Szulafélék

Szulafélék
	Evolúciós időszak: Késő paleocén - jelen
	Fehérhasú szula (Sula leucogaster)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes); Sharpe, 1891
Család:	Szulafélék (Sulidae); Reichenbach, 1849
Szinonimák
	Enkurosulidae Kashin, 1977; Pseudosulidae Harrison, 1975;
Nemek
	Morus; Papasula; Sula;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szulafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szulafélék témájú médiaállományokat és Szulafélék témájú kategóriát.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: szulákfélék

A szulafélék (Sulidae) a madarak (Aves) osztályába és a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe tartozó család.

3 nem és 10 faj tartozik a családba.

Rendszertani besorolásuk

2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki.^[2] Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával^[3]^[4] ezt a madárcsalátot kivették a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjéből és áthelyezték az újonnan létrehozott szulaalakúak rendbe.^[5]

Előfordulásuk

A legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi éghajlaton találhatóak meg. Legfőképp óceáni madarak, fészkelni sekély óceáni szigetekre vagy sziklákra szoktak.

Megjelenésük

A szulák közepes és nagy testű madarak. A legkisebb faj a fehérhasú szula, melynek testhossza 64 centiméter, testsúlya 724 gramm, a legnagyobb testhossza viszont 100 centiméter, testsúlya 3,6 kilogramm. Tollazatuk színében a fehér és a barna dominál. A Morus nemre a sárga fej és nyak jellemző. A hímek csőrszíne és szemel eltér a tojóéktól, de a tojók nagyobbak mint a hímek. A fiatalok tollazata általában sötétebb mint a kifejlett példányoké. Csőrük hosszabb a fejüknél, erős és henger alakú, a hegye felé fokozatosan vékonyodik és gyengén lefelé hajlik, ez lehetővé teszi, hogy csúszós halakat is biztosan tartsanak a csőrükben. Szemük előre néz, ami jó térlátást biztosít számukra. Szárnyuk hosszú és keskeny, ami lehetővé teszi hogy erős szélben is repülni tudjanak. Lábuk rövid és vastag, 4 lábujjuk között úszóhártya található, ami segíti az úszást és a búvárkodást. Farkuk 12 tollból áll, mely ék alakúan hegyesedik. Arctájékuk csupasz.

Életmódjuk

Meglehetően nagy magasságból vetik magukat a vízbe vadászat közben (10-30, néha még 100 méterről is), és általában 10 méter mélyen mennek le a víz alá (de néha 25 méterre is). Különösen kedvelik a makrélát és a szardíniát is. Némely faj egyes halfajokat részesítenek előnyben, de nem akkora mértékben hogy ne lehetne pótolni más halfajjal. A táplálékot általában a víz alatt nyelik le, nagyon ritkán hozzák a felszínre.

Szaporodásuk

Nagy telepekben fészkelnek, amelyek akár 750.000 párt is magába foglalhatnak. Évente általában 1 fészekaljuk van. Fészkük egy földbe vájt mélyedésből áll, és nem bélelik semmivel, néha egy kis guanó található az alján. A legtöbb fajnál a fészekalj 1 tojásból áll, de egyes fajnál 2 vagy akár 3 tojásból is. Általában 41–45 napig költik, néha akár 57 napig is. A fiókát az első hónapban soha nem hagyják egyedül, mikor már tud repülni a szülők még akkor is ápolják és etetik.

Rendszerezés

A családba az alábbi 3 nem és 10 faj tartozik:

Morus Vieillot, 1816 – 3 faj
Papasula Olson & Warheit, 1988 – 1 faj.
- falakó szula (Papasula abbotti) (Ridgway, 1893)
Sula Brisson, 1760 – 6 faj

Fosszilis nemek

Az alábbi lista a fosszilis szulaféléket és szulaszerű madarakat foglalja magába:

Masillastega (kora eocén; Németország, Messel) – meglehet, hogy valójában Eostega
Eostega (késő eocén; Románia, Kolozsmonostor) – meglehet, hogy magába foglalja a Masillastega nemet
Sulidae gen. et meghatározatlan faj (késő oligocén; Németország, Thalberg) – Empheresula?^[6]
Sulidae gen. et meghatározatlan faj (késő oligocén; USA, Dél-Karolina) – Microsula?^[7]
Empheresula (késő oligocén; Franciaország, Gannat – középső miocén; Németország, Steinheimer Becken) – benne vannak: "Sula" arvernensis, "Parasula"^[8]
Microsula (késő oligocén; USA, Dél-Karolina – középső miocén; Ausztria, Grund) – meglehet, hogy a Morus vagy a Sula nemekbe tartozik, benne pedig a következők vannak: "Sula" avita, "S." pygmaea, Enkurosula, "Pseudosula"^[1]
Sarmatosula (középső miocén; Románia, Credinţa)
Miosula (késő miocén; Kalifornia)
Palaeosula (talán kora pliocén?; kalifornia)
Rhamphastosula (kora pliocén; Peru, Pisco)
Bimbisula (középső pliocén; Dél-Karolina)^[9]
Sulidae gen. et meghatározatlan faj (késő pliocén; Olaszország, Valle di Fine) – Morus?^[10]

A recens nemek fosszilis fajai a nemekről szóló szócikkekben láthatók.

A franciaországi Ronzonban talált kora oligocén korszaki Prophalacrocorax ronzonit először a récefélékhez tartozó Mergus nembe helyezték; átnevezése után a kárókatonafélék közé került, pedig meglehet, hogy a szulafélék egyik korai képviselője.^[11]

Jegyzetek

↑ ^a ^b C.J.O. Harrison's Pseudosula of 1975 is a junior homonym of Pseudosula as established by Boetticher in 1955: Mlíkovský (2002: p.67)
↑ "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
↑ R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 11.)
↑ Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
↑ A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
↑ A distal humerus fragment; larger than Microsula: Göhlich (2003), Mayr (2009: p.65)
↑ Some fossils that "do not differ substantially from modern [sulid] genera"; no further details given: Olson (1985: p.203)
↑ C.J.O. Harrison's "Parasula" of 1975 is a junior homonym of Parasula as established by Mathews in 1913: Mlíkovský (2002: p.66)
↑ Benson, Richard D. (2013). „A new genus and species of booby (Sulidae: Aves) from the Pliocene of South Carolina, with a new corollary to the nature of sister taxa”. Science Museum Monographs in Paleontology, St. Paul, MN 7, Kiadó: Science Museum of Minnesota.
↑ A proximal humerus fragment somewhat similar to a gannet's: Lambrecht (1933: p.286)
↑ Olson (1985: p.203), Mlíkovský (2002: p.264, 2007), Göhlich (2003), Mayr (2009: p.65)

Források

Christidis, Les & Boles, Walter E. (2008): Systematics and Taxonomy of Australian Birds. CSIRO Publishing, CollingwoodVictoria, Australia. ISBN 978-0-643-06511-6 Excerpt at Google Könyvek
Friesen, V.L.; Anderson, D.J.; Steeves, T.E.; Jones, H. & Schreiber, E.A. (2002): Molecular Support for Species Status of the Nazca Booby (Sula granti). Auk 119(3): 820-826. [English with Spanish abstract] DOI: 10.1642/0004-8038(2002)119[0820:MSFSSO]2.0.CO;2 PDF fulltext
Göhlich, Ursula B. (2003): The avifauna of the Grund Beds (Middle Miocene, Early Badenian, northern Austria). Annalen des Naturhistorischen Museums Wien A 104: 237-249 [English with German abstract]. PDF fulltext
Kennedy, Martyn; Spencer, Hamish G. & Gray, Russell D. (1996): Hop, step and gape: do the social displays of the Pelecaniformes reflect phylogeny? Animal Behaviour 51(2): 273-291. doi:10.1006/anbe.1996.0028 (HTML abstract) Erratum: Animal Behaviour 51(5): 1197. doi:10.1006/anbe.1996.0124
Lambrecht, Kálmán (1933): Familia Sulidae. In: Handbuch der Palaeornithologie: 284-287 [German]. Gebrüder Bornträger, Berlin.
Mayr, Gerald (2009): 7.1.3 Sulidae (Gannets and Boobies). In: Paleogene Fossil Birds: 64-65. Springer-Verlag, Heidelberg & New York. ISBN 3-540-89627-9 Excerpt at Google Könyvek
Mlíkovský, Jirí (2002): Cenozoic Birds of the World (Part 1: Europe). Ninox Press, Prague. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 80-901105-3-8 PDF fulltext
Mlíkovský, Jirí (2007): Taxonomic identity of Eostega lebedinskyi LAMBRECHT, 1929 (Aves) from the middle Eocene of Romania. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien A 109: 19-27 [English with German abstract]. PDF fulltext
Nelson, J. Bryan (2003): Gannets and Boobies. In: Perrins, C. (ed.): The Firefly Encyclopedia of Birds: 82–87. Firefly Books, Oxford.
Olson, Storrs L. (1985): Section X.G.5.a. Sulidae. In: The Fossil Record of Birds. Avian Biology 8: 203-204. PDF fulltext Archiválva 2011. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
ITIS szerinti rendszerbesorolásuk
Brehm: Az állatok világa

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tölpel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sulidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a családba tartozó fajokról
Live camera from Eldey Iceland
Sulidae videos on the Internet Bird Collection

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[pseudosula-1] C.J.O. Harrison's Pseudosula of 1975 is a junior homonym of Pseudosula as established by Boetticher in 1955: Mlíkovský (2002: p.67)

[Jarvis-2] "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.

[3] R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 11.)

[4] Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)

[5] A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)

[6] A distal humerus fragment; larger than Microsula: Göhlich (2003), Mayr (2009: p.65)

[7] Some fossils that "do not differ substantially from modern [sulid] genera"; no further details given: Olson (1985: p.203)

[8] C.J.O. Harrison's "Parasula" of 1975 is a junior homonym of Parasula as established by Mathews in 1913: Mlíkovský (2002: p.66)

[BE13-9] Benson, Richard D. (2013). „A new genus and species of booby (Sulidae: Aves) from the Pliocene of South Carolina, with a new corollary to the nature of sister taxa”. Science Museum Monographs in Paleontology, St. Paul, MN 7, Kiadó: Science Museum of Minnesota.

[10] A proximal humerus fragment somewhat similar to a gannet's: Lambrecht (1933: p.286)

[11] Olson (1985: p.203), Mlíkovský (2002: p.264, 2007), Göhlich (2003), Mayr (2009: p.65)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]