„Esat Toptani” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Vezető infobox |
|||
| név = Esat Toptani pasa |
|||
| kép = Essad Pasha Toptani.jpg |
|||
| képméret = |
|||
| képaláírás = |
|||
| állam =Albánia |
|||
| város = |
|||
| sorszám = |
|||
| megnevezés = hercege |
|||
| terminus kezdete = [[1920]]. [[június 10.]] |
|||
| terminus vége = [[1920]]. [[június 13.]] |
|||
| alelnök = |
|||
| helyettes = |
|||
| előd = [[Vilmos albán herceg|I. Vilmos albán herceg]] |
|||
| utód = ''[[Legfelsőbb Tanács (Albánia)|Legfelsőbb Tanács]]'' |
|||
| állam2 = Albánia |
|||
| sorszám2 = |
|||
| megnevezés2 = miniszterelnöke |
|||
| terminus kezdete2= [[1914]]. [[október 5.]] |
|||
| terminus vége2 = [[1916]]. [[február 24.]] |
|||
| elnök = |
|||
| előd2 = [[Fejzi Alizoti]] |
|||
| utód2 = [[Turhan Permeti]] |
|||
| állam3 = |
|||
| sorszám3 = |
|||
| megnevezés3 = |
|||
| terminus kezdete3= |
|||
| terminus vége3 = |
|||
| főnöke-neve = |
|||
| főnöke-tisztsége = |
|||
| előd3 = |
|||
| utód3 = |
|||
| állam4 = |
|||
| sorszám4 = |
|||
| megnevezés4 = |
|||
| terminus kezdete4= |
|||
| terminus vége4 = |
|||
| választókerület = |
|||
| szavazatszám = |
|||
| előd4 = |
|||
| utód4 = |
|||
| születési hely = {{Oszmán Birodalom}}, [[Tirana]] |
|||
| születési dátum = [[1863]]. |
|||
| halálozási hely = {{Franciaország}} ,[[Párizs]] |
|||
| halálozási dátum = [[1920]]. [[június 13.]] |
|||
| házastárs = |
|||
| párt = |
|||
| választókerület = |
|||
| foglalkozás = politikus, katona |
|||
| vallás = [[muzulmán]] |
|||
| aláírás = |
|||
| lábjegyzet = |
|||
}} |
|||
'''Esat Toptani''' pasa ({{albánul|Esat Pashë Toptani}}, [[Tirana]], [[1863]] – [[Párizs]], Franciaország, [[1920]]. [[június 13.]]) [[Albánia|albán]] politikus. Az [[I. Vilmos albán király|I. Vilmos]] ellen szervezkedő ellenzék vezéralakja, rövid ideig az ország miniszterelnöke és [[1920]]-ban 3 napig [[Albánia uralkodóinak listája|Albánia választott királya]] volt. [[I. Zogu]] nagybátyja.<ref>[[I. Zogu]] anyja, Sadije Toptani albán anyakirályné ([[1876]]-[[1934]]) Esat Toptani unokatestvére volt.</ref> |
'''Esat Toptani''' pasa ({{albánul|Esat Pashë Toptani}}, [[Tirana]], [[1863]] – [[Párizs]], Franciaország, [[1920]]. [[június 13.]]) [[Albánia|albán]] politikus. Az [[I. Vilmos albán király|I. Vilmos]] ellen szervezkedő ellenzék vezéralakja, rövid ideig az ország miniszterelnöke és [[1920]]-ban 3 napig [[Albánia uralkodóinak listája|Albánia választott királya]] volt. [[I. Zogu]] nagybátyja.<ref>[[I. Zogu]] anyja, Sadije Toptani albán anyakirályné ([[1876]]-[[1934]]) Esat Toptani unokatestvére volt.</ref> |
||
== Élete == |
== Élete == |
||
Mint az illusztris és gazdag földbirtokos Toptani család sarja, ifjúkorában tisztként szolgált az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] hadseregben, majd a századfordulótól az [[ifjútörök mozgalom]] támogatójaként lépett fel. Az 1900-as években a [[Joánina|janinai]] rendőrség parancsnokává nevezték ki, [[1908]]-ban pedig az ifjútörökök támogatásával a török parlament albán követe lett. [[1909]]-ben [[II. Abdul-Hamid]] megfosztotta mandátumától. Az [[első Balkán-háború]]ban, [[1913]]. [[április 24.|április 24-én]] a [[shkodra]]i oszmán helyőrség parancsnokaként, hét hónapos ostromot követően, szabad elvonulás fejében átadta a várost [[Montenegró]]nak. [[július 2.|Július 2-án]] [[Ismail Qemali]] kormányának belügyminisztere lett, majd annak kormányából [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] kivált, [[szeptember 18.|szeptember 18-án]] ellenkormányt alakított [[Durrës]]ban, és együttműködési egyezséget ratifikált az első Balkán-háborúban szembenálló [[Szerbia|szerbekkel]]. Ellenkormányát végül [[1914]]. [[február 3.|február 3-án]] feloszlatta. [[március 6.|Március 6-án]] [[I. Vilmos albán király|I. Vilmos]] hívta kormányába hadügy- és belügyminiszternek, de májusban menesztették, majd árulás vádjával őrizetbe vették. Sikeresen átszökött [[Olaszország]]ba, de I. Vilmos szeptemberi trónfosztását követően visszatért hazájába. A (főként szerb) támogatóiból álló magánhadsereg élén bevonult [[Tirana|Tiranába]] és 1914. [[október 5.|október 5-én]] miniszterelnöknek nevezte ki önmagát. Jóllehet, a Tirana felé nyomuló [[Görögország|görög]], olasz és [[Osztrák–Magyar Monarchia|osztrák–magyar]] csapatok szorításában ténylegesen csak Közép-Albániában tudta érvényesíteni hatalmát, Toptani kormánya csak [[1916]]. [[február 24.|február 24-én]] oszlott fel. Ezt követően a szerbek oldalán harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellen. A háború után [[Franciaország]]ba utazott, hogy Albánia érdekeit képviselje a [[párizsi békekonferencia|párizsi békekonferencián]], de a nagyhatalmak a tárgyalás során mellőzték a személyét. A következő két évben [[párizs]]i emigrációban élt, reménybeli visszatérését és a hatalmát biztosító államcsínyt készítette elő. Az albán nemzetgyűlés [[1920]]. [[június 10.|június 10-én]], távollétében királlyá kiáltotta ki, de három nappal később, 1920. [[június 13.|június 13-án]] párizsi szállása előtt egy albán tanár, [[Avni Rustemi]] merényletet követett el ellene. Egyes albán körök tartottak Toptani szerbbarát politikájától, és halálhírét megnyugvással vették tudomásul. Rustemi négy évvel később, [[1924]]. [[április 20.|április 20-án]] maga is merénylet áldozata lett Albániában – vélhetően [[I. Zogu albán király|Amet Zogu]] híveinek megbízásával. |
Mint az illusztris és gazdag földbirtokos Toptani család sarja, ifjúkorában tisztként szolgált az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] hadseregben, majd a századfordulótól az [[ifjútörök mozgalom]] támogatójaként lépett fel. Az 1900-as években a [[Joánina|janinai]] rendőrség parancsnokává nevezték ki, [[1908]]-ban pedig az ifjútörökök támogatásával a török parlament albán követe lett. [[1909]]-ben [[II. Abdul-Hamid]] megfosztotta mandátumától. Az [[első Balkán-háború]]ban, [[1913]]. [[április 24.|április 24-én]] a [[shkodra]]i oszmán helyőrség parancsnokaként, hét hónapos ostromot követően, szabad elvonulás fejében átadta a várost [[Montenegró]]nak. [[július 2.|Július 2-án]] [[Ismail Qemali]] kormányának belügyminisztere lett, majd annak kormányából [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] kivált, [[szeptember 18.|szeptember 18-án]] ellenkormányt alakított [[Durrës]]ban, és együttműködési egyezséget ratifikált az első Balkán-háborúban szembenálló [[Szerbia|szerbekkel]]. Ellenkormányát végül [[1914]]. [[február 3.|február 3-án]] feloszlatta. [[március 6.|Március 6-án]] [[I. Vilmos albán király|I. Vilmos]] hívta kormányába hadügy- és belügyminiszternek, de májusban menesztették, majd árulás vádjával őrizetbe vették. Sikeresen átszökött [[Olaszország]]ba, de I. Vilmos szeptemberi trónfosztását követően visszatért hazájába. A (főként szerb) támogatóiból álló magánhadsereg élén bevonult [[Tirana|Tiranába]] és 1914. [[október 5.|október 5-én]] miniszterelnöknek nevezte ki önmagát. Jóllehet, a Tirana felé nyomuló [[Görögország|görög]], olasz és [[Osztrák–Magyar Monarchia|osztrák–magyar]] csapatok szorításában ténylegesen csak Közép-Albániában tudta érvényesíteni hatalmát, Toptani kormánya csak [[1916]]. [[február 24.|február 24-én]] oszlott fel. Ezt követően a szerbek oldalán harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellen. A háború után [[Franciaország]]ba utazott, hogy Albánia érdekeit képviselje a [[párizsi békekonferencia|párizsi békekonferencián]], de a nagyhatalmak a tárgyalás során mellőzték a személyét. A következő két évben [[párizs]]i emigrációban élt, reménybeli visszatérését és a hatalmát biztosító államcsínyt készítette elő. Az albán nemzetgyűlés [[1920]]. [[június 10.|június 10-én]], távollétében királlyá kiáltotta ki, de három nappal később, 1920. [[június 13.|június 13-án]] párizsi szállása előtt egy albán tanár, [[Avni Rustemi]] merényletet követett el ellene. Egyes albán körök tartottak Toptani szerbbarát politikájától, és halálhírét megnyugvással vették tudomásul. Rustemi négy évvel később, [[1924]]. [[április 20.|április 20-án]] maga is merénylet áldozata lett Albániában – vélhetően [[I. Zogu albán király|Amet Zogu]] híveinek megbízásával. |
||
A lap 2013. március 27., 00:01-kori változata
| Esat Toptani pasa | |
 | |
| Albánia hercege | |
| Hivatali idő 1920. június 10. – 1920. június 13. | |
| Előd | I. Vilmos albán herceg |
| Utód | Legfelsőbb Tanács |
| Albánia miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1914. október 5. – 1916. február 24. | |
| Előd | Fejzi Alizoti |
| Utód | Turhan Permeti |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1863. Oszmán Birodalom, Tirana |
| Elhunyt | 1920. június 13. Franciaország ,Párizs |
| Párt | Ifjútörök mozgalom (1908–) |
| Foglalkozás | politikus, katona |
| Vallás | muzulmán |
| Díjak |
|
.svg) | |
| Esat Toptani pasa aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Esat Toptani pasa témájú médiaállományokat. | |
Esat Toptani pasa (albánul: Esat Pashë Toptani, Tirana, 1863 – Párizs, Franciaország, 1920. június 13.) albán politikus. Az I. Vilmos ellen szervezkedő ellenzék vezéralakja, rövid ideig az ország miniszterelnöke és 1920-ban 3 napig Albánia választott királya volt. I. Zogu nagybátyja.[1]
Élete
Mint az illusztris és gazdag földbirtokos Toptani család sarja, ifjúkorában tisztként szolgált az oszmán hadseregben, majd a századfordulótól az ifjútörök mozgalom támogatójaként lépett fel. Az 1900-as években a janinai rendőrség parancsnokává nevezték ki, 1908-ban pedig az ifjútörökök támogatásával a török parlament albán követe lett. 1909-ben II. Abdul-Hamid megfosztotta mandátumától. Az első Balkán-háborúban, 1913. április 24-én a shkodrai oszmán helyőrség parancsnokaként, hét hónapos ostromot követően, szabad elvonulás fejében átadta a várost Montenegrónak. Július 2-án Ismail Qemali kormányának belügyminisztere lett, majd annak kormányából augusztus 1-jén kivált, szeptember 18-án ellenkormányt alakított Durrësban, és együttműködési egyezséget ratifikált az első Balkán-háborúban szembenálló szerbekkel. Ellenkormányát végül 1914. február 3-án feloszlatta. Március 6-án I. Vilmos hívta kormányába hadügy- és belügyminiszternek, de májusban menesztették, majd árulás vádjával őrizetbe vették. Sikeresen átszökött Olaszországba, de I. Vilmos szeptemberi trónfosztását követően visszatért hazájába. A (főként szerb) támogatóiból álló magánhadsereg élén bevonult Tiranába és 1914. október 5-én miniszterelnöknek nevezte ki önmagát. Jóllehet, a Tirana felé nyomuló görög, olasz és osztrák–magyar csapatok szorításában ténylegesen csak Közép-Albániában tudta érvényesíteni hatalmát, Toptani kormánya csak 1916. február 24-én oszlott fel. Ezt követően a szerbek oldalán harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellen. A háború után Franciaországba utazott, hogy Albánia érdekeit képviselje a párizsi békekonferencián, de a nagyhatalmak a tárgyalás során mellőzték a személyét. A következő két évben párizsi emigrációban élt, reménybeli visszatérését és a hatalmát biztosító államcsínyt készítette elő. Az albán nemzetgyűlés 1920. június 10-én, távollétében királlyá kiáltotta ki, de három nappal később, 1920. június 13-án párizsi szállása előtt egy albán tanár, Avni Rustemi merényletet követett el ellene. Egyes albán körök tartottak Toptani szerbbarát politikájától, és halálhírét megnyugvással vették tudomásul. Rustemi négy évvel később, 1924. április 20-án maga is merénylet áldozata lett Albániában – vélhetően Amet Zogu híveinek megbízásával.
Jegyzetek
Irodalom
- Owen Pearson, Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908-1939, London, Tauris, 2004, ISBN 1-84511-013-7.
Lásd még
Külső hivatkozások
| Elődje: Mustafa Ndroqi |
Albánia miniszterelnöke 1914–1916 |
Utódja: Aqif Elbasani |