Szathmáry György (újságíró)

(1845–1898) újságíró, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 2.

Szathmáry György (Alpestes, 1845. április 9.Budapest, 1898. január 14.) újságíró, országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos, művelődéspolitikus, író, műfordító, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1895).

Szathmáry György
Életrajzi adatok
Született1845. április 9.
Alpestes
Elhunyt1898. január 14. (52 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint
Pályafutása
Akadémiai tagságMTA levelező tagja (1895)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szathmáry György témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Szathmáry Károly és Ribiczey Zsuzsánna fia. Szüleit elvesztvén, már hároméves korában árvaságra jutott és nélkülözések között nőtt fel. Középiskoláit a gyulafehérvári és kolozsvári római katolikus főgimnáziumban, jogi tanulmányait a kolozsvári és budapesti tudományegyetemen végezte. Utóbbi helyen később középiskolai tanári vizsgát is tett. Több éven keresztül volt a budapesti VIII. kerületi főreáliskola történelemtanára,

Már növendék korát erős nemzeti inspirációk közt töltötte el. Alig lépett be A Hon munkatársai közé (1869-82.) rögtön felemelte szavát a Hunyad vármegyei magyarság érdekében. Az 1870-es évek elején még csodaszámba ment ott az állami népiskola. Az ő hírlapi kezdeményezése indította meg az akciót és később Réthi Lajos tanfelügyelővel kezet fogva, már mint 1881-től képviselő és 1890-től miniszteri tanácsos, a megye minden jelentékenyebb pontjára állami iskolát eszközölt ki és Déván az állami főreáliskola és állami tanítóképző intézet mellett különösen a felső leányiskola létesítésén fáradozott, mely utóbbit később polgári iskolává fejlesztette. Kiváló érdemei vannak a dévai állami főreáliskola felvirágoztatásában és főleg az internátus létrehozatalában.

A parlamentben sem igen akadt oly lelkes szószólója az iskolaügynek mint ő volt. Mint a közoktatásügyi bizottság előadója számos gyakorlati módosítással erősítette a középiskolai törvényben az állami felügyelet és ellenőrzés jogkörét. Sokágú kulturális tevékenysége, parlamenti elfoglaltsága közepette (a jegyzői tollat is viselte 1884-től fogva) még komolyabb irodalmi alkotásokra is tudott időt szakítani. Csáky Albin gróf kultuszminiszter is nem egyszer bízta meg egyes nagyobb szervezeti javaslattal, s az erdélyrészi nemzetiségi kérdésről szerkesztett emlékiratai lényegesen hozzájárultak több tanügyi alkotáshoz.

A Magyar Tudományos Akadémia 1895. május 15-én levelező tagjának választotta; a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a fiumei, Zólyom-, Gömör- Máramaros- és Fehér megyei általános tanító-egyesületeknek, továbbá a tanítóképzőintézeti tanáregyesületnek és a Kisdednevelők Országos Egyesületének tiszteletbeli tagja volt; az EMKE igazgató-választmányi tagja, Déva város díszpolgára. Meghalt 1898. január 14-én Budapesten. A magyar néptanítók 1899. augusztus 21-én a Kerepesi úti temetőben síremléket állítottak neki (28-1-2-3). Sírfelirata: „A nemzeti állam és népoktatás bajnokának közadakozásból a magyar néptanítók”.[1]

 
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2005-ben. Alkotó: Gerenday cég 1900 előtt.

A Magyar Tudományos Akadémián 1899. június 19-én Zsilinszky Mihály tartott fölötte emlékbeszédet.

Cikkei A Nemzetben (1865. Helynevek és népfajok, 1876. Deák Ferencz és a nemzetiségi kérdés, 1877. A keleti háború története, 1883. Magyarország és a német szövetség, németül a Kölnische Zeitungban, 1886. A civilisatió hatásáról barbár népekre az ó-korban és ma, Hunfalvy Pál történeti iskolája, A magyar határvármegyék kulturai, társadalmi és nemzeti szempontból); a Budapesti Hirlapban (1873. Az angol munkásosztály helyzete); a Budapesti Szemlében (1875. A munkáspártokról és az általános szavazatjogról, 1877. Bosnyákországról, Bulgáriáról); a Fővárosi Lapokban (1879. Az uzsora, a biblia, az egyházjog és a magyar törvények szempontjából, 1886. A fényűzés történetéből, tekintettel a magyar viszonyokra); a Magyar Polgárban (1884-851. Az erdélyi részekről közművelődési, néprajzi és közgazdasági szempontból, Népoktatásunk jelentősége culturai és nemzeti szempontból); a Magyar Tanítóképzőben (1886. Állami iskoláink elhelyezéséről); sat.

  • A történelem és a keleti kérdés. Tanulmány. (Budapest, 1879).
  • Az amerikai verseny és a magyar mezőgazdaság. (Budapest, 1882. 2. címkiadás Budapest, 1885).
  • Tanulmányok. I. kötet. (Budapest, 1887).
  • Sorel, Albert: Európa és a franczia forradalom. 1. rész, A politikai erkölcsök és a hagyományok. Ford. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata . Magyar Tudományos Akadémia, (Budapest. 1888).
  • Nemzeti állam és népoktatás. Budapest, 1892. (2. kiadás. Budapest, 1896).
  • Hüppe, Siegfried: A lengyel alkotmány története. A Magyar Tudományos Akadémia megbizásából fordította. Bp, 1894. Online
  • Hasznos olvasmányok. Budapest, 1897. (Iparosok Olvasótára III. 5-6. Többekkel együtt).

Szerkesztette a Hunyadi Albumot 1878. Szabó Endrével. (A hunyadmegyei tömegesen eloláhosodott magyarság visszamagyarosítási céljaira); a Szabadelvűpárti Naptárt 1884-re és 1885-re; az Igazmondó helyettes szerkesztője volt 1876-ban Budapesten.

  1. „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 169. p. ISBN 978-615-80441-6-5

További információk

szerkesztés
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Szathmáry György (1845-1898) a kortársak szemével[halott link]
  • Hamza Gábor: Emlékezés Szathmáry Györgyre (1845-1898), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146