Kiejtés

  • IPA: [ ˈmeːrteːk]

Főnév

mérték

  1. (matematika) A mérték egy függvény, ami egy adott halmaz részhalmazaihoz egy számot rendel. A mindennapi életben például ilyen mérték lehet a hossz, a terület, a térfogat vagy a valószínűség. A mérték az integrál fogalmát általánosítja. A mértékelmélet a valós analízis egyik ága, amely a halmazok mérhetőségével foglalkozik. Fontos szerepet tölt be a valószínűségszámításban és a statisztikában.

Fordítások

Ragozás

mérték ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mérték mértékek
tárgyeset mértéket mértékeket
részes eset mértéknek mértékeknek
-val/-vel mértékkel mértékekkel
-ért mértékért mértékekért
-vá/-vé mértékké mértékekké
-ig mértékig mértékekig
-ként mértékként mértékekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mértékben mértékekben
-on/-en/-ön mértéken mértékeken
-nál/-nél mértéknél mértékeknél
-ba/-be mértékbe mértékekbe
-ra/-re mértékre mértékekre
-hoz/-hez/-höz mértékhez mértékekhez
-ból/-ből mértékből mértékekből
-ról/-ről mértékről mértékekről
-tól/-től mértéktől mértékektől
mérték birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mértékem mértékeim
a te mértéked mértékeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mértéke mértékei
a mi mértékünk mértékeink
a ti mértéketek mértékeitek
az ő mértékük mértékeik

Származékok

Szókapcsolatok