Kiejtés

  • IPA: [ ˈɡɛrint͡s]

Főnév

gerinc

  1. (anatómia): testrész: gerincoszlop, azaz a csigolyacsontok összessége
  2. hegygerinc

Fordítások

Ragozás

gerinc ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gerinc gerincek
tárgyeset gerincet gerinceket
részes eset gerincnek gerinceknek
-val/-vel gerinccel gerincekkel
-ért gerincért gerincekért
-vá/-vé gerinccé gerincekké
-ig gerincig gerincekig
-ként gerincként gerincekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gerincben gerincekben
-on/-en/-ön gerincen gerinceken
-nál/-nél gerincnél gerinceknél
-ba/-be gerincbe gerincekbe
-ra/-re gerincre gerincekre
-hoz/-hez/-höz gerinchez gerincekhez
-ból/-ből gerincből gerincekből
-ról/-ről gerincről gerincekről
-tól/-től gerinctől gerincektől
gerinc birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gerincem gerinceim
a te gerinced gerinceid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gerince gerincei
a mi gerincünk gerinceink
a ti gerincetek gerinceitek
az ő gerincük gerinceik