Szent Apollinaris-bazilika (Róma)
A Szent Apollinaris-bazilika (Basilica di Sant'Apollinare), teljes nevén a Néró és Alexander fürdőjén épült Szent-Apollinaris-bazilika (Basilica di Sant'Apollinare alle Terme Neroniane-Alessandrine) Róma egyik katolikus temploma.
| Szent Apollinaris-bazilika | |
 | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Római egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 7. század |
| Stílus | reneszánsz építészet |
| Tervezője | Ferdinando Fuga |
| Település | Róma |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Apollinaris-bazilika
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 54′ 04″, k. h. 12° 28′ 24″41.900974°N 12.473388°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 04″, k. h. 12° 28′ 24″41.900974°N 12.473388°E | |
 | |
| A Szent Apollinaris-bazilika weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Apollinaris-bazilika témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésA templomot a kora középkorban, a 7-8. században alapították. Róma Ponte kerületében, a Piazza Navona és a Palazzo Altemps között áll.[1] A területen egykor Nero római császár fürdője működött, amelyet Severus Alexander római császár újíttatott fel a 3. században.[2] Védőszentje Szent Apollinaris, aki a hagyomány szerint Ravenna első püspöke volt.[1]
Az első templom valószínűleg egy bizánci rítus szerint működő rendházhoz csatlakozott, amelynek szerzetesei III. León bizánci császár intézkedései elől menekültek Rómába.[1][3] A templom eredetileg háromhajós volt, amelyekbe egy oszlopcsarnokon keresztül lehetett bejutni.[2] 1742 és 1748 között a bazilikát az alapjaitól építtette újjá XIV. Benedek pápa Ferdinando Fuga építész tervei alapján.[1]
A templom kétszintes, faloszlopokkal tagolt homlokzata tipikus példája a barokk és a neoklasszikus stílus átmenetének. Egyetlen, dongaboltozatos hajójába elliptikus előcsarnokon keresztül vezet az út. A világos hajóban három kápolnát alakítottak ki mindkét oldalon. Az épület legszebb freskója a Szent Apollinaris üdvössége, amelyet Stefano Pozzi festett. A főoltárt Bernardino Ludovisi szobrász készítette 1746-ban, két gyertyatartó pedig a híres római ezüstműves, Luigi Valadier munkája.[1]
A jobb oldali kápolnákat Gonzaga Szent Alajosnak, János apostolnak és Xavéri Szent Ferencnek, a bal oldaliakat pedig Nepomuki Szent Jánosnak, Josemaría Escrivá de Balaguernek és Loyolai Szent Ignácnak ajánlották. János kápolnáját Giacomo Zoboli képe díszíti.[2]
A templomban látható egy 15. századi Szűz Mária-ikon. A képet Róma 1527-es kirablásakor mészréteggel borították, hogy megóvják. A kép így maradt 1647. február 13-áig, amikor egy földrengés következtében a gipszréteg levált róla.[1]
A templom, amely 1562-től 1824-ig plébániaként működött,[3] egy nagyobb katolikus épületkomplexum része, amely több intézménynek is helyet adott az évszázadok során. 1574 és 1773 között a német jezsuita kollégium (később német-magyar),[3] majd 1825-től pápai szeminárium működött benne. Az épületet 1990 óta a Szent Kereszt Pápai Egyetem használja, amelynek kápolnájaként működik a templom.[1][3]
De Pedis temetése
szerkesztés1990-ben a Szent Apollinaris-bazilikában temették el Enrico De Pedist, a Banda della Magliana római bűnszervezet vezetőjét, amelyet kapcsolatba hoztak Emanuela Orlandi 1983. június 22-ei eltűnésével. A 15 éves vatikáni lánynak a Piazza Navona közelében veszett nyoma, miután hazaindult a Szent Apollinaris-templom közelében található zeneiskolából. De Pedis földi maradványait 2012-ben elszállították a kriptából.[2]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Turismo: Church of Sant'Apollinare. Turismoroma.it. Hozzáférés ideje: 2024. március 16.
- ↑ Holy Cross: Basilica of St. Apollinare. Pontifical University of the Cross. Hozzáférés ideje: 2024. március 16.
- ↑ RI: Under Sant' Apollinare Alle Terme. Romanoimpero.com. Hozzáférés ideje: 2024. március 16.
