Ugrás a tartalomhoz

Alexandre Astruc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2014. szeptember 16., 15:58-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (További információk: clean up AWB)
Alexandre Astruc
SzületettAlexandre Astruc
1923. július 13. (101 éves)
Párizs
Elhunyt2016. május 19. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs 16. kerülete[6]
Állampolgárságafrancia[7][8]
Nemzetiségefrancia
SzüleiMarcel Astruc
Foglalkozásafilmrendező
Kitüntetései
  • Louis Delluc-díj (1952)
  • Roger Nimier-díj (1976)
  • Paul Flat Prize (1980)
  • Louis Barthou Prize (1990)
  • René Clair Award (1994)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1996. május 30.)[9]

A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Astruc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alexandre Astruc (Párizs, 1923. július 13.) francia filmrendező, Delluc-díjas (1952).

Életpályája

Az egyetemen irodalomtörténettel és angol nyelvvel foglalkozott. Mint újságíró a Le Combat, a L'Écran Francais, valamint a La Nef és a Cahiers du Cinéma számára dolgozott. 1945 után a legnevesebb filmkritikusok egyike volt. 1948-tól önállóan dolgozott. 1965-ben szemmel látható deheroizáló (hősi jellemétől megfosztó) szándékkal komor tónusú partizántörténetet forgatott, melyet Magyarországon is vetítettek (Út a túlsó partra).

Munkássága

Regényíróként is felhívta magára a figyelmet (Szünidők). Az Objektif 49 alapítói közé tartozik, s szellemi irányítója annak a harcnak, amelyet a filmkritika a művészi francia filmért folytatott. Híressé vált kiáltványában megszövegezte a camera stylo elméletét, azt az igényt, hogy a filmrendező a kamerát írótollként használja a társadalmi valóság reális ábrázolására, s ne másodlagosan más műfajok termékeit ültesse át. Rendezői pályafutása kezdetén Marc Allégret asszisztense volt. Elméletével ellentétben munkái inkább esztétizáló finomságot, mint leleplező valóságlátást mutatnak. Hasonlóképpen ellentmondásos, hogy egyes klasszikus művek adaptálásával is foglalkozott. Megfilmesítette Gustave Flaubert, Guy de Maupassant (Egy élet, 1958) egy-egy művét.

Filmjei

Díjai

Forrás

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 56. old.

További információk

  1. Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro
  2. https://www.actualitte.com/article/culture-arts-lettres/alexandre-astruc-inventeur-du-concept-de-camera-stylo-s-est-eteint/65036
  3. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. BnF-források (francia nyelven)
  5. Roglo
  6. Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2022. december 28.)
  7. http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1386/sdf.2.1.47_1
  8. http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1386/sdf.2.1.47_1
  9. https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. április 15.