Szerkesztő:Poganyp/új

Haut-Koenigsbourg

Haut-Koenigsbourg (németül: Hoh-Königsburg) egy elzászi vár, mely Sélestat (németül: Schlettstadt) város közelében helyezkedik el 757 méterrel a Rajna szintje felett a Vogézekben. A vár a Staufenberg hegyen áll. A vár első említése 1147-ből származik. Többször volt bővítve és felújítva. A 15. században a Tierstein család szerezte meg és falait megerősítette. A harmincéves háború után a kastélyt elhagyták és egészen 1899-ig pusztult, amikor már csak rom volt. Ekkor Schelettstadt városa II. Vilmos császárnak adományozta, azzal a nem titkolt céllal, hogy a császár a romot újjáépíti. Vilmos a várat Bodo Ebhardt építésszel újjá is építette. A felújított vár a középkori lovagi erényeket dicsőítette és Elzász a Német Császársághoz való tartozását volt hivatott bemutatni. Mindkét világháború után a vár visszakerült Franciaországhoz.

Története

Kezdetek

777-ben Nagy Károly Staufenberg hegyét Sainte-Marie-aux-Mines (németül: Markirch) vidékével együtt Lièpvre (németül: Leberau) kolostorának (ami a párizsi Szent Dénes Apátsághoz tartozott) adományozta. 1147-ben VII. Lajos francia király és III. Konrád német király együtt indultak a második keresztes hadjáratra. Lajos kíséretéhez tartozó Eudes de Deuil szerzetes a párizsi Szent Dénes Apátságból Konráddal szemben elmondta, hogy igen nagy kárt okozott az apátságnak Staufenberg ügyében. Konrád a hegyen álló vár egyik tornyát vette birtokba, míg Frigyes herceg a másikat. A későbbi Barbarossa Frigyes ebben az évben követte apját III. Konrád testvérét II. Frigyes sváb herceget a trónon. A Hohenstafufok (később csak Staufok) a várat megerősítették és kibővítették. A család azonban már korábban is építkezett a környéken. 1094-ben ők alapították a Szent Fides templomot Sélestatban. Más részről Orschwiller, Sainte-Hippolyte (németül: Sankt Pilt) és Entzheim (németül: Enzheim) településeket fokozatosan megszerezték a lièpvrei kolostortól. Vélhetőleg az egyházi birtokok világi kézre kerülése okozta Eudes de Deuil rosszallását is. 1147 után mintegy száz évig nem történik említés a várról. Feltehetőleg ekkor kapta a Királyvár-Königsburg nevet. Az ekkori vár román stílusú volt és az eredeti falak több helyen is fennmaradtak. A további adatok elég ellentmondásosak. 1250-ben Bergheimi Kúnó egy elzászi lovag furcsa egyezséget kötött Lotaringia hercegével, miszerint a lovag a hercegtől megkapta hűbérbirtokként a várat megőrzésre, de a lovag II. Frigyes hűbéreseként is használhatta a várat, annak ellenére, hogy a lotaringiai herceg és Frigyes ellentétes oldalon álltak. További rejtély, hogy 1269-ben a herceg 200 márkát fizetett Kúnónak, hogy a várat átadja az alsó elzászi Werd grófjának. Az egyezségből feltétlezhető, hogy 1238 előtt a grófé lehetett a vár (hűbérbirtokként), amelyet azonban Bergheimi Kúnó elfoglalhatott. 1267-ben a Rathsamhausen család is rendelkezett birtokkal itt. 1398-ban pedig megkapták a Königsburg egy részét. A Hohensteinok hűbérbirtoka volt 1276-tól 1462-ig. Valójában ezen össze-vissza birtoklások összefüggésbe hozhatók azzal, hogy maga Königsburg valójában kettős vár volt, amely két része a "Medve-árokkal" volt egymástól elválasztva, emellett ugyanazon a gerincen 250 méterre a vártól állt Ödenburg vára (Sopron német neve is Ödenburg), melyet régen kis Königsburgnak neveztek és további kétszáz méterre innen egy másik kettősvár is volt. Feltételezhető, hogy az okiratokban ezekre mind hivatkozhattak Königsburgként. A várak közül a jelenlegi a legrégibb. Ödenburg vélhetőleg a 13. században épülhetett és vélhetőleg már a 15. században elhagyták. 1359-ben a Werd család eladta minden birtokát (beleértve Königsburgot is) a strassburgi püspöknek, azoban a lotaringiai herceg engedélye nélkül, akihez hűbéreskü kötötte őket. A herceg tiltakozott is az adásvétel ellen, azonban eredménytelenül. Mivel a püspök nem kívánta használni Königsburgot, a várban továbbra is a Hohenstein és Rathsamhausen család élt. A Rathsamhausen család 1417-től levelei már Ödenburgról, mint Königsburg romos váráról adnak hírt. Ebből megállapítható, hogy Ödenburg valamikor 1417 előtt pusztulhatott el. Mivel ekkoriban a Hohensteinok olyan személyek kezébe adták a várat, akik a környéket fosztogatták. Ezért 1462-ben a Rajnai palotagróf, Ausztria hercege, Strassburg és Basel püspöke, Murbach apátja és Basel városa is megelégelték ezen állapotot, így közös erővel megostromolták a várat. A négynapos ostrom végén a várat rommá lőtték, de a védőknek sikerült elmenekülniük. III. Frigyes elkobozta a várromot a Hohensteinoktól és Tierstein Oswaldnak és Vilmosnak adományozta, azzal a feltétellel, hogy újjáépítik a romot. A várnak már 1481-ben volt kapitánya. Tierstein Oswald III. Frigyes szövetségese volt. Részt vett az 1466-1477-es hadjáratban Merész Károly ellen. Emellett jó viszonyt sikerült kialakítania XI. Lajos francia királlyal, VIII. Károly Kölni érsekkel és a Svájci konföderációval is. archduke sigmund ...