rovarokat fogyaszt.
Monogám madár, amely a párjával marad annak élete végéig. Területéhez hűségesen ragaszkodik és a betolakodókat a hímek tartják távol. Költési időszakban a tojó kotlik a tojásokon, miközben a hím táplálja. A mintegy egy hónappal a lerakás után kikelő fiókákat eleinte a nőstény, majd később mindkét nem eteti. A kirepülő fiókák messzire költöznek szüleik területétől.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1988-ban „Az év madarává” választotta.[1] Pallasz Athéné ókori görög istennő tiszteletére kapta nevét a nem. A kuvik egy görögországi alfaja volt Athéné szent madara. A valódi baglyok közül pedig a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez.
A népnyelv halálmadárnak is nevezi.[2]
Előfordulása
A kuvik Európában, Ázsiában és Észak-Afrika területén széles körben elterjedt madárfaj. Eurázsiai élőhelye az [[Ibériai-félsziget[[től és Dániától kezdődően Kínáig ér kelet felé, míg délebbre a Himalája, valamint Afrikában Mauritánia és Egyiptom, keletebbre a Vörös-tenger térsége, valamint az Arab-félsziget alkotja elterjedésének határát. A kuvikot betelepítették Új-Zélandra és az Egyesült Királyságba, ahol Anglia szerte, illetve Wales java részén elterjedtté vált.[3]
A kuvik nem költöző madárfaj, amely a nyílt térségeket részesíti előnyben elterjedési területén belül. Ide tartoznak a mezőgazdasági művelésbe bevont területek, a sövénykerítésekkel borított területek, erdősávok, erdőségek szélei, parkok és kertek, gyümölcsösök, a sztyeppék és a köves félsivatagos területek is. Fátlan vidékeken is feltűnik, mint amilyenek például a homokdűnék, különböző romok környéke, kőfejtők és felszíni bányák területei. Időnként bemerészkedik a falvakba és a külvárosi területekre is. Az Egyesült Királyságban főleg az alföldek madara, mely elsősorban az 500 méteres tengerszint feletti magasság alatt fordul elő.[4] A kontinentális Európában és Ázsiában azonban ennél jóval magasabb helyeken is előfordul, példának okáért egyik egyedét 3600 méteres tengerszint feletti magasságban figyelték meg.[5]
Alfajai
A kuvikoknak az alábbi alfajait különböztetik meg: közép-európai kuvik (Athene noctua noctua), Közép-Európa, nyugat-európai kuvik (Athene noctua vidalii), Nyugat-Európa, Ibériai-félsziget, szardíniai kuvik (Athene noctua sarda), Szardínia, dél-európai kuvik (Athene noctua indigena), Görögország, Románia, Bulgária és a Kaszpi-tenger vidéke, sivatagi kuvik (Athene noctua glaux), Észak-Afrika, Arab-félsziget, Elő-Ázsia, szaharai kuvik (Athene noctua saharae), Szahara, szír kuvik (Athene noctua lilith), Dél-Törökország, Szíria és Izrael, szomáli kuvik (Athene noctua somaliensis), Észak-Szomália és Délnyugat-Etiópia, foltoshasú kuvik (Athene noctua spilogastra), Szudán, Észak-Etiópia, Egyiptom, keleti kuvik (Athene noctua orientalis), Turkesztán, Tien-san hegység, tibeti kuvik (Athene noctua ludlowi), Tibet, Bhután északi része, altáj kuvik (Athene noctua plumipes), Altaj hegység, Mongólia, Északkelet-Kína, Korea, Athene noctua bactriana, Athene noctua cantabriensis, Athene noctua daciae, Athene noctua grueni, Athene noctua impasta, Athene noctua salentina, Athene noctua solitudinis.
Megjelenése
.jpg)
Testhossza 21-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-58 centiméter, testtömege 140-245 gramm. A kuvik kis termetű bagolyfaj, melynek lapos fejtetője, tömzsi, vaskos testalkata és rövid farka van. Homloki része, illetve fejének teteje ellaposodott, mely rosszalló kinézetet kölcsönöz e madárnak. Tollazata szürkésbarna, melyet fehéres színű csíkozások, pöttyök tarkítanak. Testének alsó részei világosabb színűek, melyeket sötétbarna csíkozások és pöttyök tesznek változatossá.[4] Testhossza átlagosan 22 centiméter, míg szárnyfesztávolsága 56 centiméter mindkét nemnél. Testtömege 180 gramm körül alakul átlagosan.[6]
A felnőtt kuvikok legjellemzőbb kinézete testük felső részének fehér pöttyökkel tarkított tollazata, amely alul barnás csíkozással tarkított fehéres tollazatba megy át. A kuviknak nagy feje van, hosszú lábai és sárgás szemei, melyek fölött piszkosfehér szemöldök húzódik, amelytől szigorúvá válik tekintete. A fiatal egyedek halványabbak és nem található meg fejükön a felnőttek tollazatára jellemző fehér pöttyökből álló korona. E madárfajnak a fakopáncsokhoz hasonló röpte van, ám lekerekített szárnyvégei és megjelenése jelentősen eltér.
Életmódja
A rovarokat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után kisemlősökre és madarakra vadászik. A kuvik rendszerint egy magaslati pontról figyeli a terepet, készen arra, hogy lecsapjon a zajt keltő apró élőlényekre. földigilisztákkal, rovarokkal táplálkozik, valamint kis termetű gerincesekkel is, mint például hüllőkkel, gyíkokkal, kisebb madarakkal és kis termetű emlősökkel.
Zsákmányát a földön ejti el, ám további táplálékot raktároz el üregekben és egyéb rejtett helyeken. Köpeteinek tanulmányozása közben kiderült, hogy táplálékának mintegy 20-50 százalékát emlősök, 24-49 százalékát rovarok alkotják. Az elejtett emlősök között egerek, patkányok, pockok, cickányfélék, vakondok és nyulak találhatóak. Madarak közül elsősorban a fiókákat ejtik el, például fácánok fiókáit. A rovarok közül a kétszárnyúak, a fülbemászók, a bogarak, a lepkék és a hártyásszárnyúak egyedeit fogyasztják.[4]
Szaporodása
A kuvik költőterületét védelmezi a betolakodóktól. A hím kuvikok egy életre ugyanazon területen maradnak normális esetben. Ugyanakkor a terület határvonalai bővülhetnek, illetve szűkülhetnek az idők során. A legnagyobb kiterjedése a kuvikok területének a tavasszal végbe menő párzási időszak közeledtével lesz. Vadászterületük nagysága élőhelyi sajátosságaiktól függ, illetve attól, hogy az évnek mely szakában járunk. Ha egy hím behatol egy másik hím területére, akkor a területét védő hím megközelíti és a területvédő hangjelzéseit hallatja. Ha a behatoló továbbra is kitart, akkor a területet védelmező bagoly elkezd agresszíven röpködni a közelében. Ha ez is sikertelen, akkor a védő megismétli az előbbi manővert és ekkor már karmával is bántalmazza a betolakodót. Visszavonuláskor a baglyok a föld közelében repülnek.[7] Egy idegen hímmel szemben sokkal agresszívebben lép fel a kuvik, mint a szomszéd vadászterületen élő nősténnyel szemben, amelyet ismer.[8]
.jpg)
A kuvik éjszakánként jóval hangosabbá válik tavasszal a költési időszak közeledtével. Fészkelőhelyét élőhelyének körülményei alapján választja meg, ezért találkozhatunk a kuvikok fészkével üregekben, fák odvaiban, sziklák rései közt, falakon, ódon épületekben, folyók partfalaiban, illetve nyulak üregeiben.[5] A kuvik nem épít fészket magának. A fészekalj általában három-öt tojásból áll, azonban esetenként kettő-nyolc darab is lehet. A tojások szélesen ellipszis alakúak, fehér, fény nélküli színezetűek. A tojások mérete 35,5 mm hosszú és 29,5 mm széles lehet. A tojásokon a tojó kotlik, rendszerint már az első tojás lerakása után megkezdve a költést. Miközben a tojó kotlik, addig a hím hordozza neki a táplálékot. A tojásokból a fiókák 28-29 nappal a lerakás után kelnek ki.[4] Eleinte a tojó eteti a fiókákat úgy, hogy a hím által odahordott élelmet szétosztja közöttük. A későbbiek során mindkét szülő vadászni megy és részt vállal a kicsinyek táplálásában. A fiókák mintegy hét hét elteltével hagyják el a fészket, ám további egy-két hét szükséges nekik, amíg végre megtanulnak repülni. A kuvikok évente általában csak egy fészekaljat nevelnek fel, ám kivételesen bőséges táplálék esetén akár két fészekaljat is felnevelnek egy adott évben. Ha az első fészekaljat nem sikerül felnevelni akkor a kuvikpár gyakran új fészekaljat hoz létre és pótlólagosan azt neveli fel.[9] Amikor a fiókák kirepülnek, előfordul, hogy akár 20 kilométerrel is távolabb keresnek maguknak vadászterületet.[10] A párok egész évben együtt maradnak és a kötelék köztük addig tart, amíg valamelyikük el nem pusztul.[10]
Védettsége
A kuvik elterjedési területe meglehetősen nagy kiterjedésű, mintegy 26 700 000 négyzetkilométer. Európában költő állománya mintegy 56 000 és 1 300 000 pár közé tehető, amely alapján egyedszáma a becslések szerint mintegy 1 680 000 és 3 900 000 egyed közé tehető. Európai állománya alkotja a globális populáció 25-49 százalékát. A világban élő kuvikok egyedszámát a szakemberek 5 000 000 és 15 000 000 egyedre becsülik. A Természetvédelmi Világszövetség a kuvik állományát stabilnak tartja, ezért a nem fenyegetett fajok közé tartozik.[11]
Magyarországon rendszeresen fészkel, állandó, nem vonuló állományú faj. Magyarországon mintegy 1500-2500 pár fészkel belőle. Hazánkban eddig 1196 kuvikot gyűrűztek meg, amelyből 703 példány fióka korú volt. Ritka kivételekkel szinte csak belföldön kerültek elő meggyűrűzött példányai. A gyűrűzés helyétől számított öt kilométeres sugarú körön belül 24, a gyűrűzés helyétől számított öt kilométeres sugarú körön kívül 14 madár került elő. A legtávolabb előkerült madár 319 kilométernyire, Lengyelországban került elő. A legidősebb megkerült madárra 5 év 9 hónap 4 nap elteltével leltek rá. Ez utóbbi egyed a gyűrűzése idején már egy évnél idősebb volt. Táplálékának téli biztosítása céljából bagolyetető egérvárak kialakítása lehet megoldás. A hazai háztáji állattartás visszaszorulása hátrányosan érinti a kuvikok táplálékszerzését.[12]
A kuvik a kultúrában
A kuvik első képi ábrázolása a felső paleolitikumból származik, szobrocskák, edényeken felbukkanó mintázatok keretein belül, ám egyik fennmaradt leleten sem azonosítható jól. A kuvikot a görög Pallasz Athénével hozták később kapcsolatba, valamint a római istennővel Minervával, ezért innentől fogva a bölcsesség és tudás jelképeként tekintenek rá. Egy időszámításunk előtti négy drachmás érmén az olívaág mellett a kuvik jelenik meg, valamint egy időszámításunk előtti ötödik századi bronzszobron Athéné kezében a kuvik bukkan fel. A kuvikot kapcsolatba hozzák Julius Caesar halálával is.[13][14] A faj latin neve Athéné is az ókori görög istennőre utal, aki eredetileg az éjszaka istennője volt, ami a főleg éjszakai életmódot folytató kuvikkal hozza kapcsolatba. A noctua elnevezés a Minervának felszentelt bagoly latin neve.[15] 1992-ben a kuvik vízjelként helyet kapott Jaap Drupsteen holland tervező 100 gulden értékű bankjegyén is.[16]
Különlegessége, hogy mikor az ember halálos beteg volt, az ablakba, vagy a ház tetejére szállt. Hangjának éles, visítását baljós előjelnek vélték az emberek. Sok helyen a halál előjelének tartották megjelenését. Innen ered másik neve: halálmadár.[17]
Jegyzetek
- ↑ Az Év madara. mme.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ Magyar Néprajzi Lexikon. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ Lewis, Deane: Little Owl: Athene noctua'. The Owl Pages, 2013. augusztus 9. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b c d Witherby, H. F. (ed.). Handbook of British Birds, Volume 2: Warblers to Owls. H. F. and G. Witherby Ltd., 26–27. o. (1943)
- ↑ a b Baker, ECS. Fauna of British India. Birds, 2, Taylor and Francis, London, 441–443. o. (1927)
- ↑ Little Owl (Athene noctua). British Trust for Ornithology, 2013. január 16. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ Finck, Peter (1990). „Seasonal variation of territory size with the little owl (Athene noctua)”. Oecologia 83 (1), 68–75. o. DOI:10.1007/BF00324636.
- ↑ (2006) „Neighbour–stranger discrimination in the little owl, Athene noctua”. Animal Behaviour 72 (1), 105–112. o. DOI:10.1016/j.anbehav.2005.09.020.
- ↑ MME kuvik adatlap. mme.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ a b Little owl: Athene noctua'. Handbook of the Birds of the World Alive. Lynx Edicions, Barcelona, 2014. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ IUCN kuvik adatlap. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ MME kuvik adatlap. mme.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ The Little Owl: Conservation, Ecology and Behavior of Athene noctua. Cambridge University Press, Chapter 2. o. (2008. november 5.). ISBN 978-0-521-71420-4
- ↑ Eason, Cassandra. Fabulous Creatures, Mythical Monsters, and Animal Power Symbols: A Handbook. Westport, CT: Greenwood Publishing Group, 71. o. (2008). ISBN 978-0-275-99425-9
- ↑ Jobling, James A. The Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London: Christopher Helm, 58, 274. o. (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4
- ↑ Overzicht in te wisselen biljetten. De Nederlandsche Bank. [2014. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- ↑ Magyar Néprajzi Lexikon. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
- Netlexikon.hu - halálmadár
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
