Luna–1

Luna–1
E–1 típusú űrszonda a hordozórakéta harmadik fokozatával egybeépítve
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	RKK Enyergija
Gyártó	RKK Enyergija
Küldetés típusa	közeli elrepülés
NSSDC ID	1959-012A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1959. január 2. 16:41:21 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Luna
Megközelítés	1959. január 4.
Küldetés vége	1959 . január 5.
Az űrszonda
Tömeg	361 kg
Pálya	Nap körüli
Excentricitás	0,14767
Inklináció	0,01°
Periódus	450 nap
Apoapszis	1,315 CsE
Periapszis	0,9766 CsE
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–1 témájú médiaállományokat.

A Luna–1 szovjet űrszonda. Az E–1 típusú holdszonda negyedik és egyben a Luna-program részeként első sikeresen indított példánya. Az első mesterséges bolygóvá vált űreszköz.

Küldetés

A Hold megközelítése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Valószínű, hogy az eredeti tervek a Holdba való becsapódást tartalmazták.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és épített E–1 típusú űrszonda.

Az 1959. január 2-án a Bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. Indítóállásából egy Luna (8K72) típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Az első ember készítette tárgy, amely elérte a második kozmikus sebességet, végleg elhagyva a Föld körzetét. Január 2-án 119 500 kilométerre a Földtől egy patron segítségével nátriumpára felhőt bocsátott ki a röppálya vizuális mérésének segítésére. A keletkezett felhőt 3 percen keresztül lehetett megfigyelni. Január 4-én, másfél nap, 34 óra alatt közelítette meg a Holdat. Mintegy 15 995 kilométerrel elrepült a Hold mellett. Mivel a sebessége kisebb volt a harmadik kozmikus sebességnél (8900 kilométer/óra), ezért a Nap első mesterséges bolygója lett 450 napos keringési idővel. A hírkapcsolatot 62 órán keresztül, a Földtől 597 000 kilométerig sikerült fenntartani. A kémiai akkumulátorok kimerülésével az aktív kapcsolat január 5-én megszűnt.

A stabilizált, nagyjából gömb alakú űrszonda, hasznos tömege 362 kilogramm. Átmérője 90 centiméter, burkolata alumínium és magnézium ötvözete. Külső felületén volt elhelyezve a magnetométer és hat rúdantenna. A gömb belsejében nitrogéngáz segítségével 20 °C-ot biztosítottak. Belsejében helyezték el a rádióadót, az akkumulátorokat, a műszerek elektronikus egységeit. Műszerei: belső- és külső hőmérséklet mérő,- kozmikus sugárdetektor,- mikrometeorit-érzékelők,- négy töltöttrészecske-csapda,- magnetométer és Geiger–Müller-számláló.

Eredmények

• A Luna–1 lett az első mesterséges bolygó.
• Új adatot szolgáltatott a Föld magnetoszférájáról, és a bolygóközi térről.
• Megmutatta, hogy a holdnak nincs magnetoszférája.
• Új adatokat szolgáltatott a napszélről.

Források

• Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–1 témájú médiaállományokat.

• Luna-1. zarya.info. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
• Luna-1. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
• Luna-1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 12.)

Elődje: Luna E–1–3

Luna-program 1958–1960

Utódja: Luna E–1–5