Viola alta

A viola alta vagy Ritterbrácsa Hermann Ritter 1876-ban készült elméleti munkája, amelyet a gyakorlatban Karl Adam Hoerlein Würzburgban valósított meg. A 19. századi violino pomposo újjáélesztések közül ez volt a legéletképesebb; igaz, ez is rövid idő alatt megbukott.

Viola alta (Ritterbrácsa)
Más nyelveken
angol: Viola alta/Ritter viola német: Viola alta/Ritterbratsche francia/olasz: viola alta
Besorolás
Húros hangszer Vonós hangszer Hegedű család
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	321.322-71
Hangolás	c-g'-d'-a'-(e")
Hangszerjátékos	Brácsás

Eltérés az eredeti brácsáktól

Ritter viola altája látszatra a nagyobb testével (48 cm) és formásabb tetejével különbözik a brácsától. A koncepció azt célozta, hogy a brácsa nazális hangját egy finomabbra cserélje; csak később (1898) lett e húrral megtoldva (tehát akkortól violino pomposo újjáélesztés). Darabszámra elég sok ilyen hangszer készült, köszönhetően annak, hogy Ritter több mesterrel készítette hangszereit.

Elterjedés problémája

Ritter ugyan mindent megtett az elterjedése érdekében (még műveket is komponált rá, általában Ritterbrácsa-quartetteket), manapság már csak múzeumokban futhatunk össze ilyen hangszerrel. Megszületése mindenesetre nem volt értelmetlen, ugyanis a később készülő mélyhegedűkre nagy hatással volt. Talán ez is hozzájárulhatott, hogy a hangszer a 20. század szerzőinek egyik kedvenc szólóhangszere lett. Egyébként Ritter 1927-es halála után már nem sokkal már szinte teljesen elfeledett volt.

Általában azt rótták fel a hangszernek, hogy túl nagy, és ezért nehéz rajta játszani; emellett a jellegzetes brácsahangzás hiányzott belőle.

Zeneszerzők és a viola alta

A hangszer szellemiségét Felix Draeseke két rá íródott szonátája őrzi. Emellett Richard Wagner – aki élete nagy részét az új hangszínek keresésével töltötte – is igen érdeklődött a hangszer iránt.

Külső hivatkozások

• Carl Smith and the Ritter Viola Archiválva 2006. május 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Esszé Draeseke szonátáiról