Szamosveresmart
Szamosveresmart (románul: Roșiori) falu Romániában, Szatmár megyében.
Szamosveresmart (Roșiori) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Szamosborhíd |
Rang | falu |
Községközpont | Szamosborhíd |
Irányítószám | 447347 |
SIRUTA-kód | 139312 |
Népesség | |
Népesség | 336 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 4 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 155 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 14′ 39″47.712813°N 23.244189°EKoordináták: é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 14′ 39″47.712813°N 23.244189°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzatmár megye keleti részén, Szamosborhíd és Remetemező között, a Szamos folyó bal partján fekvő település.
Nevének eredete
szerkesztésNevét valószínűleg a vörös színű földjéről kapta.
Története
szerkesztésVeresmart-ról az első írásos adat 1302-ből való:
1302-ben Chabanka, a Rhédey család őse itt alapított klastromot a Remete Szent Pál szerzeteseknek.
A 15. században a település a Veresmarthyaké, és a Csákyaké volt, majd a Mórocz család tagjai szerezték meg, s a Szinéri uradalom-hoz csatolták. A Szinéri uradalom sorsában osztozott egészen a 17. századig.
1588-ban Hagymássy György, 1595-ben Vörös Zsófia kapott itt részbirtokot.
A 18. században több családnak is volt itt részbirtoka: a báró Vécsey, Uray, Cseh, Papolczy, Vesmás és Gáspár családok is birtokosai voltak.
A 19. század közepéig a fentieken kívül még a Papp, Darvay és Eötvös család is részt szerez benne.
A 20. században nagyobb birtokosa nem volt.
Az 1900-as évek elején Borovszky Samu írta a településről: "Veresmart (Szamosveresmart) kisközség 205 házzal és 934 lakossal, akik között 56 r.kat. és izr. magyar, a többi görög katholikus oláh. Határa 2250 k.hold. Az utolsó posta Borhidon, vasúti és távíró állomás Válaszúton van." 1940. szeptember 5. és december 18. között itt volt munkaszolgálatos Radnóti Miklós.
Nevezetességek
szerkesztés- Görögkatolikus templom 1877-ben épült.
Források
szerkesztés- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.